Vágólapra másolva!

Cassano vécédeszkájától Villáék öleléséig

2008. június 23. 08:05

Százhúsz percen keresztül gyűrte egymást a spanyol és az olasz válogatott az Európa-bajnokság utolsó negyeddöntőjében, de sem David Villáék akciózásai, sem a Luca Toni fejét kereső beívelések nem vezettek gólhoz. A spanyolok végül büntetőpárbajban harcolták ki a továbbjutást, megdöntve a tételt, mely szerint úgysem képesek megugrani a nagy akadályokat egy világversenyen.

Bordás Gábor helyszíni tudósítása Bécsből

Noha a németek portugálok elleni magabiztossága, a törökök mesébe illő feltámadása, és az oroszoknak a nagy favorit Hollandiát a hosszabbításban megsemmisítő erőfölénye mind emlékezetessé tették a negyeddöntőket, a nyolcas mezőny csúcspárosítása azért mégiscsak a spanyolok és az olaszok bécsi randevúja volt, amely a felfokozott várakozásokhoz képest az Eb egyik legrosszabb mérkőzését hozta.

A nap közben még javarészt a kávézókban sziesztázó dél-európai szurkolókon kívül több Magyarországról érkezett futballbaráttal is összefutunk, látjuk például Nacsa Olivért, a humorista olasz, a barátnője spanyol mezben virít. "Őszintén szólva sokkal nagyobb felhajtásra számítottam, elég semmilyen hangulat van a városban" - mondja egy pécsi egyetemista még a délután folyamán, és nem tudunk vele nem egyetérteni.

A stadion felé haladva azért egyre több fura fazon akad, a legnagyobb feltűnést az a férfi kelti, aki a rejtélyes úton a nyaka köré került vécédeszkáról váltig állítja: Cassano használta utoljára!

Egy másik olaszt az az ambíció hajtja, hogy minél több család fényképalbumába belekerüljön, a bejáratnál büszke mozdulatlansággal tart a feje fölött egy bikaviadalt ábrázoló transzparenst, a matador nyakára Buffon, míg a lyukra futó bikáéra Torres feje van odamontírozva. Fotózik is, ki arra jár, kivéve azt a spanyolt, aki öngyújtója segítségével inkább az elmúlásnak adná át a műalkotást annak megörökítése helyett.

Jegyet kapni a stadion körül mindenhol lehet, az árfekvésnél is láttunk már durvábbat, 100-150 eurónál csak kevesen kérnek többet, a kereslet azonban nem találkozik kínálattal, az unatkozó árusok mellett egy férfi "jegyet vennék a döntőre" táblával álldogál.

Még több kép

A nézőtér azért persze így is csurig megtelik kezdésre, s odabenn már a hangulatra sem lehet senkinek panasza, igazán latinos, milyen is lenne. Az olaszok tíz perccel korábban kezdik a melegítést, Perrotta headbangel kicsit a White Stripes zenéjére, Ambrosini a fejére locsol egy teljes flaska vizet, míg Materazzi újabb és újabb ismerősöket fedez fel a nézőtéren, pantominelőadását 50 ezer néző próbálhatja megfejteni az óriáskivetítőkről.

A kezdők között ott van Aquilani is, Donadoni megint volt annyira rugalmas, mint amennyire az olasz közvélemény azt elvárja tőle, s kiderül az is, hogy Toninak sem kell magányosan letekintenie a spanyol védelemre, Cassano is ott lesz mellette zavarkeltőnek.

Torresék már húsz perccel a kezdés előtt összekapaszkodnak egy kis fogadkozásra, Ramos azonban nem éri be ennyivel, s az öltözőfolyosón a teljes selecciónt végigcsókolja.

Hamar meglátszik, hogy nem hiába féltették az olasz hátvédeket a fürge spanyoloktól, előbb Villa, majd Iniesta is megkavarja őket, Perrottának kell máris besegítenie. A másik oldalon De Rossi szabadrúgásánál Casillas úgy elmerül a védelem igazgatásban, hogy alig tűnik fel neki a feléje közeledő labda, amely ennek ellenére végül biztosan landol a kezei között. Villa sarkazása után Silva is eljut az első lövésig, egy becsúszó láb azonban felmenti Buffont a nyújtógyakorlat alól.

A spanyol játékosok megfogadták Aragonés intelmeit, és javarészt maguknál tartják a labdát, ha pedig mégis az olaszokhoz kerül, nem restek egy kicsit megrugdosni őket. Torres hátulról csúszik rá Cassanóra, és még mindketten javában szánkáznak a füvön, amikor ujjával máris a szenvedő félre mutogat árulkodón, a bíró azonban egy példabeszéddel visszatessékeli a ló helyes oldalára. A 16. percben a szőke csatár számára is eljön az idő a tizenhatos meghódítására, a küldetést Ambrosini hiúsítja meg. Iniesta belerúg Grossóba, és erre már a bíró is kiteríti a kártyáit: sárgával tudatja, hogy nem akar több ilyet látni.

A spanyol csatárok továbbra is úgy cikáznak Panucciék mellett, mint a mérgezett nyúlak, Villa teszi ki balra a labdát Torresnek, aki egy pillanatra Davor Sukernek képzeli magát, ez az emelés azonban nemcsak első pillanatban tűnik pontatlannak.

Helyzet a túlsó kapunál is, Perrotta robban rá egy baloldali beadásra, a fejmozdulat a bemelegítés során mutatott erőt sugározza, a csúsztatás mégis túl lágyra sikerül. Ambrosini másodszor szerez labdát a bal oldalon, de beadásával bebizonyítja, hogy Toni méreteit is túl lehet becsülni. A 24. pecben De Rossi felvágja Villát, a 25 méteres szabadot a sértett végzi el, a labda elsuhan a sorfal mellett, de Buffon pontosan tudja, milyen ütemben kell a gyepre dőlnie.

Az olasz tizenhatosnál Grosso és Iniesta megy egymás idegeire, a katalán nem is bírja ki talpon a feszültséget, de egy kis kézitusa még nem ok a tizenegyesre. A 31. percben Silva kínálja meg a labdával Buffont, aki ezt udvariasan el is fogadja, noha akár el is engedhetné a bal sarok mellett.

Cassanónak végre sikerül megtalálni Toni fejét, amely azonban éppen a vele ugró Marchena hátára csúsztatja a labdát, a genovai fenegyerek teátrális arceltemetéssel gyászolja elvetélt gólpasszát. A 38. percben ismét szétcincálják az olasz védelmet, előbb Torres mozgatja marionettbábuként a minden húzásra egy tömbben tolódó négyesfogatot, majd Silva már oda is suhint a jobb alsó felé, Buffon azt sem tudja, kinek címezze a szemrehányásait. Az olaszok ijedtükben két percre megszállják a spanyol kapu előterét, a labda középre ívelgetésénél azonban nem futja többre kreativitásukból.

A 41. percben magasra csapnak a spanyol indulatok, a kicselezett Grosso centikkel a tizenhatos vonala előtt olyan határozottsággal lép rá Silva lábára, ahogy az még a 4-es 6-oson sem szokás csúcsidőben, Fandel játékvezető azonban nem hisz a szemének, és lazán továbbot int.

A félidő vége előtt Villa és Iniesta a sokadik rést üti az olasz védőfalba, de ezt is megússzák a fehérmezesek. Beszédes adat, hogy 45 perc alatt a spanyolok 292-szer passzolták egymáshoz a labdát, míg az olaszoknak csak 194 jó átadásuk volt.