Hollandia a franciákon is átgázolt

A világbajnok Olaszország után a vb-ezüstérmes franciákat is három góllal verte a holland labdarúgó-válogatott, amely a harmadik forduló eredményeitől függetlenül biztos első helyezettként jut tovább a halálcsoportból. 

• Nézze meg a holland-francia és az olasz-román góljait!
• Románia a szakadék szélére taszította Olaszországot
• Elmaradt vetkőzéssel és ingyen kebabbal vigasztalódnak a svájciak
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák
• Percről percre - ez történt a meccsen

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Bernből

Orbán Viktor valószínűleg széles mosollyal járkált volna pénteken Bern utcáin, mert maximum a legnagyobb ellenzéki párt nagygyűlésen látni annyi naracssárgába öltözött embert, mint amennyi a holland-francia találkozón mászkált a svájci fővárosban.

A kelléktár elemei között megtalálható volt az öltöny, a kukás mellény, a szőrmebunda, az útjelző bólya, és mindenféle ötletes maskara, a lényeg az volt, hogy narancsszínben pompázzon. A legextravagánsabb az a férfi volt, aki egy királyi palástban és koronával a fején mászkált, maga mögött pedig egy dömpert húzott, amelyből egy plüsstehén bambult a világra, jobban megnézve kiderült, hogy a jószág egy szurkoláshoz használt dudát rejtett a belsejében. Nem sokkal maradt el tőle a Reserves, azaz tartalékok nevű brigád, amely stílszerűen a holland válogatott szerelésében pompázott, megvolt minden, világoskék sportszár, fehér nadrág, narancs felső, csak a stoplis hiányzott ahhoz, hogy mindenben leutánozzák a nagyokat.

Minden kétszázadik hollandra azért jutott egy-egy francia csoport is, ők jóval csendesebbek voltak a németalföldieknél, igaz, a románok elleni szenvedést látva ez nem is csoda. Bezzeg a svájciak büszként feszítettek a kiesés ellenére is piros mezükben, a hollandok pedig vették a lapot, és együttérzően, rendszeresen felharsant egy-egy Hopp Scwiiz kiáltás. Rengetegen próbálták megragadni az utolsó szalmaszálat, és nyakukban méretes táblán hirdették, hogy jegyre lenne szükségük, de annyi esélyük volt, mintha valaki strandpapucsban menne neki egy szaltónak a tükörjégen.

A belvárosban lévő szurkolói zónában a szökőkút már hat órakor alkoholmérgezést kapott a beledobált sörösdobozoktól, a holland kórus viszont változatlan hangerővel mondta a magáét, egyik sarkon egy fúvószenekar, a másikon az ütősszekció sietett segítségükre. Az Eb idejére lezárt sétálóutcán egy csoport óriási strandlabdát rugdosott a levegőbe, egészen addig, míg megérkezett egy morcos, ötvenes éveit taposó helyi lakos, aki spiccel felszabadított, de most ez is belefért, a holland különítmény tapsviharral díjazta az egészséges löketet.

A nap embere azonban mégis az az ismeretlen versenyző volt, aki a főpályaudvarral szemben lévő szobor fejére (ránézésre olyan 10 méter magasságban lehetett) egy naracssárga bólyát, jobb kezébe pedig egy holland zászlót helyezett, megkoronázva ezzel Bern holland megszállását.