Lélektelen magyarok, falánk Phelps, rabszolga Ronaldo

Schmitt Pál szívet és hitet hiányoló pekingi megnyilvánulása kétségtelenül vitte a pálmát, de azért bőven akadtak még meghökkentő nyilatkozatok a sport világából 2008-ban. Összegyűjtöttük a tíz legemlékezetesebbet.

5.Fábiánné Rozsnyói Katalin nyilatkozatai sosem ragadtak le az udvarias közhelyek szintjén. A pályafutása során legjobb tanítványaival előbb-utóbb rendre összezördülő sikeredző nem csak a motorcsónakban kemény, de általában a sajtó előtt sem finomkodik, habár - mint azt tavaly, a Janics-ügy kapcsán megtudhattuk - ő nem tartja magát nehéz természetnek. A Pekingbe végül el sem utazó, 66 éves szakember korábban úgy tervezte, hogy 2008-ban nyugdíjba vonul, novemberben mégis úgy döntött, hogy újabb négy évig folytatja az edzősködést - az indoklás pedig ezúttal sem volt szokványos.

"Akik azt akarták, hogy ne csináljam tovább, hogy eltűnjek a porondról, azok most elérték a maradásomat. Azt a bizonyos forgatókönyvet nem véletlenül írták meg igen precízen! Csak azzal nem számoltak, hogy a történtek ellenére - vagy talán éppen azokért - még mindig maradt mondanivalóm. A legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak kinyírni, s most megint itt vagyok. Hárman elhagytak, viszont háromszor annyian jönnek újak. Mindenki el akar oda jutni, ahova más már eljutott, hogy azután hátra se nézve elhagyjon."

4. Igaz ugyan, hogy a Real Madrid 14 forduló után kilencpontos hátrányban volt a listavezető Barcelonához képest a spanyol bajnokságban, egy mindenkori Real-edzőtől mégis különös azt hallani, hogy semmi esélyt nem ad saját csapatának a katalánok elleni csúcsmérkőzés előtt. Bernd Schuster azonban nemcsak hogy így gondolta, de a nyilvánosság elé is kiállt a véleményével.

"A Barcelona elleni mérkőzés kevésbé foglalkoztat, mint a szezon bármely másik találkozója, ugyanis lehetetlennek tartom, hogy győzzünk a Nou Campban. Riválisunk elsöprő lendületben van, biztos vagyok benne, hogy ez az év a Barcelonáé lesz" - mondta a német szakvezető. Talán nem véletlen, hogy ez volt az utolsó nyilatkozata, amelyet a Real Madrid edzőjeként tett.

3. Pekingben nem csupán a negyedik helyen végzett nőikézilabda-válogatott játéka, hanem Hajdu János szövetségi kapitány egy-egy meccs utáni értékelése is élményszámba ment. Az azóta már a férfi csapatot irányító szakemberről hamar kiderült, nem azok közé az edzők közé tartozik, akik csak a öltözőn belül fogalmazzák meg kritikai észrevetéleiket, az olykor kissé hisztérkusnak ható kirohanásokból már a Kazahsztán elleni felkészülési meccset követően kaptunk egy kis ízelítőt. "Amíg a közvélemény érmet remél a csapattól, addig egy kazah öregasszony előbb hajol le a labdáért, mint a magyar játékosok" - dühöngött Hajdu, az igazi fejmosás azonban a Dél-Korea elleni zakó után következett.

"Lélektelenül játszottunk, nem éreztem, hogy megdöglöttünk volna a pályán. Ha az kell, akkor hét-nyolc emberrel fogunk játszani, de nem hagyom, hogy néhány farvizes tönkretegye a csapatot. Haza nem küldhetek embert, de innentől majd az játszik, aki képes csúszni-mászni, és megdögleni a sikerért, vállrángatós, hülye grimaszokat nem akarok látni. Rossz volt nézni a fejeket meccs közben. Mindenkinek, beleértve a sztárokat is, össze kell kapnia magát, mert Romániát csak öt-hat jó teljesítménnyel lehet megverni, ma viszont még a közepest is alig érte el valaki. Tóth Tímea betegen játszott, de szükség volt rá, mert nem akartam, hogy megsemmisítő vereség legyen a vége. A hat-hétgólos differencia még reális lett volna, mert szenzációsan játszottak a koreaiak, mi viszont gyalázatosan, így jött össze ez a mínusz tizenegy.

Nem szoktam a bírókkal foglalkozni, de el kell mondjam, hogy ez a spanyol páros szemét módon fújt, nem nemzetközi szinten tevékenykedtek, igaz, mi meg lesüllyedtünk melléjük. Az északi túrán, a norvégok elleni nagy vereség után, és itt Kínában, a kazahok elleni kínos kudarc után is elbizonytalanodtam, és feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek itt.

Nem terveztem a kapitánykodást, de Németh András váratlan lemondása után adódott ez a lehetőség, igaz, mondtam is a lányoknak, hogy nem vagyok normális, hogy elvállaltam. De most már az olimpiát végigcsinálom, és el fogjuk érni az eredményt, amiért jöttünk."

2. Érzékenységünktől függően viszonylag tágan értelmezhetjük a rabszolga szó jelentéstartamát, ám egy 23 évesen heti 120 ezer fontot (36 millió forintot) kereső, s egy négymillió fontos kastélyban élő sztárfutballistáról mégsem gondoltuk volna, hogy ebbe a kategóriába sorolja magát. Márpedig Cristiano Ronaldo ennyire sanyarúnak érezte a helyzetét, amikor nyáron nem engedte a Real Madridhoz szerződni a Manchester United, mely csapathoz 2012-ig köti szerződés a portugál aranylabdást.

Igaz, a fogalmat először Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke dobta be, "egyfajata modern rabszolgatartás"-nak nevezve bizonyos élklubok szerződtetési gyakorlatát, Ronaldo azonban nem habozott magára venni a kijelentést. "Amit a FIFA elnöke mond, az igaz. Rabszolga vagyok" - nyilatkozott röviden a Sky Newsnak a szomorú futballista, akit azóta több fórumon is az év legjobb játékosának választottak.

1. Hazai viszonylatban aligha találhatunk nagyobb port kavaró nyilatkozatot Schmitt Pál emlékezetes pekingi megnyilvánulásánál. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az első sikertelen napok után az [origo]-nak adott interjújában a szívet és a hitet hiányolta a magyar sportolókból.

"Meg kell mondanom, nem sok örömöm volt az első három nap alatt, mert a szakmai tudás mindenhol jelen volt, de a szívet, a hitet nem éreztem. Ahogy mondani szokták: szívvel-lélekkel kell küzdeni a sikerért" - mondta Schmitt, majd a versenyzők után az edzőket is ellátta tanáccsal. "Az edzőknek kell elgondolniuk, hogy mi az a plusz, amit a többiek hozzá tudnak tenni, de mi nem."

Schmitt szavai itthon és az olimpiai faluban egyaránt nagy felzúdulást keltettek, aztán amikor a következő napokban sem jöttek az eredmények, a MOB-elnök már inkább a kormányt hibáztatta, s a magyar sport alulfinanszírozottságát kapcsolta össze az elmaradó érmekkel.