Az egykori Jugoszláviában nyolc olyan város volt, amelyet az ország egykori vezetőjéről, Josip Broz Titóról neveztek el - ezek egyike a Szerbia nyugati részén található Uzice, amely az első világháborúban a helyi partizánok egyik központja volt.
Az immár Titovo Uzicének nevezett településen a második világháborút követően az ipar gyors fejlődésnek indult, sorra alapították a különböző gyárakat, és az egyik ilyen nehézipari létesítményben dolgozott Dragoljub Vidic is, akinek fia, Nemanja 1981. október 21-én látta meg a napvilágot.
A srác még csak hétesztendős volt, amikor testvérével, Dusannal együtt futballozni kezdett az egyik helyi klubban, a Jedinstvo Uzicében. Kettejük közül Nemanja bizonyult a tehetségesebbnek, és ennek köszönhetően 12 évesen leigazolta őt a város másik klubja, a Sloboda Uzice. Ez az egyesület már nevesebb, hiszen soraiban olyan játékosok fordultak meg, mint a később edzőként világhíressé vált Radomir Antic, vagy éppen Ljubinko Drulovic.
A Slobodára ráadásul már országos szinten is figyeltek, és mivel Vidic fejlődése töretlen volt, nem kellett sok idő hozzá, hogy felfigyeljen rá az ország egyik legnagyobb klubja, a Crvena Zvezda. A belgrádiak 1996-ban csaptak le a tehetséges hátvédre, aki a fővárosi gárda korosztályos egyesületeiben is remekül játszott, és 19 évesen már ott kopogtatott az első csapat kapuján.
Az egyesület vezetősége azonban úgy érezte, hogy Vidicnek nem ártana egy kis rutint szereznie, így aztán 2000 nyarán kölcsönadták őt Szabadkára, a másodosztályú Spartaknak. Nemanjának sikerült bizonyítania, hiszen nem csak csak hogy alapembere volt az együttesnek, hanem védő létére hat gólt is szerzett.