Kisteleki: A szerethető szövetség rossz szövetség

Kisteleki István szerint nincs káosz az általa irányított Magyar Labdarúgó Szövetségben, a klubok pedig a saját üzletüket rontják, amikor erről beszélnek. A magyar futball első számú vezetője úgy látja, nem olyan rossz a hazai bajnokság, mint ahogy azt el akarják hitetni, a fejlődéshez azonban több munkára és nagyobb összefogásra van szükség. Albániában egy döntetlennel már elégedett lenne, noha kritizálásban szerinte máris világbajnokok vagyunk.

- Hogy tetszett az első két tavaszi forduló?
- A nehéz indulást követően normálisan elrajtolt az idény, nagyjából a várható minőségű mérkőzésekkel. A két forduló alatt négy meccset láttam, a Fehérvár-Debrecenen eléggé ingadozott a színvonal, de az Haladás-Újpest vagy az MTK Diósgyőr elleni játéka kifejezetten tetszett, jó küzdelmet, szép támadásokat láttam, Zsidai gólját például akárhol a világon megtapsolnák.

- Jó, hogy pont az Újpestet és az MTK-t említi, hiszen nemrégiben a Vasassal összefogva éppen ezek a klubok bírálták élesen az MLSZ-t, amiért nem vették figyelembe a meccsidőpontokkal kapcsolatos kéréseiket, és ezért három napon belül kétszer kellett pályára lépniük. Sallói István, az Újpest sportigazgatója ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy sosem látott káosz uralkodik a szövetségben.
- Ez az egész kérdés egy mondatot érdemel: vihar egy pohár vízben. Három nap alatt két mérkőzést játszani szerintem teljesen normális dolog egy labdarúgó életében, erre sok példa van a világ más országaiban. Ami pedig a káoszt illeti, semmi olyan dolog nem történt, ami a leírt szabályokkal ellentétes lett volna. Azért is volt számomra teljesen váratlan a klubok felől ez a kritika, mert a versenyprogramot figyelembe véve, a lehetőségek alapján a legésszerűbb döntések születtek, amelyeket korábban mindenki el is fogadott. Persze nincs olyan helyzet, hogy mindenki mindennel teljesen elégedett legyen.

- A három fővárosi klub elsősorban azt kifogásolta, hogy hiába egyeztek meg egymással és a meccsüket közvetítő tévécsatornával is az időpont-módosításról, az MLSZ mégis keresztbe tett nekik, és nem ment bele a változtatásba.
- Csakhogy nem az ő dolguk, hogy ebben megegyezzenek, hanem a versenybizottságé. Ha pedig más véleményen vannak, akkor megvan az a fórum, ahol azt elmondhatják, de nem hiszem azt, hogy a sajtón keresztül kéne üzengetnünk egymásnak. A komolytalanság alsó szintjének tartom, hogy három ügyvezető nyilvánosan kiáll tiltakozni a versenyprogram ellen, miután a saját tulajdonosuk három hónappal előtte megszavazta azt.

- De azzal a megállapításukkal egyetért, hogy MLSZ-nek szolgáltató szervezetként kéne működnie a klubokkal szemben?
- Teljes mértékben, és úgy gondolom, hogy így is működik. Persze lehet találni apró hibákat és azokat fel is lehet nagyítani, de nyugodtan állíthatom, hogy ezek nem befolyásolják a végső eredményt és a fejlődést. Olyan ez, mintha égne a ház, de mi mégis azzal foglakoznánk, hogy ki van kötődve a cipőfűzőnk. Ezt a mentalitást sokkal inkább fociellenesnek tartom, mint azt, hogy félévente egyszer három napon belül két meccset kell játszani. A tiltakozással előre leveszik a vállukról a felelősséget, de egyszersmind nagyon rossz üzenetet közvetítenek: ne gyere ki, ne nézz meg, úgyis fáradtak leszünk. Ne adjál pénzt sem, itt úgyis káosz van! A klubok mindig a pénzhiányról beszélnek, ez a gondolkodás ugyanakkor megöli a saját üzletüket. Ha én az Arena tulajdonosaként azt hangoztatnám, hogy az általunk forgalmazott fürdőnadrágokban nem lehet úszni, valószínűleg nem tudnánk túl sokat értékesíteni belőle. A Vasasnak ugyebár jelenleg nincs tulajdonosa, kérdem én, nem az lenne a helyes hozzáállás, hogy menjünk ki a pályára, és hozzuk a legjobb teljesítményt, mutassuk meg, hogy kemény sportemberek vagyunk, végtére is erre készülünk három hónapja. A labdarúgás végső soron semmi másról nem szól, mint hogy mérkőzéseket kell játszani, erre kíváncsiak a nézők, a szponzorok és a média is. Ha ez ellen küzdök, akkor a saját érdekeim ellen dolgozom. Megjegyzem, az Újpest megnyerte az első három tavaszi meccsét.

- Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője az ön által kiadott rend, fegyelem, törvényesség jelszót emlegette a gyakori időpont-változtatások kapcsán. Elnöksége alatt eddig hányszor szembesítették ezzel a mondattal? Nem unalmas még?
- Nem kell senkinek szembesítenie vele, ezt megteszem én magammal nap mint nap. Szerintem rend van a szövetségben, igyekszünk mindent a szabályok szerint végezni, de soha nem állítottam azt, hogy hibátlanok vagyunk. Az MLSZ munkatársai sokat dolgoznak, pályákat építenek, magas bevételeket érnek el, működtetik a versenyrendszert, szervezik a labdarúgást, és építik annak üzleti alapjait, de ezek az üzenetek nem mennek jól át akkor, ha egyesek közben a nem létező káoszról beszélnek. Ezek a megnyilvánulások rontják a közös üzletet. A csapatok egyhangú határozatával köttetett egy tévészerződés, az MLSZ pedig nem tett mást, csak hagyta, hogy az, aki fizet a közvetítésekért, érvényesítse a jogait. Vagyis a klubok maguk hozták meg azt a szabályt, aminek áthágását kérik a szövetségtől. Az MLSZ-ben minden átlátható, mind a versenyszervezés, mind a gazdálkodás terén. Számos programunk jól működik, különösen azokon a területeken, ahol nem találkozunk a régi beidegződésekkel. Én elégedett vagyok a szövetségben zajló munkával, évente több száz döntést hozunk, és ha ezek közé becsúszik egy pár sikertelen, ez még mindig roppant kedvező arány. Természetesen azon dolgozunk, hogy még kevesebb kritika érjen minket, hiszen a tevékenységünk - logikusan és számomra teljesen érthetően - a rossz döntések kapcsán kerül előtérbe.

- Ilyen ügy volt például az is, amikor elrendelték az U17-es és U19-es korosztályok kötelező, nyolc hétvégét érintő összetartását. Több csapat is tiltakozott, hogy kiveszik a kezükből a képzést, ráadásul nem is egyeztettek velük, hanem csak kihirdették az időpontokat, és bejelentették, hogy aki nem engedi el a játékosait, azt megbüntetik. A Fehérvárral meg is tették.
- Az utánpótláscsapatok összetartása szakmai kérdés, nem az MLSZ elnökének kell döntenie ebben. Úgy vélem, több egyeztetéssel egyetértésre lehet jutni ebben is a jövőben.

- Ezek szerint ön is látja, hogy ebben az ügyben lehettek volna körültekintőbbek?
- Soha nem fogom azt mondani, hogy nem lehetett volna körültekintőbben dönteni, és ebben a kérdésben kértem a munkatársaimat, hogy a jövőben több egyeztetést végezzenek el. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok számára nagyon hasznosak voltak ezek a foglalkozások, magas szintű munka folyt, ezt elmondhatom, hiszen én is többször elmentem megnézni az edzéseket - bár több érdeklődő szakemberrel is találkoztam volna! A klubok kifogásairól annyit tudok mondani, hogy lehetőség szerint jobb hangulatot kell teremteni a felek között, a fiatalok érdekében többet kell egyeztetni, hogy ilyen sérelmek máskor ne fordulhassanak elő és ne akadályozzák a munkát. A tehetségek fejlesztése mindannyiunk közös kötelessége. Tehetségben pedig hál' istennek nincs hiány.

- A szakemberek egyöntetűen állítják, hogy az Európában szinte már egyedülállóan hosszú téli szünet a magyar foci fejlődésének egyik legnagyobb akadálya. A pályák állapota nyilvánvalóan pénzkérdés, mégis, van-e valamilyen tervük arra, hogyan lehetne változtatni ezen az elavult rendszeren?
- Az MLSZ nem mindenható, az időjárási körülményekkel nem tudunk mit kezdeni, de természetesen gondolkodásra késztet minket az, hogy a hosszú téli szünet hátrányosan érinti a sportágat, ezért ezt a kérdést a legközelebbi elnökségi ülésen tárgyalni fogjuk. Hogy milyen megoldást találunk, azt nem tudnám előre megmondani. Természetesen az infrastrukturális feltételek javítása nyújtana gyógyírt, de a jelenlevő pénzügyi nehézségek miatt nem akarunk újabb terheket a klubok nyakába rakni.

- Műfüvön nem lehetne megrendezni néhány fordulót? Nincs rá lehetőség, hogy akár az OLLÉ-program keretében épüljenek erre alkalmas pályák, akár a már meglévők mellé állítsanak mobil lelátókat? Sok esetben úgyis csak pár száz néző kíváncsi élőben a meccsekre...
- Az ötlet jónak tűnik, nyilván át kell gondolni ezt is. Egyelőre készült egy tervezet, ezt fogjuk megvizsgálni az áprilisi elnökségi ülésen.

- Egy korábbi nyilatkozata szerint gazdaságilag kifejezetten jól áll az MLSZ, 2,5 milliárd forint az éves költségvetés, tíz éve nem voltak ennyire rendben a pénzügyek. A kluboktól viszont másról sem hallani manapság, mint hogy a még értékesíthető játékosaik eladásától remélik a túlélést, a színvonal most már kimondottan is háttérbe szorul. Hova vezet ez, és mit tesz az MLSZ, hogy segítsen a klubokon?
- A klubok pénzügyi megsegítése nem alapfeladat, az MLSZ-nek az alapszabályban rögzített kötelezettségeinek kell megfelelnie. Ide tartoznak válogatottak, az utánpótlás, a képzés és a nemzetközi mérkőzések rendezése. A szövetségnek tizenkilenc válogatottról kell gondoskodnia és rengeteg feladatkört el kell látnia, a szabadpiaci helyzetbe azonban nem szándékozunk belefolyni, ebben a FIFA és az UEFA előírásait követjük. Annyit tudtunk elérni, hogy a klubok számára beérkező összegeket a szövetség hiánytalanul továbbítja, és még a törvényben meghatározott kezelési költséget sem vonja le, hanem azt a központi költségvetésből fedezi. A magyar labdarúgás évtizedeken keresztül kizárólag napi problémákat kezelt, aminek az lett a vége, hogy az az ország, amely egykor tanította a világot erre a játékra, lemaradt, és ma már a közepesnél is gyengébb teljesítményt nyújt. Mi arra törekszünk, hogy több területen, hosszú távon fejlesszük a sportágat, vagyis befektetünk a jövő érdekében. Mondok egy példát: ha a telki edzőközpontra fordított összeget szétosztotta volna a csapatok között a szövetség, körülbelül tíz percig lett volna népszerű, de változást nem tudott volna előidézni. Az edzőközpont felépülésével azonban van lehetőségünk minőségi váltásra.

- Ezek szerint lemondhatunk arról, hogy a a közeljövőben emelkedjen a hazai bajnokság színvonala, hiszen ha a klubok törvényszerűen eladják a jobb játékosaikat, akkor esély sincs a javulásra.
- Én ezt is másképp látom. Azt mondom, hogy ha a közös cél érdekében mindenki összefogna, akkor 2-3 éven belül a világ középmezőnyének első felébe kerülhetnénk. Ez alatt az idő alatt egy elfogadható, európai szinten is kulturáltnak nevezett bajnokságot lehetne szervezni. Nem vagyunk mi annyira messze ettől, mint ahogy azt el akarjuk magunkról hitetni, én sokkal pozitívabb jövőképet látok. Három dolog biztosan hiányzik: a munka, a több munka és a még több munka. A pénz is kevés, de ezt csak negyedik helyen említeném. Nagyon jó példa az osztrák bajnokság, ahol a klubok gazdaságilag stabilabb alapokon állnak, a labdarúgásba befolyó pénz aránytalanul több, mint amilyen különbség a színvonalban van, de a környezet rendezett, a pályán belül és azon kívül is mindenki tudja és teszi a dolgát.

- Mit gondol, idén mind a tizenhat csapat be tudja fejezni a bajnokságot?
- Az NB I-ben biztos vagyok benne, az NB II esetében már nem annyira, a Dunaújváros ugye már vissza is lépett. A másodosztályban egyébként is kicsit magasnak érzem a csapatok létszámát.

- És az NB I-ben ön szerint van tizenhat, hosszú távon is életképes gazdasági társaság, illetve tizenhatszor húsz élvonalbeli szintű futballista?
- Az élvonalbeli szint mindig szubjektív kérdés, aki jelenleg az NB I-ben játszik, az NB I-es szintű játékos, erről nem érdemes vitázni. Meglehet, a versenyrendszernek reagálnia kellene erre a problémára, ugyanakkor azt szoktam mondani, hogy ha a REAC nem lesz NB I-es, attól még nem kerül több pénz Debrecenbe sem. Azt viszont érdemes lehet újragondolni, hogy a színvonal, a küzdelem és a nézőszám emelkedése szempontjából melyik versenyrendszer lehet a legjobb megoldás. Ha több rangadót rendeznének egy szezonban, az nyilván magasabb nézőszámot jelentene, több pénz folyhatna be a klubok kasszájába. Kevesebb csapatnál hatékonyabban lehetne érvényesíteni a licencben, hogy mondjuk két éven belül mindenkinek legyen fűtött pályája. Ezáltal rövidebb időre állna le a bajnokság, a folyamatos érdeklődés pedig értelemszerűen szintén növelné a bevételt. A létszám leépítése ugyanakkor önmagában nem jelentene minőségi előrelépést, szerintem kifejezetten káros hozzáállás lenne, ha csak erre koncentrálnánk. A probléma ennél sokkal komplexebb, de rövidesen foglalkoznunk kell vele.

- A létszámcsökkentésen kívül min tudna még változtatni az MLSZ?
- Három alapprobléma van az NB I-ben: a meccsek szakmai színvonala, az alacsony nézőszám a stadionokban és az ezzel összefüggő szerény médiaérdeklődés, amely ráadásul inkább a negatívumokra irányul. Ha ezeken változtatni tudnánk, az már az utánpótlásban is éreztetné a hatását, jó magyar játékosokkal lehetne feltölteni a csapatokat, a bajnokságnak megnőne a presztízse, a gyerekek esetleg Beckham helyett már a magyar válogatottból választanának maguknak példaképet. Egyszerre kéne javítani az infrastruktúrát, a nívót és a küzdőszellemet. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt a változást, mint amikor a hagyományos mozik helyett megjelentek a multiplexek, és ugyanazokat a filmeket hirtelen telt házzal játszották. A küzdelemre a közönség mindenképp vevő, ezért kell egy olyan rendszert kialakítani, hogy minden meccsnek nagyobb tétje legyen. A bajnokság átszervezése önmagában ugyan nem hozna több pénzt, az MLSZ-nek sincs lehetősége közvetlenül pénzelni a klubokat, de teremthet olyan feltételeket, amelyek biztosítanák az előrelépést. Miután a szövetség visszakapta a tévéközvetítési jogokat, hatékonyabban tudunk közreműködni ebben, most jött el az ideje, hogy elővegyük ezeket a fontos kérdéseket és az NB I-es bajnokság színvonalára is koncentráljunk. Ezek a magyar labdarúgás igazán izgalmas problémai, nem pedig az, hogy egy csapat kedden játssza-e a meccseit vagy szerdán. Ez utóbbi számomra érdektelen felvetés, sokkal fontosabb, hogyan tudnánk a színvonalat és a nézőszámot emelni, az érdeklődést fokozni és ezáltal a klubok bevételét is növelni. Ebben pedig, úgy érzem, példát mutat a szövetség.

- A megítélésén azonban mintha mi sem látszana ebből...
- A szövetséget a világon sehol sem szeretik, egy felmérés szerint például a német szövetség még akkor sem volt túl népszerű, amikor a válogatott világbajnokságot nyert, csapataik pedig minden szinten Európa élvonalához tartoztak. A szövetség kénytelen fegyelmezni, játékosokat, klubokat és szurkolókat, kellemetlen kérdésekben kell állandóan helytállnia. Ez a pozíció természetesen nem túl szimpatikus, de a törekvés attól még hasznára lehet a sportágnak. A szerethető szövetség rossz szövetség. Én magam sem vagyok egy kellemes ember, de eltökélt vagyok abban, hogy változtatnunk kell. Az elnöknek sokszor nagyobb szerepet tulajdonítanak a valóságosnál, hiszen a döntések független bizottságokban születnek, ahol társadalmi munkában dolgoznak az emberek és ahová nagyon szívesen várom a klubok képviselőit is. Mindig is arra buzdítottam a klubokat, hogy vegyenek részt a munkában, delegáljanak olyan embereket, akik még jobban tudják képviselni az érdekeiket, és ezáltal a bizottság még átgondoltabb döntéseket tudna az elnökség elé tárni. Nem delegálnak, viszont kritizálnak, és számon kérik rajtunk az esetleges hibákat. Az ő szempontjaik szerint teljesen igazuk van. A kritika tekintetében akár három vébét is nyerhetnénk, nálunk csak a sikerek közösek, a sikertelenségeket mindig egy ember nevéhez kötik. Ez így nem igazságos, de ez egy ilyen játék. Ha győzünk Albániában, amit őszintén remélek, akkor az a magyar labdarúgás csodálatos napja lesz. Ha kikapunk, valószínűleg én leszek a hibás... Ha megbukik a gyerek, akkor a te gyereked, ha ötöst hoz, akkor a miénk.

- Nemrégiben szakítottak a hagyományokkal és nyilvánosságra hozták a válogatott vb-részvételéért járó prémiumok összegét. E szerint a játékosok körülbelül húszmillió forintot kapnának, ha sikerülne kijutniuk a világbajnokságra. Nemzetközi összehasonlításban ez mennyire számít magas díjazásnak?
- Nem érdekel, hogy a marokkóiak vagy az afgánok mit csinálnak. Nekünk ennyi pénzünk van, ehhez képest egyeztünk meg a játékosokkal. Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. A megállapodás egyébként vita nélkül jött létre, a válogatott labdarúgók tényleg profik - és van egy igazán profi szövetségi kapitányunk is.

- Hogyan látja az esélyeinket Albániában?
- Visszafogott vagyok, túlzott elvárásaink nem lehetnek. A csapat fejlődésben van, a mérkőzésen fog kiderülni, hogy mire lesz képes. Remélem, a döntetlen eredményt elérjük.

- Ez elég pesszimistán hangzik.
- Csupán ezen a téren is figyelembe veszem a realitásokat. Fontos, hogy a csapat nyugodtan focizzon, de a kapitány pontosan tudja, hogyan kell felkészítenie erre a játékosokat. A magyar labdarúgás jövője nem ezen a meccsen áll vagy bukik majd.

- A világbajnokság viszont elúszhat rajta, az egy pont pedig, tartok tőle, nem lenne elég.
- Ez nem biztos, hogy így van. A lényeg, hogy ne kapjunk ki. Az egy pont az egy pont, meg kell becsülni.

- Miben lépett előre a magyar labdarúgás, mióta három évvel ezelőtt átvette az MLSZ irányítását, és mi az, amit nem sikerült megvalósítani a megválasztásakor kitűzött célokból?
- A legbüszkébb a Gyermeklabdarúgó Szövetség megalakulására vagyok, amelyhez ma már negyvenezernél is több gyerek tartozik. A második helyre a május 2-án átadandó telki edzőközpontot tenném, hiszen ez a legnagyobb sportberuházás az utóbbi évtizedekben az országban, amelyet az MLSZ önerőből valósított meg , de természetesen nem feledkezhetünk meg az UEFA és a FIFA segítségéről sem. Ez egy minőségi ugrás a szövetség életében, amelynek az előnyeit az egész magyar labdarúgás élvezni fogja. Nagyon nagy előrelépést tettünk infrastruktúrában, az OLLÉ-program sikere következtében, remélhetőleg ez a projekt tovább fejleszthető. Ezenkívül az MLSZ jelenlegi anyagi helyzetével és gazdálkodásával is elégedett vagyok, és büszkék lehetünk a magyar játékvezetők megítélésnek ugrásszerű javulására is. Természetesen bőven akadnak még tennivalóink. Nagyon szeretném, ha utánpótlás-nevelésben konszolidált légkör alakulna ki a klubok és a szövetség között, kulcskérdésnek tartom a munkabékét ezen a területen. A napi ügyekben is követünk el hibákat, de nem vagyunk sem nagyképűek, sem pökhendiek, alázatosan dolgozunk, hogy kiküszöböljük a hibákat. Hosszú időre és rengeteg munkára van még szükség a magyar futball felemelkedéséhez.