- Kérem, értékelje a válogatott keret játékosait. Kezdjük a kapusokkal, miért részesíti előnyben Babos Gábort Fülöp Mártonnal szemben?
- A tapasztalata miatt. Fülöp a szezon kezdetén két-három hónapon át nem játszott a Sunderlandben, igaz, később beverekedte magát a csapatba, s legutóbb is szerephez jutott, Babos viszont az egész idényben védte a NEC Nijmegen kapuját. Ám ha Fülöp két-három éven át folyamatosan védeni fog, akkor ő lesz a magyar válogatott első számú kapusa.
- Babosnak a 2004-2005-ös szezonban volt egy felemás sikerű feyenoordos kalandja, ami azt is sugallhatja, hogy nagycsapatban vagy nagycsapatok ellen nem állja meg a helyét. Ez nem rossz pont a megítélése szempontjából?
- El kellett hagynia a csapatot, mert az vásárolt egy másik kapust - ez teljesen normális egy futballista karrierjében. Viszont el kell mondanom, hogy a nemzeti csapatban nyújtott teljesítményük alapján én mindkét kapussal elégedett vagyok. Hol az egyikük játszott eltiltás, hol a másikuk sérülés miatt, s ha megnézi, mennyi gólt kapott a válogatott, akkor láthatja: nem nyújtottak rossz teljesítményt.
- Bodor Boldizsár a legjobb balhátvéd?
- Ebben a pillanatban igen, bár ki tudja, lehetséges, hogy három hónap múlva lesz valaki más helyette. De ő egyébként nem az a klasszikus balhátvéd, inkább középpályás.
- Biztos, hogy Vanczák Vilmos a legjobb párja Juhász Rolandnak a védelem tengelyében?
- Eddig ő volt az. De számomra az is jó, ha például Vaskó, Gyepes vagy Horváth bebizonyítja, hogy a csapatban a helye. Éppen ezért mondtam egy hónapja, hogy fontos: minél nagyobb legyen a verseny a csapatba kerülésért. Erre azért van szükség, hogy minél harapósabbá váljon a csapat, hiszen nem akármilyen válogatottakkal fogunk ősszel játszani.
- Juhász helyét nem sokan vitatják, mi több, megvan rá az esélye, hogy az Anderlechttől egy még nevesebb csapatba szerződjön, állítólag az összes topligából van ajánlata. Ön szerint hová, melyik országba lenne érdemes igazolnia?
- Oda, ahol biztosan játszik, és nem a kispadon ül. Tudnia kell, hogy miért vált csapatot, de semmiképp nem a pénznek kell a hajtóerőnek lennie. Nem elég, ha azt mondja: játszani szeretnék az új klubomban, hanem garantáltan játszania kell. Ha nem biztos, hogy a kezdőcsapat tagja lesz, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy inkább mégis maradjon az Anderlechtben.
- Ön jól ismeri a képességeit, vajon megállná a helyét Juhász egy Premier League-csapatban?
- Úgy gondolom, hogy igen. De mielőtt meghozza a végleges döntést, beszéljen az ajánlattevő klub edzőjével arról, hogy biztos csapattagként számít-e rá. Sajnos már most is van pár olyan légiós, aki nem szerepel rendszeresen a klubjában.
- A jobb oldali védő Bodnár László nem tartozik közéjük, mi több, a Salzburgból hívta a Celtic is. Mégis, volt rá példa, hogy Szélesi Zoltán játszott a válogatottban. Melyikőjük a jobb?
- Más típusú játékosok. Számomra fontos, hogy bal és jobb oldali hátvédként is számíthatok rájuk. Bodnár például az Albánia elleni hazai meccsen a bal oldalon is remekül játszott, élvezte, hogy több terület jutott neki. Mindketten jók, de másképp. Fontos, hogy okosan, taktikusan rakjuk össze a csapatot, mert akkor további pontokat szerezhetünk.
- Nagy meglepetést okozott, amikor Albániában Dzsudzsákot kihagyta a kezdőből, s a helyén, a balszélen az egyébként csatárnak tartott Rudolf Gergely kapott szerepet - aki aztán jól is játszott. Honnan tudta, hogy Rudolf jó lehet a számára idegen pozícióban is?
- Már előtte tudtam, hiszen ismerem a játékosaimat, és feltérképeztem az ellenfelet, ráadásul Rudolf már ugyanezen a poszton jól játszott az északírek elleni barátságos mérkőzésen is. Egyébként nem csak a szélen játszhatott Albániában, hanem középen is, viszonylag szabadon mozoghatott, s mindezt nagyon jól csinálta.
- Ő az egyetlen, kezdőben is szerepeltetett NB I-es játékos, neki nem lenne külföldön a helye?
- A további fejlődése érdekében valóban külföldre kellene igazolnia.
- Dzsudzsákot hogyan tudta kiszorítani? Gondok vannak a PSV-légiós védekezési képességeivel?
- Fejlődnie kell védekezésben, ha jobb játékossá akar válni. A PSV-é az egyik, ha nem a legjobb keret Hollandiában, s neki sikerült bizonyítania, eddig remek szezont produkált. Ha Svédország, Portugália vagy Dánia ellen szerepelsz, nem elég a jó támadójáték, ennél többre van szükség. Ő is teljes mértékben más játékos, mint Rudolf, s nekem nem mindig ugyanolyan futballistákra van szükségem, hiszen nem mindegy, ki az ellenfél. Rudolf éppen emiatt játszhatott Dzsudzsák helyett Albániában. Számomra ez nem volt sokkoló, sokkal inkább egy egyszerű döntés.
- Hasonló kérdés Halmosi Péterről, akinek a kedvenc posztja a bal oldalon van (Angliában is ott szerepel), ám a nemzeti csapatban védekező középpályásként vetette be. Elégedett volt vele?
- Neki sem csak védekeznie kellett, ha megkapta a labdát, akkor meg kellett indulnia előre. Nagy területet futott be, mindent kiadott magából, és jó munkát végzett ezen a poszton. Tudom, hogy a bal oldalon jobban szeret játszani, de ez nem számít, hiszen ha - legyen szó róla vagy bárki másról - játszani akar, akkor bármelyik poszton oda kell tennie magát.
- Az nem okoz gondot, hogy Halmosi mostanság egyáltalán nem vagy alig kap lehetőséget a Hull Cityben?
- Ebben a pillanatban ez az ő számára probléma. Számomra most nem, hiszen nyáron nekünk nem lesz vb-selejtezőnk. Ha júniusban pályára lépnénk - mint ahogy a csoportunkban lesznek is meccsek -, akkor gond lenne, hiszen egyáltalán nem játszik. Ilyen szempontból ugyanaz érvényes rá, mint Juhászra - ha esetleg csapatot vált, biztosnak kell lennie abban, hogy kezdőként számítanak rá. A válogatottban részben azért kapott lehetőséget, mert nincs túl sok ballábas játékos.
- Huszti Szabolcsot sokan a legjobb magyar játékosnak tartják, le is igazolta a manapság már sztárklubnak számító Zenit, ahol egyelőre nem számít stabil kezdőnek. A válogatottban viszont parádésan játszott, három poszton is maradandót alkotott. Róla mit gondol?
- Nagyon jó játékos. Technikás, gyors, jól lő. A kezdetekben talán nehéz megszoknia Oroszországot, de biztos vagyok abban, hogy a játéktudása alapján előbb-utóbb játszani fog a Zenitben.
- Beszélt róla a holland Zenit-edzővel, Dick Advocaattal?
- Igen, de hogy mit, az közöttünk marad.
- Mit gondol Dárdai Pálról? Az ön előtti kapitány, Várhidi Péter nem favorizálta, mondván, hogy túl öreg. Mint tapasztalt játékos, igazi vezére a csapatnak, vagy "csak" egy remek középpályás?
- Ha jól futballozol, teljesen mindegy, hogy 20 vagy 40 éves vagy. Ő pedig igenis jól teszi a dolgát, s vezére a csapatnak, de nem csak a pályán, hanem azon kívül is. A játékosok tisztelik, és nekem is nagy segítségemre van.
- A csapatkapitány Gera Zoltán nemrég még a legjobbnak tartott magyar játékos volt, idén pedig elért oda, hogy nemcsak a klubcsapatába, de a válogatottba sem fért be. Ön szerint jól döntött, amikor a Fulham kedvéért elhagyta a West Bromwichot?
- Eleinte sokat szerepelt új klubjában, majd egyre gyakrabban kimaradt, ám legutóbb ismét 90 percet játszott. Nagyon remélem, hogy ismét bizonyítani és játszani fog. Minden játékos életében vannak olyan pillanatok, amikor kikerül a kezdőből, s Gera most ezt élte meg. Ám a futballtudása és a hozzáállása alapján azt mondom, hogy ismét eljön majd az ő ideje. Sohasem féltem attól, hogy erre ne lenne képes.
- Pedagógiai megfontolásból küldte be csak a második játékrészben Gerát a Málta elleni hazai meccsen, amikor beállva jól játszott és gólt is lőtt?
- Nem. Azért, mert Hajnal megsérült.
- Róla még azt tartják, hogy a Dortmundban sokkal jobban muzsikál, mint a válogatottban...
- Hajnal nagyon fontos játékosa a válogatottnak, s egy magas nívót képviselő klubban szerepel. Pazarul bánik a labdával, nagyon jól lát a pályán, és fontos gólt szerzett Málta ellen. Ám ne feledjük, hogy Hajnal, Juhász és Gera nélkül is nyerni tudott a válogatott, s jó, hogy ezt a többi játékos is láthatta. Fontos ugyanis a kerettagságért való versengés, ezt kihangsúlyozandó hívok meg mindig 28-30 játékost a bő keretbe, majd 20-an maradnak benn.
- A gólfelelőssé előlépett Torghelle Sándort, aki több évig nem volt kerettag, hogyan sikerült felfedeznie?
- Megnéztem egy mérkőzésen, s azt láttam, hogy végighajtja a 90 percet. A klubja, amely nem tartozik az erős csapatok közé, hosszú, ívelgetős futballt játszik, ami nem kedvez neki, ám éreztem, hogy a válogatottnak a hasznára válhat. Mára nagyon fontos láncszem lett belőle. A nemzeti együttes taktikája nagyon fekszik neki, mert sok labdát kap, és a saját játékát tudja játszani.