Futács Márkó: irány a Werder Bremen kezdőcsapata

Itthon a II. Kerületi VSE-ben kezdte, a Ferencvárosban folytatta, külföldön a Nancyben megedződött, a Werder Bremenben pedig első osztályú futballistává válhat. A német UEFA-kupa-döntős sztárcsapat 28-as keretének a legfiatalabb tagja a 19 esztendős Futács Márkó, akinek eddig nem volt nagy sikere a korosztályos magyar nemzeti csapatokkal, ám reméli, ha a Bundesligában stabil kezdő lesz, akkor a nagyválogatottban nagyobb szerephez juthat. A 196 centi magas csatár első brémai tétmeccsét hétfőn a német Szuperkupa-döntőben játszotta, ahol 30 percet kapott Thomas Schaaf edzőtől, így részese lehetett a bajnok Wolfsburg otthonában aratott 2-1-es diadalnak. Futács reméli, a java még csak ezután jön.

"Az első csapatom az Andrusch József vezette II. kerületi VSE volt, s innen kerültem a Fradiba, ahol nagyon jó edzőim voltak ifj. Albert Flórián és Balogh Gábor személyében, úgy érzem, remekül felkészítettek arra, hogy nekivághassak a légióskodásnak" - mondta az [origo]-nak Futács Márkó.

- Hogyan figyeltek fel rád a Nancynál?
- Egy francia játékosmegfigyelő a Fradi-pályán járt, én 17 évesen az U19-esek csapatában játszottam, s kétszer két hetet is kinn töltöttem a Nancynál. Tetszett nekik a játékom, én pedig boldogan aláírtam.

- Sajnálod, hogy Bölöni Lászlóval - aki nyolc évig irányította a csapatot - már nem hozott össze a sors?
- Sajnos ő már nem volt ott, s azért mondom, hogy sajnos, mert az ő munkásságát nagyon tisztelem, a csapat akkori edzője, az uruguayi Pablo Correa viszont - mondom ezt utólag - nem volt számomra szimpatikus. Hogy miért? Alig foglalkozott a fiatal játékosokkal, velem például egyszer sem váltott egyetlen szót sem, pedig ez nagyon fontos lenne egy fiatal játékos számára. A bentlakásos francia futballiskolák ezzel együtt a legjobbak közé tartoznak, minden megvan itt, ami egy futballista számára szükséges, és az oktatás mindegy egyes eleme roppant jól össze van hangolva.

- Rudolf Gergellyel milyen volt a viszonyod?
- Majdnem minden nap találkoztunk, számomra nehéz volt az első év, de amiben tudott, segített. Nagyon sok időt töltöttünk együtt.

- Meglepődtél, hogy a magyar bajnok kedvéért otthagyta a Nancyt?
- Hogy elhagyta a csapatot, azt megértettem, ám hogy hazaigazolt, azt már kevésbé. De le a kalappal előtte, hogy az NB I-ből - jelenleg egyedüliként - be tudta magát verekedni a válogatottba, nem csoda, hogy most ismét külföldi csapatok figyelik a játékát. Ő 20 évesen került a Nancyhoz és profiként csak néhányszor kapott lehetőséget, de én még ennyit sem mondhatok el magamról. Edzhettem ugyan néhányszor a nagycsapattal, de a felnőttek között nem jutottam lehetőséget, és ez nagyon fájt, mert úgy éreztem, játszanom kellene.

- A Brémánál hogyan került szóba a neved?
- Ekkor már menedzser segítette az átigazolásomat, a Nancyból a Hoffenheim is hívott a Werderen kívül, és az utóbbi klub volt szimpatikusabb a számomra. A Werder németországi játékosmegfigyelője megnézett a Nancy B csapatában lejátszott két edzőmeccsemen, és a csapat végül próbajáték nélkül leigazolt. Brémában már profi szerződést kaptam, ami jó dolog, de semmit nem garantált, és nem jelenti azt, hogy le lehet ülni, sokkal inkább azt jelenti, hogy most kezdődik a munka. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy jól döntöttem, hiszen több lehetőséget kaptam, s már az első három héten a profikkal edzettem. Nancyban legfeljebb akkor hívtak fel a nagycsapathoz, ha kellett még egy huszadik ember, hogy 10 a 10 ellen meccselni tudjon a csapat az edzésen... Németországban éreztem a bizalmat, és ami számomra fontos volt, hogy az edzővel is sokat beszéltem.

- A magyar közvéleményt váratlanul érte, hogy a Szuperkupa-döntő összeállításában ott volt egy magyar név is. Téged mennyire lepett meg, hogy Thomas Schaaf beküldött az utolsó fél órára?
- A nyáron történtek után egyáltalán nem. A felkészülést már az első csapattal kezdtem, és az első négy edzőmeccsünkön két gólt is szereztem, s szerintem az edzőnk is érezte, hogy valamit talán tudok változtatni a csapat játékán, ha pályára küld a döntőben. Főképp annak örülök, hogy nem három percre állított be, mint amolyan taktikai csere, hanem 30 percet kaptam.

- És gólt is lőttél a döntőben...
- ... amit sajnos nem adtak meg les miatt, pedig a lövés után megdobbant egy pillanatra a szívem, nagy dolog lett volna az első tétmeccsemen kupadöntős góllal debütálni.

- A kupa helyett csak egy visszafogottabbnak tetsző, bekeretezett diplomát kapott a Szuperkupa-győzelemért a Werder. Ennek megfelelően a presztízse is kisebb a sorozatnak?
- Hugo Almeidának biztosan nem olyan, mint az UEFA-kupa-diadal lett volna, de a 2-1-re megnyert döntő azért mégiscsak egy hivatalos meccs volt, az ellenfél pedig - ráadásul idegenben - a bajnok Wolfsburg volt. Az utolsó fordulóban 5-1-re kikaptunk tőle, s már csak emiatt is vissza akartunk vágni, de egyébként is nagy meccsnek számított a döntő a párosítás miatt.

Így lett Szuperkupa-győztes a Werder:

- Szerinted beférnél már a Werder kezdőjébe?
- A cserepadra mindenképpen. Most, hogy Markus Rosenberg sérülés miatt nincs a csapattal, pláne közel kerülhetek a tűzhöz. Nagyon remélem, hogy ez így is lesz, mert otthon szokás ígérgetni és fogadalmakat tenni, majd eltűnni a süllyesztőben. Én nem szeretnék erre a sorsra jutni, így inkább nem bocsátkozom jóslásba arról, hogy mennyi bajnokin szeretnék pályára lépni.

- Ha mégsem kapsz esélyt a Bundesligában, akkor hol focizhatsz?
- Egyáltalán nem játszhatom sehol, csak az első csapatban. A tartalékegyüttesben fél évig még nem szerepelhetek, mert aki külföldről érkezik, az csak egy év letelte után léphet pályára a második csapatban, amely a német harmadosztályban érdekelt.

- Ha nem jön össze a csapattagság, akkor mit fogsz tenni fél évig? Kölcsönszerződésre nem gondolsz?
- Semmiképpen nem szeretném, ha a vezetőség fejében megfordulna a kölcsönadásom lehetősége. Azért küzdök, hogy bízzanak bennem és az első csapatnál számoljanak velem.

- A képességeidet hogyan jellemeznéd, miben vagy jó és miben kellene még mindenképpen fejlődnöd?
- Fejjátékban, labdatartásban, védekezésben még javulhatok, de már rengeteget fejlődtem, Fraciaországban ugyanis elvárták, hogy mindhárom téren jó legyek. A magasságomhoz képest a technikámmal és a gyorsasággal sincs probléma, ám amit a végtelenségig lehet és kell is fejleszteni, az a kondíció.

- Ha te lennél a Werder edzője, miért tennéd be Futács Márkót a csapatba?
- Mert az edzőmeccseken, amikor kellett, mindig ott voltam a kapu előtt, beadásoknál, előreíveléseknél gólveszélyes voltam, és be is találtam.

- Összecsengenek a szavaid a Norvégiában légióskodó tapasztalt csatár, a 31 éves Kovács Péterével. Ő is majdnem két méter, és hasonlóan várja a beadásokat a 16-oson belül, majd sok esetben gólra is váltja azokat.
- Meglehet, hogy van hasonlóság, ám én azért szeretek vagy legalábbis szeretnék játszani is a labdával. Nem csak azt tartom feladatomnak, hogy a szélsők beadásai után gólt szerezzek, mert saját magam is szeretek a labdával bánni. No nem azt mondom, hogy szétcselezem magam, de játékos futballistának tartom magam. Ha lehet, inkább megjátszom a labdát.

- Hasonlíthatlak akkor Peter Crouchhoz, netán Luca Tonihoz?
- Tonihoz mindenképp, ő tavaly Bundesliga-gólkirály lett, roppant gólérzékeny, de Zlatan Ibrahimovic viszont még nála is jobb. Nagyon szeretem a svéd csatár játékát, hiszen ő nem csak hogy jól és eredményesen, de szépen és technikásan is futballozik - ezt a fajta játékot szeretem a legjobban.

- A válogatottal hogyan állsz, ambíciózus vagy ezen a téren?
- Nem tudom, mi lehet az oka, de eddig a válogatottal nem úgy alakultak a dolgaim, ahogyan szerettem volna. Az U19-esben talán háromszor, ha pályára léptem, s az elitkörre ugyan meghívót kaptam, de épp akkor műtöttek, így a csehországi Eb-ről végül lemaradtam.

- A nagyválogatottban viszont mindenképp elkelne egy jól cselező, magas és gólérzékeny csatár. Ismersz ilyen játékost?
- Szeretném, ha én ilyen lennék, s az a legnagyobb vágyam, hogy valamikor bekerüljek a nemzeti csapatba. Ha a Werder Bremennél rendszeresen játszani tudnék, akkor utána igenis el tudnám magam képzelni piros-fehér-zöld mezben.