- Gondoltad volna, hogy a húszas éveidben végig, sőt még utána is Skandináviában fogsz futballozni?
- Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen sokáig északon leszek, egyszerűen 1998-ban jött egy finn lehetőség, amibe belevágtam. A Lahtinál és a Hakánál lehúzott négy év után aztán Norvégiába igazoltam, s az itteni foci még jobban bejött a számomra, de azt hiszem, ez a góljaim számán is látszik.
- A számok alapján úgy tűnik, mindig kiváló érzékkel választottad meg a csapatait, s nem féltél egy-egy évre lemenni a másodosztályba sem. Mikor, mi alapján döntöttél a klubváltás vagy éppen a maradás mellett?
- 2008 januárjában azért hagytam el a Strömsgodsetet, mert új edző érkezett, aki nem titkolta, hogy nem férek be a csapat új játékrendszerébe. Így hát továbbálltam a másodosztályú Odd Grenlandhez, ahová a régi edzőmet követtem, és azóta itt vagyok. Mindenképpen jó döntést hoztam, hiszen 54 meccsen 39 gólt rúgtam, de úgy, hogy soha, egyszer sem cseréltek le.
- Rúgtál?
- Jól mondod, ritkán rúgok gólt, inkább fejelek. Az idei szezonban, az első osztályban 8 gólnál járok, ebből hatot fejjel értem el, míg a kupában háromszor voltam eredményes, és egyet szereztem lábbal. Tavaly a másodosztályban 23-mal gólkirály lettem, és ha jól emlékszem, 16:7 volt az arány - a fejes gólok javára.
- A magyar sajtó hallgatott arról, hogy a Rosenborg szerződtetni akart, én is csak a Wikipédián olvastam, hogy a norvég bajnoki csúcstartó 300 ezer norvég koronás ajánlatot tett Kovács Péterért 2009-ben. Nem bántad meg, hogy nem igazoltál oda?
- A hír igaz, egy apró különbséggel, a Rosenborg nem 300 ezer, hanem 5 millió koronát fizetett volna értem, ami úgy 150-170 millió forintnak, illetve 5-600 ezer eurónak felel meg. Nem sok beleszólásom volt abba, hogy esetleg a Rosenborgban folytassam, az edzőm ugyanis azt mondta, semmiképp nem enged el, mert rám építi a taktikát. Persze eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne a Rosenborgban szerepelni, de mivel nem volt igazi realitása a dolognak, ezért nem akartam több energiát pazarolni rá.
- Úgy tűnik, mintha a norvég ligát neked találták volna ki - vagy máshol is megállnád a helyed?
- Szerintem máshol is képes lennék jó teljesítményre, bár való igaz, hogy a norvég bajnokság nagyon fekszik nekem, a tempós futball jellemző rá, és az egész az erőre épül, a 4-3-3-as szisztéma pedig tökéletesen illik hozzám. A két szélső elfut az oldalvonalnál, majd kiszolgálnak: jönnek a beadások, én pedig a 16-oson belül általában fejjel, néha lábbal rögtön helyzetbe kerülök.
- A magyar válogatott is egy csatárral játszik...
- A válogatott inkább 4-5-1-ben áll fel, de lehet, a csapatnak ki kellene próbálnia a 4-3-3-at, mert két évtizeddel ezelőtt ezzel volt sikeres.
- Pályafutásod kezdetén, Magyarországon nem értél el túl nagy sikereket, sőt az Újpesttől elég váratlanul távoztál.
- 1995 januárjában kifejezetten Garami József kérésére igazoltam Újpestre, ám mindössze négy meccsen játszottam. A mester távozása után, Nagy László és Várhidi Péter idejében már nem sok lehetőséget kaptam. Utána Érden játszottam az NB I B-ben, de ott sem éreztem jól magam, majd jött a finn lehetőség.
- Az FC Haka játékosaként még a Liverpool ellen is betaláltál, az volt életed gólja?
- Nagyon büszke vagyok rá, s ha nem is az volt a legszebb, de a legemlékezetesebb mindenképpen. Örök emlék marad, még akkor is, ha a csapatunkat azért jól megszórták az angololok. Remélem, még visszatérek egyszer az Anfieldre...
- Néhány éve nem volt nap, hogy ne hoztak volna össze egy-egy angol csapattal a brit lapok, miért nem igazoltál végül Angliába?
- 2003 végén és 2004 elején két-három csapat valóban komolyan érdeklődött, de Magyarország akkor még nem volt tagja az Európai Uniónak, így nem mehettem Angliába, mert - mint ahogy az a munkavállalásomhoz kellett volna - nemhogy a válogatott meccsek 75 százalékán, de egyáltalán nem szerepeltem a nemzeti csapatban. Februárban aztán válogatott lettem, de az kevés is volt, meg késő is. Májusban aztán csatlakozott Magyarország az EU-hoz, engem viszont azóta nem kerestek.
Koeman figyeli Kovácsot, bekerülhet a válogatottba |
Szekeres Tamás, a magyar válogatott technikai igazgatója jól ismeri a norvég bajnokságot, hiszen a 2001 és 2002 között a Strömsgodset csapatát erősítette. Kovács Péter 2002-ben a Tromsö légiósaként találkozhatott a védővel a pályán, majd 2006-2008-ig a csatár is a Strömsgodsetben szerepelt. "A norvég bajnokság erősebb, mint a magyar, fizikálisan mindenképp. Körülbelül olyan a színvonala, mint a belga bajnokságé, ám a hollandnál technikailag gyengébb" - nyilatkozta Szekeres Tamás. |
- Nem tartanak technikás játékosnak, ám amit tudsz, azt nagyon tudod, ez Norvégiában már kiderült. Mégis, miben érzed magad a legjobbnak és miben a leggyengébbnek?
- 4-3-3-ban befejező csatárnak lenni - ez az én világom. A technikámról, a gyengéimről inkább nem mondanék semmit, ám az tény, hogy védekezésben szeretnék jobbat nyújtani.
- Mikor voltál életed legjobb formájában?
- Fizikálisan és mentálisan most vagyok abban. Öt-hat vagy épp nyolc éve, ha nem lőttem gólt, azonnal elkenődtem, de most máshogy dolgozom fel az ilyen helyzeteket. Hogy jó formában vagyok, a tavalyi és az idei évemen is látszik, és remélem, a következő két-három évben sem lesz ez másképp.
- A gólörömeidet elnézve úgy tűnik, nagyon jól érzed magad Norvégiában. Vágysz haza egyáltalán?
- Hazaköltözni biztos, hogy nem fogok. Norvég barátnőm van, ő is focizik, és nagyon jó itt lakni, szép hely, magas az életszínvonal, minden szempontból bejön nekem az ország. Magyarországra csak karácsonykor szoktam hazamenni pár napra.
Az Odd Grenland meccsein a legtöbbször Kovács Péter a főszereplő
- Skien sétálóutcáján segít a magasságod abban, hogy kitűnj, vagy anélkül is megtalálnak a rajongók?
- Észrevesznek, nem tudok elbújni. Jó érzés, hogy elfogadtak, az Odd már a negyedik norvég csapatom, de egyiknél sem volt panaszom a szurkolók szeretetére, pedig külföldiként nem mindig könnyű népszerűvé válni.
- Számítottatok arra, hogy újoncként a dobogóért lesz harcban a csapat?
- Nem a kiesés ellen akartunk küzdeni, de hogy dobogósok leszünk, arra nem számítottunk. De mivel 18 forduló után is harmadikok vagyunk, elmondható, hogy a jó szereplésünk nem lehet a véletlen műve. Ha már felküzdöttük magunkat idáig, már csak az Európa-liga-kvalifikáció miatt is szeretnénk itt maradni, de legrosszabb esetben is az első öt valamelyike a cél. Még 12 nagyon kemény bajnoki vár ránk.
- Szerinted Svédország és Dánia ellen milyen esélyekkel veszi fel a versenyt a magyar válogatott?
- Van két dán csapattársam, ők azt mondják, ilyen jó formában már régen nem volt a csapat, szerintem megnyerik a csoportot, ám hogy ki lesz a második, azt nehéz megtippelni. A magyarokra még négy nehéz meccs vár, ebből kettőt meg kellene nyerni. A svédekkel Budapesten nem lesz könnyű, a dánok ellen idegenben viszont botrányosan nehéz lesz.
- Még csak Lothar Matthäusnál voltál válogatott, álmodsz még a nemzeti csapatról?
- Abszolút nem, csak a saját dolgaimmal foglalkozom. Ha valakinek tetszik, ahogyan játszom, annak örülök, de ha nem, akkor sem fogok öngyilkosságot elkövetni. Nem is látok sok esélyt arra, hogy mostanság meghívjanak, mivel a válogatott jelenleg olyan szisztémában játszik, amibe én nem biztos, hogy beleillek.
- Pedig Szekeres Tamás technikai igazgató szerint, ha így folytatod, még lehetsz válogatott.
- Sokat beszéltem, jóban vagyok vele, és öröm hallani a szavait. Ám ha azt mondják, hogy így kell folytatnom, az azt jelentheti, hogy azért még messze vagyok a meghívótól. Ha hívnak, szívesen jövök, hiszen nagy megtiszteltetés a válogatottban játszani.