McStay: Felállt a szőr a hátamon a játékoskijáróban

William John McStay az Újpest FC 124 éves történetének második külföldi szakvezetője az együttest 2006-ban irányító belga Valére Billen után. A lila-fehér klub vezetői a Celtic tartalékcsapatának látványos, latinos játéka miatt választották a 47 skót éves szakembert, aki nehezen élte meg az elmúlt napokat jellemző bizonytalanságot. McStay számára a Barcelona jelenti az etalont, és szerinte nem kellenek világsztárok ahhoz, hogy az Újpest is elsajátítsa Messiék stílusát.

- Megemésztette már, hogy hivatalosan is ön az Újpest trénere?
- Nehezen. Olyan volt ez az elmúlt tíz nap, mint egy érzelmi hullámvasút.

- Mikor hallott először arról, hogy egy magyar klub érdeklődik ön után?
- Június hatodikán. Akkor jöttünk haza Hongkongból, ahol meg is nyertünk egy nemzetközi tornát a Celtic tartalékcsapatával, amelynek mostanáig a menedzsere voltam. Éppen mondtam a feleségemnek, csomagoljon, mert megyünk nyaralni Törökországba, amikor megcsörrent a mobilom. Peter Lawwell, a Celtic ügyvezetője volt az, beszélni akart velem. Bementem a klubba, s a főnök szólt, hogy kerestek az Újpesttől. Tavaly december óta együttműködési megállapodásban vagyunk a lilákkal, beszélgettem már Sallói István sportigazgatóval, de azért meglepett az érdeklődésük.

- Örült a megkeresésnek?
- Nagyon. Sokat hallottam a csapatukról, és 37 évvel ezelőtt fiatal Celtic-drukkerként magam is ott voltam azon a BEK-mérkőzésen, amelyiken 2-1-re legyőztük az akkori Újpesti Dózsát. Kenny Dalglish rúgta a két gólunkat.

- A visszavágó eredményét miért nem említi?
- Már nem emlékszem, régen volt...

- 3-0-ra győzött a Dózsa, és továbbjutott. Persze igaza van, régen volt, ilyesmi ma már elképzelhetetlen volna. És azt tudja, hogy miért akadt meg Sallóiék szeme önön?
- Nem rajtam, hanem a csapatom játékán. Utólag mondták, hogy nagyon szép, latinos futballt játszott a Celtic-tartalék. Amúgy jól látták, tényleg a Barcelona jelenti számomra az etalont. Mindenki azt hiszi, hogy még mindig az ősrégi "kick and rush" futballt játsszuk Nagy-Britanniában, de ez már nem igaz. Én például azt vallom, hogy lehetőleg mindig legyen nálunk a labda, sokat járassuk, és amikor alkalom kínálkozik, csapjunk le. Nincsenek hosszú előreívelések, a szélső hátvédek a belső középpályásokat játsszák meg, sok érintés, rövid passzok.

- Mintha Pep Guardiolát hallanám. Csak neki van Messije, Xavija, Iniestája, Henryja és Eto'ója...
- Higgye el, nem kellenek ilyen világsztárok ehhez a játékmódhoz. Csak fegyelem és sok gyakorlás szükséges.

- Milyen volt, amikor először megérkezett Budapestre?
- A feleségemmel előbb megnéztük a csodálatos várost, aztán Sallói Istvánék kivittek a Szusza Ferenc-stadionba. Lementem a játékoskijáróhoz, és akkor hirtelen felállt a szőr a hátamon. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy 124 éves, hatalmas klub menedzsere leszek.

- Ahol például a legendás Guttmann Béla, a Benfica későbbi BEK-győztes csapatának szakvezetője is edzősködött 1938/1939-ben és 1947-ben.
- Ezt nem tudtam, de azért így is tisztában voltam vele, hogy hová kerülhetek. Amikor szóba került az újpesti lehetőség, azonnal elújságoltam a feleségemnek, Paul öcsémnek, aki 678 hivatalos meccsen játszott a Celticben és az édesapámnak is, aki nagy-nagy futballszakértő. Tényleg nem bírtam magammal.

- És mit érzett, amikor megjött az üzenet az UEFA-tól, hogy az Újpest edzőjeként nem maradhat a Celtic fizetési listáján?
- Ideges lettem, mert már beleéltem magam a dologba. De nem aggódtam, mert végig éreztem az elkötelezettséget az újpesti vezetők részéről. Persze az anyagiak sok mindennek határt szabhatnak, de ebben az esetben szerencsére nem ez történt.

Interjú a The Scottish Sunban: McStay álma a Celtic-kispad

McStay magyarországi szerepvállalásáról a brit sajtó is beszámolt, a The Scottish Sun például exkluzív interjút készített a trénerrel, aki a bulvárlapnak többek között arról is beszélt, hogy egyszer szeretne a Celtic első csapatának a menedzsere lenni. "Úgy érzem, szükségem volt erre a váltásra, amivel egy szintet feljebb lépek, hiszen egy felnőttcsapat vezetőedzője leszek. Ezt az esélyt nem szalaszthattam el, és óriási kihívásnak érzem az újpesti munkát. A 90-es évek elején a Sligo Roversnél játékos-edző már voltam, ami egy kemény teszt volt a számomra, ám később úgy éreztem - ez volt életem egyik legjobb döntése. Sikeres voltam az ír bajnokságban, de a vége az lett, hogy visszatértem a Celtichez."

"Kész vagyok rá, hogy ismét egy első csapat edzője legyek. Eszembe sem jut olyan, hogy esetleg könnyű dolgom lesz Magyarországon, mert tudom, hogy roppant nehéz lesz. Egy időre távol leszek a családomtól, de szerencsés vagyok, mert a feleségem mindenben támogatott. Én pedig hiszek a képességeimben, és úgy gondolom, el kellett hagynom a Celticet ahhoz, hogy több tapasztalatot szerezzek. S ki tudja, mit hoz a jövő? Természetesen egyszer szeretnék visszatérni Skóciába. Tudom, milyen nagy dolog a Celtic vezetőedzőjének lenni... De az is látom, hogy például Pep Guardiola mennyi tapasztalatot begyűjtött, mielőtt a Barcelona szakvezetője lett. Fejlesztenem kell magam edzőként és emberileg egyaránt."

"Mindenki álmodik, és nem titok, hogy én mit érzek a Celtic iránt. Ám rá kellett jönnöm, hogy muszáj elhagynom klubot, ha esélyt akarok kapni Magyarországon. Mindig Celtic-drukker voltam, és szerencsésnek érzem magam, hogy játszottam is a csapatban, de nagy kiváltságnak tartom, hogy edzőként is dolgozhattam a klubért. De néha az életben a fejlődés érdekében tovább kell lépni - velem most éppen ez történik."

- Július 16-án máris egy hatalmas kihívás vár önre, hiszen az Újpest a Steaua Bucurestihez látogat az Európa-ligában.

- Milyen nyelven kommunikál a játékosaival?
- Angolul. Szinte mindenki ért ezen a nyelven, akik pedig már légióskodtak, azok kimondottan jól beszélik.

- A skót akcentust nem könnyű megérteni...
- Az lehet, de én azért nem úgy beszélem az angolt, ahogy Sir Alex Ferguson.

- Őhozzá valóban tolmács kell.
- Pedig gyakorlatilag földiek vagyunk. Mindegy, nyelvi korlátok nem lesznek köztem és a csapat között. És szakmaiak sem, mert biztos vagyok benne, hogy a fiúk vevők az általam elképzelt látványos, szórakoztató futballra.