Gera nem kér Ronaldóból

Szerda este magyar-román barátságos labdarúgó-mérkőzés lesz a Puskás-stadionban, Erwin Koeman játékosait azonban már most az őszi vb-selejtezők foglalkoztatják. Van, aki nem is tartja fontosnak a szerdai eredményt, Fülöp Márton szerint azonban a győzelem tudományát is meg kell tanulni. Király Gábor akár takarítónőként is szívesen jönne a válogatotthoz, Torghelle Sándor nem ígér gólokat, Gera Zoltán pedig abban bízik, hátha nem játszik ellenünk Cristiano Ronaldo.

Egy éve, amikor még a Burnley harmadik számú kapusa volt, talán még maga Király Gábor sem gondolta, hogy 2009-ben ő is ott lesz majd a sorsdöntő világbajnoki selejtezőkre készülő magyar válogatott keretében. Nyáron azonban visszaigazolt korábbi sikereinek a színhelyére, Németországba, ahol az 1860 München játékosaként újraélesztette 70-szeres válogatott formáját.

- Váratlanul ért a meghívó?
- Annyira nem, mert voltak előzményei. Leverkusenben a válogatott kapusedzője, Petry Zsolt meglátogatott az egyik edzésen, beszélt a vezetőkkel és a kapusedzővel is, hogy milyen munkát végzek, majd Erwin Koeman is tiszteletéte tette, immáron Münchenben. A kapitány megnézett meccs közben, utána hosszan beszélgettünk, most pedig itt vagyok.

- Nem biztos, hogy te állsz majd a kapuban - így is szívesen jöttél?
- Számomra a válogatott a piramis csúcsa: tíz éve, két éve is az volt, és most is az. Büszkve vagyok arra, hogy itt lehetek. De nem csak cserekapusként, hanem akár szertárosként vagy takarítónőként is szívesen segíteném a csapatot.

- A Burnleyben két év alatt csak 27 meccsen védtél, nem vagy dühös az elszalasztott időszak miatt?
- Nem, sőt óriási segítség volt a számomra az, amit a Burnleytől kaptam. Harmadik számú kapusként tulajdonképpen fel voltam mentve a munka alól, de ezt igyekeztem jól feldolgozni. Jártam az edzésekre, a csapat mellett voltam végig, a klub részéről pedig nagyon jólesett, hogy úgy viselkedtek velem, mintha én lennék az első számú kapus.

- Kívülről szemlélve hogyan változott a válogatott?
- Tudatosabbak, fegyelmezettebbek lettek a játékosok. A keret nem nagyon alakult át, a srácok viszont három évvel öregebbek, rutinosabbak lettek, már látják, milyen felelősség van a vállukon, ezt tudják kezelni, és ez látszik a játékukon is.

- Korábban azt mondtad, szívesen szerepelnél az európai kupaporondon harcoló Haladásban. Idén - négy meccs erejéig - meglett volna erre a lehetőséged, nem bánod, hogy nem igazoltál Szombathelyre?
- Szurkolóként átéltem ugyanazt, amit játékosként átélhettem volna. Óriási élmény volt a számomra, hogy Szombathelyen egy svéd Elfsborg-szintű csapat lépett pályára.

- A szombathelyi sportiskoládban vannak tehetséges kapusok?
- Nem csak a sportlétesítményemben, hanem a Haladásnál és a környéken is rengeteg a tehetséges futballista és kapus, akiket természetesen figyelünk, és próbáljuk segíteni a fejlődésüket. Az utánpótlással nem lesz gond.