Az év mozdulata
Noha az év legnagyobb visszhangot kiváltó mozdulata alighanem Thierry Henry kezezése volt az írek elleni pótselejtezőn, a szívünknek azonban sokkal kedvesebb Gyurta Dániel lenyűgöző benyúlása, amellyel július 31-én megnyerte a 200 méteres mellúszás döntőjét a római világbajnokságon. Gyurta nem számított favoritnak a verseny előtt, és még ötven méterrel a cél előtt is a mezőny második felében haladt, de aztán olyan hajrát vágott ki, mintha hirtelen átcsúszott volna egy másik dimenzióba. Az utcahosszal vezető Shanteau feje még a célban is előrébb van, a negyedtempót ráhuzó Gyurta keze azonban egy századdal az övé előtt ér hozzá a falhoz, és elhalássza előle az aranyérmet.
Jens Lehmann-nak már korábban is voltak rázós dolgai, Oliver Kahn visszavonulása óta azonban mintha úgy érezné, neki kell betölteni a bulvárhősként is nagyot alkotó volt rivális után maradt űrt. Eddigi kedvencünk az volt Lehmanntól, hogy egy időben helikopterrel járt a Stuttgart edzéseire, leszállópályának használva a bergi focipályát, ám nemrégiben ezt a vagányságot is felül tudta múlni, amikor az Unirea Urziceni elleni Bajnokok Ligája meccs közben elhagyta a játékteret, hogy a kapu mögötti reklámtáblánál könnyítsen magán. Ezek után ki másé lehetne az év pisilése?
Az év házigazdái
Vaskos közhelyek kötődnek a Fradi-stadionhoz, az újságírók például valamiért szívesen nevezik oroszlánbarlangnak, vendégeit pedig a közhiedelem két részre osztja: akiket kifejezetten feldob - és ezáltal még jobb játékra serkent - a szurkolók által teremtett atmoszféra, illetve akik éppen emiatt "remegő lábbal lépnek pályára" az Üllői úton. Egy biztos, idén két csapatnak is maradandó élményt okozhatott a ferencvárosi vendégjáték.
A diósgyőriek például három dolog miatt is izgulhattak a kirándulás során: megtámadják-e őket a pályára bemászni próbáló Fradi-drukkerek (nem támadták meg), folytatódik-e játék, miután Sulyok Gergely játékvezető a 64. percben félbeszakította azt (folytatódott), illetve eltalálja-e őket az újrakezdés után berepülő petárdák és székdarabok valamelyike (végül mindenki sértetlenül megúszta, bár Aczél Zoltán akkori vezetőedző szerint halálfélelme volt a játékosainak).
Pár hónappal korabban az eredetileg barátságos meccsre érkező Hertha-szurkolók kaptak ízelítőt a ferencvárosi vendégszeretetből: 10-20 kopasz, tetovált férfi már a metrómegállóban üvegekkel dobálta meg a berlinieket, akik közé a meccs közben is betörtek. Volt, akit megsebesítettek, a szerencsésebbek megúszták "Sieg heil!" köszöntéssel. Rátámadtak a német csapatot elkísérő újságírókra is, akik az Albert-stadion vécéjében találtak menedéket.
Az év fordulata címet idén két magyar vonatkozású sportesemény is simán kiérdemelte, nehéz volt dönteni közöttük. Erdei Zsolt novemberben egy súlycsoporttal a sajátja felett találta meg a régen várt lehetőséget, és bár az első menetekben jól érvényesült a gyorsasági fölénye, megelőző ütéseivel nem tudta megállítani sokkal erősebb Giacobbe Fragomenit. Az olasz gólemként jött előre, Erdei egyre jobban elfáradt, a hetedik menetben pedig annyira szétesett mozgása, hogy biztosra vettük, ki fogják ütni. Ezt maga is Erdei is így érezte, mégsem adta fel, lecövekelt Fragomeni előtt, és minden mindegy alapon elkezdett verekedni vele, egy életre bebizonyítva, hogy felesleges volt őt félteni a közelharctól. A heroikus küzdelem végére teljesen egyértelmű volt, hogy Erdei ebben is világklasszis, pontozással legyőzte az olasz, és cirkálósúlyban is világbajnok lett.
Ám talán még a legnehezebb pillanatokban is többen hittek Erdei győzelmében, mint az U20-as válogatott világbajnoki diadalmenetében a Honduras elleni nyitómeccs után. A közép-amerikaiak szinte lefocizták a pályáról Egervári Sándor csapatát, amely kapott is hideget-meleget a 0-3-as zakó után, hogy aztán a következő meccseken egyre jobb teljesítménnyel zökkentse ki az apátiából a hazai futballszurkolókat, s a bronzéremig tartó menetelés végére kiérdemelje egy ország ajnározását.
Az év csajozása
A mintaszerű családapa imidzs november utolsó napjaiig éppúgy hozzátartozott Tiger Woodshoz, mint a mesterien megütött golflabda röppályáját kémlelő tekintet, azóta azonban egyre inkább az a kép rajzólik ki róla a lokáltáncosok, pornószínésznők és egyéb ágyasok vallomásai alapján, hogy a világ legjobban kereső sportolója házassága alatt csak azt nem tette magávé, aki gyorsabban futott nála. Hogy mekkora tigris volt az ágyban, arról legfeljebb a kalandjai alapján készülő Tiger's Wood (Tiger botja) című filmből tájékozódhat az, akit érdekel, de az biztos, hogy az övé lehet minden idők legdrágább csajozása: több szponzora már faképnél hagyta, ha pedig felesége beadja a válókeresetet, a megcsalt asszony akár 300 millió dollárt is kaphat a golfozó vagyonából.
Az aranyköpéseket csokorba szedő összeállítások nélkül talán a szilveszter is elmaradna, a nagy kínálatból pedig nem könnyű kiemelni a legviccesebb mondatokat. Idén viszont nem sokat vacilláltunk, az év nyilatkozatát szerintünk egyértelműen Csertői Aurél tette. "Elképzelhető, hogy a kislábujjammal eltaláltam a sípcsontját vagy a combját, de az biztos, hogy ágyékon nem rúgtam" - fogalmazott a Bódog Tamással történt augusztusi afférja után a Haladás akkori edzője, aki valószínűleg nem sejtette, hogy az esetről készült felvétel addigra már felkerült a videomegosztókra.
Az év kakasa
Idei kedvenc kakaskodásunk mégsem ez volt, hanem amelyiket a Milan budapesti gálameccsén láttunk áprlisban, elvégre ott nem két dzsoggingos, magyar tréner esett egymásnak, hanem az isteni David Beckhammel szállt szembe a mi kutyánk kölyke. Kabát Péter egyáltalán nem szeppent meg a világ egyik leghíresebb emberétől, "egy kicsit szájba vertem Beckhamet", emlékezett vissza büszkén az összezördülésre. Beckham mindenesetre annyira zokon vette a magyar virtus eme megnyilvánulását, hogy megszorongatta az újpesti támadó nyakát, akinek valószínűleg sok száz irigykedő tinilány képzelte magát a helyébe azokban a pillanatokban.
Szeptember elején még igazi fociláz tombolt Magyarországon, hiszen nemcsak a Debrecen a jutott be a Bajnokok Ligájába, de a válogatott is továbbjutó helyről várhatta a vb-selejtezők őszi folytatását. A svédek elleni, budapesti meccsen így akár a döntetlen sem lett volna rossz eredmény, a 94. percben 1-1 állt a meccs, ekkor azonban Koman kapitány hiába próbálta a pálya szélén mutogatva visszafogni a játékosait, támadásba lendült a magyar válogatott. Az eredményt ismerjük, Gera eladta, Tímár elnézte, Babos pedig egyenesen Ibrahimovicba püffölte a labdát, amely a magyar kapuba pattogott. Babos utóbb úgy nyilatkozott, hogy csak egy magyar csapat tud ilyen gólt kapni a végén", és bár ezzel a véleménnyel vitába szálltunk, az év balszerencséje címet azért megítéljük az ominózus gólnak.
Ugyancsak ehhez a meccshez fűződik az év beszólása, amely Dzsudzsák Balázs száján csusszant ki a lefújás után. "Aki azt meri mondani, vagy azt fogja mondani, hogy Magyarország jogosan kapott ki, az nem magyar, és hazudik" - értékelte a találkozót a nyilatkozatáért később elnézés kérő szélső.
Az év betépése
Hogy mennyire jött be neki a cucc azon a bizonyos dél-karolinai egyetemi bulin, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy az igazi trip csak később következett Michael Phelps számára, akinek vízipipás fotója februárban se perc alatt bejárta a világsajtót. A helyi seriff börtönnel fenyegette, a szponzorok egy része felbontotta a szerződését, neki pedig végig kellett turnéznia az amerikai médiát, hogy mindenkit biztosítson bűnbánatáról. Az úszószövetség végül csak jelképes három hónapra tiltotta el, ám a világ legjobb úszója alighanem így is okult a történtektől, és nem nyúl többé a tiltott szerekhez - legalábbis nyilvános helyen.
Az év mészárlása
Mindig értetlenkedve fogadjuk, amikor a különféle tévés összeállításokban a vicces sportjelenetek közé alkalmasint súlyos sérülésekkel járó baleseteket kevernek, ez a gyűjtemény azonban eleve nem a nevettetés szándékával készült, jóval inkább azzal a elhatározással, hogy egyaránt bemutasson néhányat a sport felemelő és lesújtó, olykor sokkoló pillanatai közül. Marcin Wasilewski súlyos sérülése kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozik, az Anderlecht lengyel válogatott focistájának a sípcsontja és a szárkapocscsontja több helyen is eltört Axel Witsel brutális belépője nyomán.
Az év befektetőjelöltjei
Noha a Vasas nemrégiben bejelentette, hogy a futballklub 99 százalékos tulajdonrészét megvásárolja egy luxemburgi érdekeltségű, az olasz Sienát is irányító cég (már az új tulaj emberét, az olasz Giovanni Dellacasát is kinevezték vezetőedzőnek), az angyalföldi szurkolók joggal szkeptikusak, amíg alá nem írják az adásvételről szóló szerződést. 2009 ugyanis a köddé váló befektetőjelöltek éve volt a Fáy utcában, Markovits László ügyvezető elnököt már év elején felhatalmazta az elnökség, hogy szerződést kössön az olasz vevőkkel, ők azonban az utolsó pillanatban visszatáncoltak, megnyitva a lehetőségét az újabb érdeklődök előtt.
Július 7-én Markovits a barcelonai útját szakította meg, hogy megállapodjon az újabb, a mai napig ismeretlen kilétű befektetőjelölttel, akiről neki is csupán annyit sikerült megtudnia, hogy "egy rokonszenves, őszes úr" képviseli a tárgyalásokon. Kár volt úgy sietnie, hiszen a titokzatos partner hetekig csak hitegette a klubot, miközben folyamatosan tanulmányozta és néha átiratta szerződéstervezet. Utoljára akkor hallottak felőle a Fáy utcában, amikor Mészöly Gézán keresztül megüzente: szeretné augusztus 21-én, a Fradi-meccs előtt a kezdőkörben aláírni a megállapodást.