Miért érdemes szurkolni nekik?
Mert a magyar kártya valójában svájci embereket ábrázol, Schiller Tell Vilmos-drámájának szereposztásából, és mert példát mutattak abból, hogyan lehetséges egy hosszú távú, utánpótlás-nevelésre alapuló tervet felnőttszinten is sikerre vinni.
Hogyan lehet legyőzni őket?
Nagyon kell vigyázni ellenük a pontrúgásoknál, legjobb, ha a tizenhatos környékén nem is szabálytalankodik az ellenfél. Kapusuk, Diego Benaglio hajlamos a potyagólokra, így érdemes távoli lövésekkel próbálkozni.
Mit várunk tőlük?
Rendkívül alaposan kidolgozott szabadrúgás-variációkat, minden pontrúgásnál előrehúzódó középhátvédeket. Óramű pontosságú és lelkes, ám sablonos játékot. Ottmar Hitzfeldtől hűvös eleganciát a kispadon. A vuvuzelánál is hangosabban kolompoló drukkereket.
Kire figyelünk?
A középpályás Gökhan Inler az olasz bajnokságban bizonyítja hétről hétre, hogy remek formában van, az Udinese játékosát állítólag már több sztárklub is kinézte magának, így egy jó vb-szereplés zsíros szerződést érhet neki. A fiatal támadó, Eren Derdiyok pedig a torna egyik felfedezettje lehet.
A gyenge pont
Elsősorban a kreativitás hiánya. A veterán Hakan Yakin kivételével a svájciaknak nincsen olyan játékosuk, aki váratlan megoldásokra képes. A sérülések is nagy gondot jelenthetnek, egy-egy kulcsjátékos hiánya esetén nincs megfelelő helyettes. És a tizenegyeseket sem ártana gyakorolniuk - ha optimistán azt gondolják, hogy eljutnak az egyenes kieséses szakaszba.
Róluk mondták
"A svájciaknak nagyon erős csapatuk van, ami még értékesebbé teszi az ellenük elért gól nélküli döntetlent" - jelentette ki az olasz szakvezető, Marcello Lippi a két csapat barátságos mérkőzése után.
32/50 Kapusok: 5/10 Védelem: 7/10 Középpálya: 6/10 Csatársor: 6/10 Szövetségi kapitány: 8/10 |
A svájci utánpótlás az elmúlt évtizedben sikert sikerre halmozott, az U17-es válogatott például tavaly világbajnokságot nyert. A tornán Nassim Ben Khalifát választották a második legjobb játékosnak, így lehet, hogy Hitzfeldnek érdemes lenne kipróbálnia őt a nagyválogatottban is - a csatársorban úgyis többségben vannak az idősebb futballisták, jól jöhet a fiatalos lendület. Ben Khalifát a napokban szerződtette a Wolfsburg, de majd csak nyártól játszik a német bajnokcsapatban.
Nem csak a szépre emlékezünk
Az ország labdarúgásának legsikeresebb időszaka a két világháború közötti korszak: 1924-ben az olimpián ezüstérmest szerzett a válogatott, majd az 1934-es és az 1938-as vébén is negyeddöntőt játszott. Ekkor terjedt el a "svájci retesz" kifejezés, amely a csapat rendkívül hatékony és akkor újszerűnek számító védekezésére utalt. Az ötvenes évek elején még két világbajnokságon is részt vett Svájc (az 1954-esen rendezőként), de innentől kezdve sokáig csak epizódszerepet játszott a világ labdarúgásában. Az 1962-es és 1966-os vébére ugyan kijutott, de mindkét alkalommal az utolsó helyen végzett csoportjában, ezt követően pedig 28 évet kellett várni arra, hogy ismét nagy világversenyen szerepeljen. A svájciaknak azonban sem 1994-ben, sem pedig 2006-ban nem sikerült meglepetést szerezniük.
Felejthetetlen pillanatuk
Hatalmas várakozás előzte meg svájci részről az 1994-es vébét, hiszen válogatottjuk ezt megelőzően utoljára 1966-ban szerepelt vébén, ráadásul akkor három vereséggel utazott haza - akárcsak 1962-ben. Az amerikai tornán ráadásul a házigazda volt az első ellenfél, arról nem is beszélve, hogy a meccsre a Pontiac Silverdome-ban került sor. Ez volt az első vb-mérkőzés, amelyet fedett pályán rendeztek, így Georges Bregy szabadrúgásgólja bekerült a sportág történelemkönyvébe.
Mi lett volna, ha
A svájciak a legjobban a hazai rendezésű, 1954-es tornán szerepeltek, amikor a legjobb nyolc közé jutottak. A negyeddöntőben az osztrákokkal találkoztak, 7-5-re nyert Ausztria. Pedig Svájc a 23. percben már 3-0-ra vezetett, részben amiatt, mert a rekkenő hőségben az osztrák kapus napszúrást kapott, és cserére akkor még nem volt lehetőség. Az osztrák masszőrnek azonban sikerült rendbe hoznia Kurt Schmiedet, és a meleg a svájciakat is megviselte, a hajrában a csapatkapitány, Roger Bocquet el is ájult. Ha sikerült volna legalább egyet megőrizni a háromgólos előnyből, akkor az elődöntőben az NSZK lett volna a svájciak ellenfele.
Az ország válogatottja a legutóbbi vébén sporttörténelmet írt: 2006-ban ugyanis úgy esett ki a nyolcaddöntőben, hogy addig gólt sem kapott. Az egyenes kieséses szakaszban Ukrajna volt az ellenfél, és a vébé legunalmasabb találkozója 0-0-val zárult, majd jött a büntetőpárbaj, amelyben a svájciak képtelenek voltak betalálni. Marco Streller, Barnetta és Ricardo Cabanas is rontott - ha jobban céloztak volna, a következő fordulóban Olaszország dolgát alighanem jobban megnehezítik, mint az ukránok tették.
Út Dél-Afrikába
A svájciak viszonylag könnyű selejtezőcsoportba kerültek, ám két mérkőzés után úgy tűnt, hogy máris lemondhatnak a dél-afrikai szereplésről. Az Izrael elleni idegenbeli döntetlen ugyan nem volt rossz eredmény (bár a rendes játékidő leteltekor még 2-1-re vezettek), de ezt kínos hazai vereség követte Luxemburg ellen. Hitzfeldnek azonban sikerült összekapnia a csapatot, amely a következő öt találkozóján pontot sem veszített, a legnagyobb bravúr az athéni győzelem volt. A lettországi döntetlen is csak kisiklásnak bizonyult, és mivel a riválisok körbeverték egymást, így az utolsó fordulóban Izrael ellen otthon már egy gól nélküli döntetlen is elég volt a csoportelsőséghez. Hogy a válogatottnak még van hova javulnia, azt az azóta lejátszott barátságos mérkőzések mutatják, hiszen előbb Norvégiától, majd Uruguaytól kapott ki otthon. A vébéig még Costa Rica és Olaszország ellen játszanak Barnettáék.
Csoportellenfelek: Spanyolország, Honduras, Chile