Egyesült Államok: fegyelmezett atléták gólt lőni tanulnak

A foci-vb résztvevőit bemutató sorozatunk újabb részében az Egyesült Államokat térképezzük fel, amelytől épkézláb csatár híján ugyan nem várhatunk sziporkázó támadójátékot, a szervezettségével azonban meglepetést okozhat.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Mert Amerika annyi mindenben meghatározza a világot, hogy előbb-utóbb fociban is nagyhatalommá válhat, és mert az általa rendezett 94-es vb volt az egyik legjobb torna az életünkben. Lehet tisztelni az amerikaiakat azért is, mert az utóbbi három évben egyedül ők tudták megcsapni a spanyolokat, szertefoszlatva ezzel az Európa-bajnok verhetetlenségi mítoszát.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Beívelt labdákkal semmiképpen, fizikálisan ugyanis nehéz felvenni velük a versenyt. A gyors, lapos passzjátékkal viszont könnyen zavarba hozható a védelmük, amelyben többnyire olyan játékosok szerepelnek, akik lassan és nehezen fordulnak, a középpályán pedig kevés a védekezni is jól tudó futballistájuk.

Mit várunk tőlük?

Szervezettséget, hatalmas munkabírást és klasszikus kontrákat. A tavalyi Konföderációs Kupán már bizonyították, hogy labdaszerzést követően félelmetesen gyorsan lendülnek támadásba, és néhány húzással már az ellenfél kapuja előtt vannak.

Kire figyelünk?

Landon Donovan még csak 28 éves, de már ő a válogatott gólrekordere, és egyértelműen az amerikai csapat legjobb játékosa. Tavasszal az Everton színeiben bizonyította, hogy magas szinten is képes futballozni, nem csak az MLS-ben király. Rajta kívül még a szövetségi kapitány fiára, a nagy munkabírású Michael Bradley-re érdemes odafigyelni.

A gyenge pont

Egyértelműen a csatársor, az amerikaiaknak nagyon jól jönne egy klasszikus gólvágó, jelenleg ugyanis ez hiányzik a leginkább a csapatból. A középpályán tele vannak támadó szellemű játékosokkal, és ha lenne egy olyan centerük, mint korábban Brian McBride vagy akár Joe Max Moore volt, akkor sokkal többre juthatnának.

Róluk mondták

"Az amerikai válogatott remekül védekezik, és rendkívül hatékonyan kontrázik. Kiválóan felkészülnek az ellenfélből, és igazi csapatként funkcionálnak, úgy tűnt, mintha eggyel többen lennének a pályán" - mondta a Konföderációs Kupa elődöntőjében elszenvedett vereség után a spanyolok támadója, Juan Mata.

31/50

Kapusok: 7/10
Az amerikaiak mindig is jók voltak ezen a poszton, állítólag azért, mert az Egyesült Államokban a többi népszerű sportágban (kosárlabda, amerikaifutball, baseball) a kézkoordinációnak nagy szerepe van, és ez meglátszik a kapusképzésben is. Tim Howard személyében egy megbízható kapussal rendelkeznek, aki a Premier League-ben hétről hétre bizonyítja képességeit.

Védelem: 6/10
Az amerikai sportkultúrában a védekezésnek fontos szerepe van, és ez érződik a válogatotton is, amely a 18 selejtező-mérkőzésen csak 16 gólt kapott. Akkor azonban még ott volt a csapatban Oguchi Onyewu, aki súlyos sérülése miatt nem biztos, hogy tökéletesen felépül a vébére, és neki nincs megfelelő helyettese a védelem tengelyében - a balhátvéd Carlos Bocanegrának kell helyettesíteni.

Középpálya: 7/10
Ebben a csapatrészben nincs hiány a rutinban, hiszen Donovan rekorder a válogatottságok számát tekintve, és DaMarcus Beasley is közelít a 100. mérkőzéséhez. A kulcsfigura azonban Michael Bradley, aki Claudio Reyna méltó utódja, védekezésben és támadásban is nagyon hasznos, igazi vezéregyéniség a pályán.

Csatársor: 5/10
Az amerikaiaknak itt van a legtöbb problémájuk, mivel nincs egy igazi, vérbeli középcsatáruk. A nagy reménység Charlie Davies tavalyi súlyos autóbalesete miatt nem játszhat a vébén, Jozy Altidore vagy Eddie Johnson nevétől pedig aligha ijednek meg az ellenfél védői. Nem csoda, hogy a selejtezők során is elsősorban a középpályások szerezték a gólokat.

Szövetségi kapitány: 6/10
Bob Bradley-t eredetileg csak ideiglenesen nevezték ki 2006-ban a válogatott élére, mert a szövetség egy neves európai edzőt (leginkább Jürgen Klinsmannt) szeretett volna szerződtetni, ám ez nem sikerült. Bradley-vel azonban nem jártak rosszul, hiszen az 51 éves szakember nagyon jól ismeri játékosait (korábban a korosztályos válogatottnál is dolgozott), és képes kihozni belőlük a maximumot. Ugyanakkor sokszor mereven ragaszkodik az elképzeléseihez.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Onyewu sérülése miatt a hollandok elleni barátságos mérkőzésen Bocanegrát játszott középen, ennél azonban jobb megoldás lehet, ha Bradley a jobbhátvéd Jonathan Spectort rendeli a védelem tengelyébe. A jobb oldalon ugyanis Steve Cherundolo személyében akad alternatíva, míg a balon Bocanegra helyettese, Jonathan Bornstein kevésbé megbízható.

Nem csak a szépre emlékezünk

Az Egyesült Államok válogatottja az első világbajnokságon érte el eddigi legjobb eredményét, 1930-ban bronzérmes volt, majd az 1950-esen is szerepelt, ezt követően azonban a sportág háttérbe szorult az országban, így az amerikaiak négy évtizeden keresztül csak szemlélői voltak a vébéknek. 1990-től kezdve aztán valamennyi tornán ott voltak, de hiába játszik egyre több játékosuk Európában, az igazán nagy eredmény várat magára. Pedig a soccer az egyik legnépszerűbb sportágnak számít a fiatalok körében, ám sokan még mindig nem igazi profi sportként tekintenek rá - ha valaki karriert szeretne építeni az USA-ban, az inkább a kosárlabdát, az amerikaifutballt vagy a baseballt választja.

Felejthetetlen pillanatuk

Az amerikai válogatott a vb-történelem egyik legnagyobb meglepetését okozta 1950-ben, amikor 1-0-ra legyőzte Angliát. Az angoloknál ugyan Stanley Matthews nem játszott (akkoriban még nem lehetett cserélni, így a szélső csak a kispadról nézte végig a találkozót), de így is olyan klasszisok szerepeltek, mint Alf Ramsey, Billy Wright, Tom Finney vagy Stan Mortensen. Az amerikai csapat ellenben csupa amatőrből állt, ráadásul csak pár nappal a vébé előtt játszottak együtt először, mégis bravúros győzelmet arattak, köszönhetően kapusuk, Frank Borghi parádés védéseinek. A brazil közönség a lefújás után betódult a pályára, az emberek vállukon vitték a kapust.

A mérkőzésről 2005-ben film is készült Hollywoodban "The game of their lives", azaz "Életük mérkőzése" címmel, amelyben Borghit a később a 300 című filmben ismertté vált Gerard Butler játssza.

Mi lett volna, ha

Az 1994-es, hazai rendezésű vébén az amerikaiaknak sikerült továbbjutniuk csoportjukból, azonban a legjobb nyolc közé jutásért a szuperfavorit Brazília volt az ellenfelük. A meccsre éppen az ország nemzeti ünnepén, július 4-én került sor, minden adott volt tehát a szenzációhoz, és Alexi Lalasék nem is voltak messze ettől. Noha a selecao végigtámadta a meccset, egészen a 74. percig 0-0 volt az állás, Bebetónak csak ekkor sikerült megszereznie a mindent eldöntő találatot.

A hazaiak ekkor Leonardo kiállítása miatt emberelőnyben játszottak, és ha sikerül kihúzniuk a hátralévő bő negyedórát, illetve a hosszabbítást, a büntetőpárbajban valóra válhatott volna az amerikai álom.

2002-ben valóban közel kerültek ahhoz, hogy bejussanak a legjobb négy közé. A negyeddöntőben Németország ellen remekül játszottak, a két csapat között csak egy kapusnyi különbség volt az első játékrészben, ami a szünet után sem változott. Donovanék beszorították a németeket, és csak Oliver Kahn bravúrjain, illetve a játékvezetőn múlt, hogy nem egyenlítettek, Hugh Dallas ugyanis nem észlelte, amikor a gólvonalon álló Torsten Frings kezéről pattant ki a labda. Ha az amerikaiak mennek tovább, a döntőbe kerülésért a házigazda Koreai Köztársasággal mérkőztek volna.

Négy évvel később a csoportkör jelentette a végállomást. Az utolsó mérkőzésen Ghána ellen nyerniük kellett volna, de a találkozón minden ellenük fordult. Az első félidő közepén csapatkapitányuk, Claudio Reyna megsérült, le kellett cserélni, majd a játékrész hosszabbításában, 1-1-es állásnál Markus Merk egy erősen vitatható tizenegyest ítélt ellenük, a második félidőben pedig McBride kapufát fejelt. A győzelemmel Olaszország mögött másodikak lettek volna a csoportban, és a nyolcaddöntőben Brazília ellen léphettek volna pályára.

Út Dél-Afrikába

A CONCACAF-zónából szinte kötelező a továbbjutás az amerikaiak számára, a csapat pedig ennek megfelelően gond nélkül vette az akadályokat, a második körben Barbados ellen például 8-0-ra nyert. A harmadik forduló sem jelentett problémát, Donovanék itt csoportjukban hat meccsből ötöt megnyertek, így a Trinidad és Tobago elleni vereségnek nem volt jelentősége.

Az utolsó mérkőzések már keményebbnek ígérkeztek, de végül egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben a továbbjutás, ezúttal idegenben is kifejezetten jól szerepelt a csapat, nyerni tudott Hondurasban és Trinidadon is. Ráadásul menet közben a Konföderációs Kupán is remekül helytállt, az ott megszerzett ezüstérem azt mutatja, hogy komolyan számolni kell vele a világbajnokságon is.

Csoportellenfelek: Anglia, Algéria, Szlovénia

www.global-soccer.eu