Dánia: az Olsen-banda újra akcióban

A dán válogatott általában üde színfoltja a nagy futballtornáknak, nem csak lelkes szurkolói miatt, hanem azért is, mert a darálós északi focit remekül ötvözik kreativitással. Bár nincsenek már a Laudrup testvérekhez hasonló kimagasló egyéniségek a csapatban, Morten Olsen fiai a selejtezőben a portugálokat és a svédeket maguk mögé utasítva megmutatták, készen állnak a nagy feladatokra.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Mert a dán drukkerek hangosak, lelkesek és jófejek, és mert az országnak köszönhetjük Andersen meséit, a legót, a filmes Dogma-mozgalmat - nem is beszélve a finomabbnál finomabb sörökről.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Mindez még a magyar válogatottnak is sikerült, tehát nem olyan nehéz. A középpályán létszámfölényt lehet kialakítani, mert a szélsők gyakran elöl feledkeznek, és az ívelgetések helyett gyors lapos passzokkal, kényszerítőkkel érdemes próbálkozni ellenük.

Mit várunk tőlük?

Nicklas Bendtner a legnagyobb ziccereket is elhibázza, Christian Poulsen pedig a földbe gyalulja az ellenfél legveszélyesebb játékosát - esetleg addig provokálja, amíg piros lapot nem kap. Mindeközben a dán szurkolók vikingsisakban dalolnak a lelátón.

Kire figyelünk?

A Palermóban légióskodó középhátvéd, Simon Kjaer a Serie A-ban nyújtott teljesítménye alapján rendkívül kapós a játékospiacon, olyan klubok érdeklődnek iránta, mint az AC Milan vagy az Arsenal - ő a vébén még feljebb srófolhatja a vételárát.

A gyenge pont

A támadójátékon van mit javítaniuk a dánoknak. Bendtner egyelőre képtelen az egyenletesen jó teljesítményre, és sokat elárul az a tény, hogy Jon Dahl Tomasson több, mint két éve nem volt eredményes a válogatottban.

Róluk mondták

"Dánia Portugáliát és Svédországot megelőzve jutott ki a világbajnokságra, így hatalmas hiba lenne, ha lebecsülnénk. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg dán játékos futballozik Hollandiában, vagyis jól ismerik labdarúgásunkat" - figyelmeztette honfitársait az Oranje szövetségi kapitánya, Bert van Marwijk a sorsolás után.

34/50

Kapusok: 6/10
Thomas Sörensen személyében egy rendkívül rutinos játékos áll a válogatott rendelkezésére, azonban az Angliában szereplő kapus április végén súlyos vállsérülést szenvedett, és bizonytalan, hogy felépül-e. Márpedig az ő kiesése nagy érvágás lenne, hiszen mögötte csak kevésbé tapasztalt játékosok állnak: Stephan Andersen és Kim Christensen egyaránt rutintalan.

Védelem: 8/10
A világbajnokságra való kijutás elsősorban a hátsó alakzatnak volt köszönhető, és a Kjaer-Daniel Agger középhátvéd-páros rendkívül meggyőző. A széleken azonban már akadnak problémák: a standard jobbhátvéd Lars Jacobsen klubjában alig játszik, balra pedig Morten Olsen szövetségi kapitány még nem találta meg az ideális megoldást.

Középpálya: 7/10
A dánok alaprendszerének, a 4-2-3-1-nek megfelelően rendre két védekező középpályás szerepel a csapatban: Christian Poulsen kihagyhatatlan, mellette Daniel Jensen vagy Jacob Poulsen játszhat. A széleken Dennis Rommedahl és Martin Jörgensen szintén alapember, mellettük pedig John Dahl Tomasson vagy Thomas Kahlenberg juthat szerephez.

Csatársor: 6/10
A fenti szisztémának megfelelően a dánok egyetlen csatárral játszanak, és Bendtner egyre jobb teljesítményt nyújt ebben a szerepkörben. Sören Larsen személyében akad egy szupercseréje is a csapatnak, de a támadójáték így is problémát jelent a dánok számára.

Szövetségi kapitány: 7/10
Morten Olsen immár tíz éve irányítja a válogatottat, ráadásul nemrégiben újabb két évvel hosszabbított. Nagy népszerűségnek örvend hazájában, és megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Legnagyobb erénye, hogy fantasztikusan képes motiválni játékosait, igazi csapatot rakott össze a rendelkezésére álló játékosokból, ám túlságosan mereven ragaszkodik a megszokott taktikához és egyes futballistákhoz.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A balhátvéd posztján Olsen több játékost is kipróbált, de egyelőre nem találta meg az ideális megoldást. Lehet, hogy a legjobb húzás az lenne, ha a balszélső Martin Jörgenset vonná vissza a védelembe: a veterán játékos korábban szerepelt már ezen a poszton, a középpályán pedig Jesper Grönkjaer vagy Michael Krohn-Dehli személyében akad olyan játékos, aki pótolhatja Jörgensent.

Forrás: AFP

Morten Olsen legendás alakja a dán futballnak

Nem csak a szépre emlékezünk

Az ország válogatottja először 1958-ban nevezett vébére, ám Anglia és Írország túl kemény ellenfélnek bizonyult. Ez annyira elkeserítette a dánokat, hogy a következő tornára nem neveztek, 1966-tól kezdve azonban mindegyik kvalifikációs sorozaton elindultak. Jó ideig nem sok sikerélményben volt részük, hiszen a kijutás egészen 1986-ig nem került elérhető közelségbe, ezt követően pedig, ha ki is jutottak a tornára, valahogy sohasem volt szerencséjük. 1986-ban és 1998-ban is rendkívül látványosan és szórakoztatóan futballoztak, ám nem jutottak messzire, 2002-ben pedig már a látványosság is hiányzott a játékukból.

Felejthetetlen pillanatuk

A dán válogatott 1986-ban szerepelt először a világbajnokságon, és a tornán rögtön belopta magát a semleges szurkolók szívébe látványos támadójátékával. Az első számú áldozat Uruguay volt, Michael Laudrupék ellenállhatatlanul futballoztak, és 6-1-re verték a dél-amerikaiakat, akik nem tudtak mit kezdeni a hatalmas lendülettel játszó dán csapattal.

Mi lett volna, ha

Azok után, hogy a csoportkört három győzelemmel zárták, a dánokat titkos esélyesként emlegették 1986-ban, és myolcaddöntőben a spanyolok ellen vezettek is Preben Elkjaer-Larsen tizenegyesével. Az első félidő utolsó percében azonban az addig hibátlanul futballozó Jesper Olsen rossz hazaadását követően Emilio Butragueno egyenlített, a szünet után pedig a csatár vezérletével a spanyolok kiütötték ellenfelüket (5-1). Pedig 1-1-es állásnál Elkjaer két 100 százalékos ziccert is kihagyott - ha csak ez egyiket értékesíti, a meccs alighanem máshogy alakult volna. A dánok győzelem esetén a legjobb négy közé jutásért a belgákkal játszottak volna.

Az 1998-as világbajnokságon a negyeddöntőben ért véget a dánok szereplése, azonban a torna talán legjobb mérkőzését játszották a brazilok ellen. A vezetést Dánia szerezte meg, majd miután az ellenfél fordított, Brian Laudrup egy bombagóllal egyenlített. Az újabb brazil találatot követően a dánok gőzerővel rohamoztak, de nem volt szerencséjük: az utolsó percben Mads Rieper egy szögletet követően kapufát fejelt. Ha sikerült volna ismét egyenlíteni, majd kiverni a brazilokat, az elődöntőben a dánok Hollandia ellen játszhattak volna.

A legutóbbi szereplés már nem volt ilyen emlékezetes. 2002-ben ugyan simán jutottak tovább abból a csoportból, ahol a címvédő Franciaország is szerepelt, ám a nyolcaddöntőben az angolok ellen az addig a csapat legbiztosabb pontjának számító védelem csődöt mondott, a kapus Sörensen betlizett.

Rögtön az ötödik percben David Beckham bal oldali szögletére katasztrofálisan jött ki, és hogy tovább rontsa a helyzetet, a Rio Ferdinand által visszafejelt labdát beütötte a saját kapujába. Mindez demoralizálta az együttest, amely az első félidőben további két gólt kapott, és innen már nem tudott felállni. Pedig ha Sörensen hozza a korábbi, megbízható teljesítményét, akkor kiverhették volna az angolokat - és akkor a negyeddöntőben Brazília következett volna.

Út Dél-Afrikába

A dánokat a selejtezők kezdetén nem tartották esélyesnek a kijutásra, hiszen egy csoportban szerepeltek a svédekkel és portugálokkal, és az első mérkőzés alátámasztotta a kétkedők véleményét: az együttes csak gól nélküli döntetlenre volt képes Magyarországon. Ezután azonban Portugália ellen idegenben nyert a csapat, mégpedig úgy, hogy két perccel a lefújás előtt még a hazaiak vezettek - és ez a győzelem hatalmas önbizalmat adott a focistáknak.

A Málta és Albánia elleni meccseket a papírformának megfelelően hozta az együttes, és miután Svédországban is nyerni tudott, elérhető közelségbe került a dél-afrikai szereplés. A portugálok elleni hazai döntetlen után ugyan izgulni kellett egy kicsit, ám így éppen a nagy riválisnak számító svédek hazai legyőzésével jutottak ki Dél-Afrikába.

Csoportellenfelei: Hollandia, Japán, Kamerun.

www.global-soccer.eu