Az elődöntőben a házigazdák 6-1-re verték a jugoszlávokat, akik az eredmény ellenére egyenrangú ellenfelek voltak.
A brazil játékvezető, Almeida Rego (a vb-n közreműködő bírók közül a legidősebb) szemérmesen félrenézett, amikor a második uruguayi gól előtt az oldalvonalon túlra guruló labdát egy fényképész passzolta vissza, majd utólag érvénytelenített egy szabályos jugoszláv találatot.
Elsőre gólt ítélt, és már az uruk is a középkezdéshez bandukoltak, de csapatkapitányuk, Santos Iriarte addig reklamált, amíg Rego vissza nem vonta ítéletét. Nem csoda, hogy a döntőt vezető belga John Langenus a mérkőzés előtt kérte: biztosítsanak neki menekülési útvonalat, hogy szükség esetén a lefújást követően a lehető leggyorsabban eljuthasson a hajójára.
Messze mese
A tornát nem előzték meg selejtezők, és az európai országok többsége nem is vállalkozott háromhetes hajóútra, pedig az utazási költségeket a házigazda vállalta.
A franciák bevállalták
A két legnagyobb esélyes Uruguay és Argentína volt, a legnagyobb csalódást pedig Brazília okozta, amely csoportjában kikapott Jugoszláviától, és így nem jutott a legjobb négy közé. Az elődöntőben aztán Európa utolsó képviselője a hazaiaktól kapott ki, míg a másik ágon az argentinok ugyancsak 6-1-re verték az Egyesült Államokat. A fináléban - a vébére épített 100 ezer férőhelyes Centenario stadionban - a szünetben még az argentinok vezettek, Uruguay azonban 4-2-re nyertek, és így elsőként megszerezték a Jules Rimet-kupát.
Már akkor is rendeztünk volna
A magyarok a legtöbb európai válogatotthoz hasonlóan nem indultak, pedig korábban még annak a lehetősége is felmerült, hogy mi rendezzük a tornát. Amikor a FIFA 1929-ban úgy döntött, hogy profi világbajnokságot rendez, Magyarország is jelentkezett: azzal érveltünk, hogy a FIFA kongresszusát amúgy is Budapesten tartják 1930-ban. A többi ország viszont nem lelkesedett az ötletért, mondván, még rendes stadionunk sincs, ami igaz is volt, így aztán mire a nemzetközi szervezetnek döntenie kellett a rendezésről, visszaléptünk. Akárcsak a többiek (Olaszország, Svédország, Hollandia és Spanyolország), az egyedüli pályázó a fennállása centenáriumát ünneplő Uruguay maradt.
Jelentkezés: 1928. május 26., FIFA-kongresszus, Amszterdam. |