A doppingvizsgálatot még az 1970-es világbajnokságon vezették be, ám az első pozitív eredményt csak a következő torna hozta. Az NSZK-ban a haiti válogatott középpályása, Ernst Jean-Joseph akadt fel az ellenőrzésen az Olaszország elleni csoportmérkőzést követően, és mivel akkor még nem volt vonatkozó versenyszabály, a FIFA jobb híján kizárta a vétkes játékost a tornáról.
A közép-amerikai ország diktátora, Francois "Papa Doc" Duvalier azonban úgy vélte, hogy a vétkes ennél súlyosabb büntetés érdemel, mert rossz hírnevét keltette Haitinek, éppen ezért a szerencsétlen játékost már az NSZK-ban, a válogatott edzőtáborában brutálisan megverték a titkosszolgálat emberei.
A kínzások sem törték meg
Ezzel azonban nem értek véget Jean-Joseph megpróbáltatásai: a középpályást két évre egy munkatáborba zárták, ahol rendszeresek voltak a kínzások és a verések. A játékost azonban ez sem törte meg, hiszen később visszatért a futballpályára, és játszott a válogatottban a következő két világbajnokság selejtezőin is.
A világbajnokságot alaposan átszőtte a politika: nem csak a haiti, hanem a zairei futballistáknak is vigyázniuk kellett minden mozdulatukra, hiszen az ország diktátora, Mobutu megfenyegette őket, hogy ne hozzanak szégyent az országra. Fokozta a feszültséget, hogy a házigazda egy csoportba került az NDK-val, és a keletnémet vezetők számára a mérkőzés kiemelt fontosságú volt: végül ők örülhettek, Jürgen Sparwasser góljával 1-0-ra nyertek.
A nyugatnémetek így a könnyebb csoportban folytathatták a középdöntőben, elkerülve Argentínát, Brazíliát és a szuperfavorit Hollandiát. A totális futballt tökélyre fejlesztve Johan Cruyff és társai magabiztosan meneteltek a döntőig, ahol már az első percben vezetést szereztek (az NSZK játékosai még labdához sem értek), ám Gerd Müller góljával a hazaiak fordítottak, és megszerezték a FIFA által elkészített új trófeát. A bronzérem a lengyeleké lett, akik a gólkirály Grzegorz Lato találatával győzték le a brazilokat a kisdöntőben.
Döntő szögletzászló nélkül
A rendezők mindent elkövettek, hogy a tornát semmilyen különleges esemény ne zavarja meg, a világbajnokságon rengeteg biztonsági ember dolgozott - Hannoverben például a stadionban a nézők között 900 civil ruhás rendőr ügyelt a biztonságra a 600 egyenruhás mellett. Kiemelten őrizték a keletnémet és a chilei válogatottat - utóbbi országban egy évvel korábban hajtottak végre katonai puccsot, amely ellen több emberjogi szervezet tüntetett a csapat főhadiszállásánál.
Ilyen óriási készülődés mellett szinte érthetetlen, hogy a döntőt megelőzően a szervezők hogyan feledkezhettek meg a szögletzászlókról - azonban tény, hogy a finálé pár perces késéssel kezdődött, mivel ezeket természetesen pótolni kellett. A rendezőknek az időjárással sem volt szerencséjük, a középdöntőben lejátszott NSZK-Lengyelország meccs előtt a frankfurti Waldstadionra óriási felhőszakadás zúdult, ami játékra teljesen alkalmatlanná tette a pályát. Végül a helyi tűzoltók siettek a szervezők segítségére, de így is bő félórába tellett, amíg rendbe hozták a gyepet, és elkezdődhetett a találkozó.
Jelentkezési határidő: 1964. október 6., FIFA-kongresszus, Tokió. |