Anglia: egy jó kapussal még vébét is nyerhetnének

Most vagy soha! Ezt mondja Anglia szerte mindenki, aki él és mozog, öreg és fiatal, férfi és nő. Valóban úgy tűnik, ez az angol csapat az olasz szövetségi kapitánnyal, Fabio Capellóval képes lehet felérni a csúcsra. Azonban nem az angol válogatottról beszélnénk, ha nem tennénk hozzá mindjárt azt is, hogy simán kieshetnek a nyolcaddöntőben. Bár a csapatot rendesen gatyába rázta Capello, a kapusproblémát ő sem tudta megoldani, márpedig hiába vannak minden csapatrészben klasszisok, ha rettegni kell a potyák miatt.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A kezdő tizenegy hemzseg a Premier League sztárjaitól, olyan játékosoktól, akik már harmincévesen korszakos egyéniségekké váltak klubjukban. Anglia a sportág szülőhazája, ám eddig mégsem villogott a világbajnokságokon, de legalább általában övé a legjobb vb-dal. A drukkereik talán a Holdra is elmennének a csapat után, és miután szárazra itták a házigazda város összes kocsmáját, pazar hangulatot teremtenek a stadionban. Ha pedig meguntuk az angol focistákat, akkor nézegethetjük az őket Dél-Afrikába is elkísérő feleségeket és barátnőket is.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Wayne Rooney semlegesítése létfontosságú feladat, hiszen ő a támadójáték origója. A remekül fejelő középhátvédek ellen a beívelések felesleges próbálkozások, de John Terry és Jamie Carragher sem számít különösebben gyorsnak, így a földön átjátszhatóak.

Mit várunk tőlük?

Minden mérkőzésen hatalmas iramot, rengeteg távoli lövést Frank Lampardtól és Steven Gerrardtól, fejesgólt Terrytől, sok beívelést Emile Heskey-nek - majd tizenegyes-párbaj utáni búcsút a nyolcaddöntőben, mondjuk Argentína ellen. De az is lehet, hogy 1990 után megint összejön az elődöntő. Egyik sem lenne meglepetés.

Kire figyelünk?

A keret tele van világklasszisokkal, illetve olyan játékosokkal, akik sztárklubokban futballoznak. Gerrard, Lampard vagy Rooney képességei alapján a világbajnokság legjobb játékosai lehetnek.

A gyenge pont

A támadójáték túlságosan is Rooney-ra épül, és a Manchester United támadója a szezon második felében sérüléssel bajlódott. Ha ő kiesik, vagy kicsit gyengébben teljesít, akkor komoly gond lehet, hiszen neki nincs alternatívája a csatársorban.

Róluk mondták

"Anglia az egyik nagy esélyes. Fantasztikus játékosaik vannak, akik közül sokaknak ez az utolsó esélyük, hogy megmutassák az igazi erejüket. Lampard, Gerrard vagy Terry győzni megy Dél-Afrikába" - állította az olaszok csapatkapitánya, Fabio Cannavaro.

42/50

Kapusok: 7/10
Ez a poszt jelenti a legnagyobb problémát Fabio Capello számára. Az első számú jelölt alighanem David James marad, annak ellenére, hogy a Portsmouthszal kiesett a Premier League-ből, és hosszasan lehetne sorolni emlékezetes potyagóljait. A szezon nagy felfedezettje, Joe Hart ugyan ott van a keretben, de rutintalansága ellene szól.

Védelem: 8/10
Rio Ferdinand a vb előtti utolsó napokban kiesett a sorból, és John Terry magánéleti problémái is némi aggodalomra adhatnak okot Capellónak. Ferdinand helyettese alighanem Ledley King lesz, a bal oldalon Ashley Cole, a jobbon pedig Glen Johnson szerepelhet. A két szélsőhátvéd rendre felzárkózik a támadásokhoz, ám Johnson sokszor lassan zár vissza, ami probléma lehet.

Középpálya: 9/10
Az egyik legfontosabb kérdés az angolok számára, hogy Gareth Barry felépül-e a torna kezdetéig. A Manchester City játékosa ugyanis az első számú védekező középpályás, és kiesése óriási vérveszteséget jelentene az egyébként bombaerős csapatrészben. Lampard és Gerrard helye biztos: utóbbi általában a bal szélen szerepel, így csak a jobb oldali pozícióért van nagy küzdelem.

Csatársor: 9/10
Rooney személyében a világ egyik legjobb csatára áll Capello rendelkezésére, és a Manchester United támadójára nem is lehetett panasz a selejtezők során. Mellette a szakvezető leginkább egy olyan játékost szerepeltet, aki képes megtartani a felívelt labdákat, és lekészíteni a második hullámban érkezőknek - ennek köszönhető, hogy Heskey is ott van a keretben.

Szövetségi kapitány: 9/10
A klubszinten a világ egyik legsikeresebb edzőjének számító Capello kinevezése remek húzás volt az FA részéről, hiszen ő azon kevés szakember közé tartozik, akit a legnagyobb klasszisok is maximálisan tisztelnek. Az olasz rendkívüli fegyelmet követel focistáitól a pályán kívül is, és képes lehet kihozni a maximumot az angol válogatottból.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Capello nem az a szakember, aki szívesen változtat a megszokott csapatán, és a kapusposzton a bizalom még a többi pozíciónál is fontosabb. Ennek ellenére a Premier League-ben a szezon legjobb hálóőrének megválasztott Hart megérdemelné az egyes számú mezt: tény, hogy nem rendelkezik nemzetközi rutinnal, de ő van a legjobb formában a keret kapusai közül.

Nem csak a szépre emlékezünk

Angliát a labdarúgás őshazájának tartják, ám a válogatott eddig csak egyszer tudta megnyerni a világbajnokságot - amikor házigazda volt. Igaz, az első három tornán el sem indult, és 1950-ben is egy erősen tartalékos csapatot küldött Brazíliába, ahol óriási meglepetésre kikapott az Egyesült Államoktól. Az angolok a következő vébéken sem remekeltek, ám 1966-ban rendezőként végre összejött a nagy diadal.

Négy évvel később címvédőként a nyolcaddöntőben búcsúztak egy emlékezetes mérkőzésen az NSZK ellen, majd két világbajnokságról megint lemaradtak, és a folytatásban is rendre várakozás alatt teljesítettek. Az angolok mindig ott vannak a titkos esélyesek között, de mindössze 1990-ben tudtak bejutni a legjobb négy közé (akkor negyedikek lettek). A legutóbbi két viadalon egyaránt a negyeddöntő jelentette számukra a végállomást.

Felejthetetlen pillanatuk

Labdarúgásuk történetének legnagyobb diadala az 1966-os világbajnokság, amikor a Bobby Charlton által vezérelt csapat házigazdaként döntőt játszhatott a Wembleyben. Az ellenfél az NSZK volt, és egy emlékezetes mérkőzésen másodpercekkel a rendes játékidő vége előtt úgy tűnt, hogy az angolok nyernek, de a németek a rájuk jellemző módon egyenlítettek (2-2).

A hosszabbításban pedig jött minden idők egyik legvitatottabb találata: Geoff Hurst lövése a felső kapufáról pattant le, a játékvezető pedig a partjelzővel való tanácskozás után gólt ítélt. Hurst újabb találata (amely mesterhármasát jelentette) azonban végképp eldöntötte a trófea sorsát. Kezdődhetett az örömünnep.

Mi lett volna, ha

Az angol válogatott a későbbiekben minden világbajnokságra esélyesként utazott, de a nagy sikert nem tudták megismételni - pedig sokszor csak nüanszokon múlott. Az 1986-os, mexikói vébén például egy szabálytalan gól miatt kaptak ki Argentínától: Diego Maradona kézzel ütötte be a labdát Peter Shilton kapujába.

A csak "Isten kezeként" aposztrofált találatot ugyan minden idők egyik legszebb gólja követte, ám mindez nem változtat azon, hogy Gary Lineker normális esetben nem szépített, hanem egyenlített volna. Az argentinok esetleges kiverése után a döntőbe jutásért Belgium lett volna Anglia ellenfele.

Négy évvel később az angolok az elődöntőig már eljutottak, ahol az ősi rivális NSZK ellen léptek pályára. A mérkőzés rendkívül kiegyensúlyozott volt, és végül csak büntetőpárbajban dőlt el - márpedig ebben az angolok húzták a rövidebbet, mint ahogyan később még oly sok alkalommal. Más kérdés, hogy a németek találata igencsak szerencsés körülmények között született, hiszen Andreas Brehme szabadrúgása a sorfalon megpattanva vált védhetetlenné. Ha ez a gól nincs, az angolok a döntőben visszavághattak volna Argentínának az 1986-os kiesésért.

Persze ugyanezt megtehették volna 1998-ban is, amikor a két válogatott már a nyolcaddöntőben találkozott. Összecsapásuk sok minden miatt emlékezetes: Michael Owen parádés találata, vagy David Beckham kiállítása egyaránt fontos momentum volt. Utóbbi miatt Anglia a második félidőtől kezdve emberhátrányban játszott, és bár kihúzta döntetlennel, a tizenegyesrúgások során megint csak elvérzett.

Pedig akadt egy pillanat, amikor azt hitték, hogy kiverhetik Argentínát: a második félidőben egy szöglet után Sol Campbell fejelt a hálóba, de balszerencséjére Alan Shearer előtte szabálytalankodott Carlos Roával, így a játékvezető érvénytelenítette a találatot. A negyeddöntőben így az argentinok játszottak a hollandokkal.

Út Dél-Afrikába

Azok után, hogy a válogatott hatalmas meglepetésre lemaradt a 2008-as Európa-bajnokságról, Fabio Capello vette át az irányítást, és az olasz szakember villámgyorsan gatyába rázta az együttest. Irányítása alatt az angolok rendkívül magabiztosan szerepeltek a selejtezősorozatban: rögtön a második mérkőzésen 4-1-re nyertek Horvátországban Theo Walcott mesterhármasával, és innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy Anglia nyeri meg a csoportot. Rooney ontotta a gólokat, összesen kilencszer volt eredményes, a védelem pedig szinte tökéletesen zárt. Az egyetlen vereséget akkor szenvedte el a csapat, amikor már biztos volt, hogy kijut a vébére.

Csoportellenfelei: Egyesült Államok, Algéria, Szlovénia

www.global-soccer.eu