Az előző két világbajnokságot Brazília nyerte, de a címvédő Angliában még a csoportjából sem jutott tovább, sőt, egyetlen dél-amerikai válogatott sem került be a legjobb négy közé - a szubkontinensen úgy vélték, hogy az európaiak miatt.
Dél-Amerikában összeesküvés-elmélet alakult ki a vb után, és az érvek mindenképpen elgondolkodtatóak voltak. Ami tény: Pelét a bolgárok és a portugálok is rendesen faragták a csoportkörben, mégpedig büntetlenül - a két mérkőzésen nyugatnémet és angol játékvezető sípolt.
A negyeddöntőben aztán Argentína a házigazda angolok, Uruguay pedig az NSZK ellen játszott, és a bírók sorsolását az egyik londoni hotelben a csapatok képviselői előtt kellett volna tartani, de mire odaértek a dél-amerikai vezetők, addigra a sorsolás már elkészült. Érdekes módon a nyugatnémetek meccsét angol, a házigazdákét pedig német bíró vezette.
A bíró nem tudott spanyolul, de duma miatt adott pirosat
Az NSZK-Uruguay összecsapáson két uruguayi is piros lapot kapott, míg az Anglia-Argentína negyeddöntőn a nyugatnémet Rudolf Kreitlein már a 35. percben leküldte az argentin csapatkapitányt, Antonio Rattint, a hivatalos jegyzőkönyv szerint durva beszéd miatt.
Kreitlein azonban nem tudott spanyolul, nem csoda, hogy az argentin felháborodott a döntésen, nem akarta elhagyni a pályát - a meccs majd tíz percig állt a közjáték miatt. Erre mondta a híres holland bíró, Leo Horn később, hogy a vébé alatt az eseményeket három ember irányította: Sir, Stanley és Rous - a FIFA angol elnöke.
Az 1966-os világbajnokság volt az első, amelyet világszerte közvetített a televízió, így sokan láthatták amint Albert Flóriánék remek játékkal legyőzik Brazíliát - majd a negyeddöntőben kikapnak a Szovjetuniótól. Meglepetésekben nem volt hiány: a Koreai NDK legyőzte az olaszokat, és Portugáliát is megszorongatta, és Spanyolország is elvérzett a csoportkörben.
Bene és Farkas is gyönyörű gólt szerzett a brazilok ellen:
A döntőbe végül Anglia és az NSZK került, és a finálét minden idők egyik legvitatottabb gólja döntötte el: Geoff Hurst lövése a felső lécről pattant le, és a játékvezető a szovjet (nemzetisége szerint azerbajdzsáni) partjelző, Tofik Bahramov intésére gólt ítélt. Hurst végül a hosszabbítás utolsó percében is betalált, más kérdés, hogy a szabályok szerint a találatot nem lehetett volna megadni, mert az ünneplő szurkolók egy része már a pályán volt - amint azt a legendássá vált angol közvetítésben is elhangzott: "Néhányan már a pályán vannak, azt gondolják vége. Most már tényleg!"
Az agárverseny fontosabb volt a focinál
A világbajnokság mérkőzéseinek hét város adott otthont, de nyolc stadionban rendeztek találkozókat. Londonban ugyanis nem csak a Wembleyben pattogott a labda, egy összecsapást a White City-stadionban játszottak, amelyet eredetileg az 1908-as olimpiára építettek. Az indok meglehetősen furcsa volt: az Uruguay-Franciaország csoportmeccset azért nem lehetett a Wembleybe vinni, mert még a világbajnokság kedvéért sem voltak hajlandóak elhalasztani a szokásos pénteki agárversenyt.
Ugyanez volt a magyarázata, hogy az Argentína-Anglia negyeddöntő előtti napon az argentinok nem edzhettek a Wembleyben, amire pedig a szabályok szerint lehetőséget kellett volna biztosítani, lévén addig Birminghamben, illetve Sheffieldben szerepeltek. Az agárversenyt holmi világbajnokság sem akadályozhatta.
Pályázók: Anglia, Spanyolország. |