A brazíliai úgy vonult be a világbajnokságok történetébe, mint a meglepetések tornája: nem csak a döntőben született váratlan eredmény, hanem már a csoportkörben is, ahol Anglia 1-0-s vereséget szenvedett az Egyesült Államoktól.
Az angol válogatott először indult világbajnokságon, a csapatban több nemzetközi klasszis is szerepelt: köztük a később, 1956-ban az első Aranylabdát kiérdemelt Stanley Matthews is. A világhírű szélső azonban nem lépett pályára az amerikaiak elleni találkozón: a szakvezető, Walter Winterbottom pihentette őt, mondván, nélküle is simán győznek.
Ezzel együtt az angol gárda korántsem volt tartalékos, hiszen játszott Billy Wright, Tom Finney és Stan Mortensen is, akiket egyaránt a korszak legjobbjai között tartottak számon. Az amerikaiak mindannyian amatőrök voltak: a gólszerző Joe Gaetjens mosogatóként dolgozott egy harlemi spanyol étteremben, Frank Williams postásként, Walter Bahr pedig tanárként kereste kenyerét.
A döntetlen is elég lett volna a braziloknak
A FIFA a második világháborút követően mindenképpen folytatni akarta a világbajnokságot, de a torna rendezésére egyedül Brazília vállalkozott, és az indulókat is nehéz volt összetrombitálni. Végül 16 ország részvételével kezdődött volna a vébé, de három válogatott (Skócia, Törökország és India) visszalépett, így csak 13-an maradtak (gyorsan megpróbálták még a franciákat is Brazíliába csábítani, akik először elfogadták a meghívást, de aztán meggondolták magukat), ráadásul a küzdelmeket nem egyenes kieséses rendszerben bonyolították le.
Az első csoportkör után négy csapat maradt versenyben, akik szintén körmérkőzést vívtak egymással - így az utolsó, Brazília-Uruguay meccs hivatalosan nem is döntő volt. A szuperfavorit braziloknak egy döntetlen is elég lett volna az aranyéremhez, de hiába vezettek 1-0-ra, az uruk fordítani tudtak a vébére felépített Maracana stadion közel 200 ezres közönségének legnagyobb döbbenetére.
Labdák az óceánban
Az angol válogatott indulása mellett a címvédő Olaszország részvétele is nagyon fontos volt a FIFA-nak, így selejtezőt sem kellett játszania. Az olaszoknak az 1949-es supergai tragédia után új csapatot kellett építeniük: akkor a korszak legjobb klubjának számító, és a válogatott gerincét adó Torino csapata repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett.
A konkrét veszteség mellett pszichológiai következménye is volt a katasztrófának: az olaszok nem mertek repülővel utazni a vébére, inkább két hétig hajóztak Brazíliába. Az óceánjárón azonban nem lehetett rendesen edzeni, egy idő után a labdák is elfogytak (egyszerűen vízbe estek), nem is beszélve a tengeribetegségről, ami csak Giampiero Bonipertit nem viselte meg. Így aztán az olaszok az első mérkőzésen kikaptak a svédektől 3-2-re, és nem jutottak a legjobb négy közé.
Pályázók: Brazília. |