- Mikor döntötted el, hogy Jimmy Jump szeretnél lenni?
- Sokkal korábban, mint ahogyan először beugrottam volna egy stadionba. Ugrottam én, ahová csak tudtam: jegy nélkül, engedély nélkül, de másokat mindig tisztelve.
- Melyik volt az első?
- A Barca-Alavés meccs 2002-ben. Kaptam egy jelet, s mire magamhoz tértem, már a pályán voltam.
- Hogyan tudsz leszervezni egy bulit?
- Odamegyek a stadionhoz, és várok a lehetőségre. Soha nem tudom, hogy mikor jön el a pillanat. Várok a jelre, majd ugrom. Egy megmagyarázhatatlan fény jelzi, hogy merre kell mennem.
- Miért viszel magaddal mindig egy piros sapkát?
- A barretina a szabadság szimbóluma, egyesek a politikában is használják. Én katalán, spanyol és európai is vagyok, de mára világpolgárrá lettem. Nem politizálok, ámbár vannak eszmék - a szabadságé és a befutásoké -, amelyeket követek.
- Elég szép ugrálós múlttal rendelkezel, melyikre vagy a legbüszkébb?
- Mindig a legutolsó a legnagyszerűbb, de az első nagy ugrásomat soha nem felejtem el: a 2004-es portugál-görög Eb-döntőben Figóhoz szaladtam, és megdobtam egy zászlóval, amiért a Barcától a Madridhoz igazolt.
- Van valamilyen üzeneted a befutásaiddal?
- Az, hogy bárki ugorhat, illetve, hogy mindenki különleges valamiben. Minden egyes napot szabadon kell megélni, és tudatni kell az emberekkel, hogy szabaddá válhatnak. Ha követik a jelzéseket, akkor megváltozhat az életük. Szeretkezzünk, ne háborúzzunk, és legyünk szabadok.
- Hogyan érezted magad, amikor az idei Eurovíziós Dalfesztiválon beszöktél a színpadra, és együtt énekeltél a spanyolokkal?
- Mint egy bajnok. Először szerepeltem a kifutón 170 millió ember előtt. Énekelni akartam, de nem volt mikrofonom.
- Ha éppen nem befutásra készülsz, mivel foglalkozol?
- Nagyon elfoglalt vagyok, ezért a munkámat szüneteltetem. Korábban eladó voltam, ám a befutás egy nagyon összetett dolog, sokkal bonyolultabb, mint gondolnád. Készülni kell rá, és roppantul kell koncentrálni. Most profi jumpernek tartom magam. Segíteni szeretném a fiatal sportolókat, de most nincsen egy árva fillérem sem.
- A Villarreal-Arsenal BL-elődöntős akciód után 60 ezer dollárra büntettek. Befizetted?
- Sok büntetést fizetek, és minden hónapban egy keveset törlesztek. De én ezt nem büntetésnek tartom, hanem a szabadságom árának.
- Honnan van rá pénzed?
- Isten adja, valamint néhány remek ember, akik próbálnak segíteni, cserébe azért, mert jókedvre derítem őket az ugrásaimmal.
- Miután Dél-Afrikában megérintetted a vb-trófeát, megengedték a biztonságiak, hogy nézd a meccset?
- Nem. A FIFA egyik embere azt mondta, "ha te vagy a valódi Jimmy Jump, akkor nagy bajban vagy". Azt állították, hogy el akartam lopni a vb-trófeát, pedig én csak szabadságot próbáltam adni a világnak.
- Utóbbi tettedért végül csak 300 dolláros büntetést kaptál, nem csodálkoztál, hogy megúsztad ennyivel?
- Nem, mert a rendőrök és az emberek szeretnek. Nincs sok pénzem, de szabadon élek, s ha tudok, próbálok adni is, a döntő után négy sorstársam büntetését is kifizettem. Létrehoztam egy alapítványt is, aminek a neve: Jimmy's Jumpers Freedom Foundation.
- Hogy ünnepelted a spanyolok vb-győzelmét?
- Hat másik jumperrel a börtönben, majd a barátaimmal és az ügyvédemmel a hotelben. Soha nem felejtem el, hogy én vagyok az első spanyol, aki megérintette a vb-trófeát.
- A Federer elleni ugrás miatt tényleg börtönbe kellett vonulnod?
- Minden nagy ugrásom börtönnel végződik. Néha a rendőrök el akarnak engedni, ám a FIFA - vagy más szervezet - akar lenni a főnök.
- Mennyi időre zártak be?
- Van, hogy kevés, van, hogy hosszabb időre, nekem mindenesetre mindig hosszúnak tűnik.
- Sohasem félsz a következményektől?
- Néha ideges vagyok, de sohasem félek. Jumper vagyok, és örökké ugrani fogok.
- Jól tudom, hogy az Oscar-díjra is pályázol?
- Egyszer beosonok majd az Oscar-díj-átadóra is. Talán készítek egy új filmet, és meghívnak rá. Az első filmemet nagyon ajánlom, itt bele is nézhetsz! Egy kis piros barretina szerintem nagyon jól nézne ki az Oscar-díjon.
Best of Jimmy Jump |
A 2004-es görög-portugál Eb-döntőn Luis Figót - amiért 2000-ben elhagyta a Barcát a Real kedvéért - megdobta egy Barca-zászlóval, majd befutott a kapuba. A 2004-es Real Madrid-Barcelona rangadón a kezdő sípszó előtt futott be a pályára, a biztonságiak alig tudták elkapni. Ugyanebben az évben tiszteletét tette a Chelsea-Liverpool BL-elődöntő gyepszőnyegén is. Egy évvel később a Villarreal-Arsenal BL-elődöntőn - természetesen a pályán - Henrynak odaadott egy 14-es számmal ellátott Barca-mezt. A francia csatár egy évvel később valóban a Barcába igazolt, és a 14-es mezt kapta. Mindezért 60 ezer dolláros (13 millió forint) büntetést kapott. 2007-ben már-már feleslegesen szaladt be a Milan-Liverpool BL-döntőben, hiszen az élő felvételen nem mutatták a mutatványát (jó kétszáz méteren át futott, és alig bírták elkapni a biztonságiak). A következő évben a német-török Eb-elődöntőn "Tibet nem Kína" feliratú pólóban jelent meg a kezdőkörben, majd a Barca-Racing spanyol meccsen Eto'o fejére húzott egy piros sapkát. A másfél héttel ezelőtti spanyol-holland vb-döntőn a trófeára akart sapját húzni, ám végül csak megérinteni tudta. Jelenleg is ezzel a képpel köszönti rajongóit saját weboldalán, a Jimmyjump.com-on.
A Jimmy-rajongók egyik kedvenc jelenete idén történt: az Eurovíziós Dalfesztiválon beállt énekelni a spanyol előadók közé. Jimmyt elvitték a rendőrségre, a fesztiváligazgató pedig megengedte a spanyoloknak, hogy még egyszer előadják produkciójukat. |
- A biztonsági őrök a módszerekben nem válogatva próbálnak elkapni, mit gondolsz róluk, az ellenségeidnek tartod őket?
- Á, dehogy! A legtöbbször együtt nevetnek velem, és ilyenkor azt érzem, hogy nyertem, és legyőzhetetlen vagyok. Többen is a barátaim lettek.
- Nem lenne káosz, ha egy vb-döntőben 80 ezer ember egy időben Jimmy Jumpnak gondolná magát?
- Arra kérek mindenkit, hogy ne ugorjon se a stadionokban, se máshol, mert ez nagyon veszélyes. Én értetek, a nézőkért futok be, mert tudom, hogyan kell csinálni. Nem könnyű, és sok esetben nem is látható a tv-ben a végeredmény, én viszont olyankor is börtönbe kerülök.
- Vannak olyan sportolók, akiknek az arcán nem mosoly, sokkal inkább döbbenet és félelem ül ki, amikor barretinával a kezedben célba veszed őket. Emiatt sincs rossz érzésed?
- Nem, mert nekik mindenük megvan, amit akarnak, amit én kérek, az pedig csak egy kis szabadság. Én azt szeretném, hogy ők is a barátaim legyenek, és ugorjanak velem együtt. Ha akarják, képesek megosztani a szabadság érzését másokkal, én azon vagyok, hogy velük és a világgal is megosszam ezt az érzést.
- A rivális csapatok, például a Real Madrid szurkolói sohasem bántottak még?
- Vannak őrült emberek, de én nem vagyok erőszakos, viszont senki nem erőszakos velem sem.
- Sérültél már meg ugrás közben?
- Komolyan nem. Amikor ugrom, nem érzek fájdalmat. Olyan ez, mintha egy másik világban lennék, a szabadság miatt egy jó érzés fog el.
Nézze meg videón is (3D-s elemzés)!
- Mit tudsz a magyarokról?
- Kubala László az 50-es években nagy legendája volt a Barcelonának. Azt is tudom, hogy hét törzs egyesüléséből lettetek egy erős nemzetté. Ugyanezt kell tennie a világ többi országának is, így lehet igazán megerősödni. I love Hungría.
- Ismered Nagy Lászlót, aki a Barcelona kézicsapatában játszik?
- Igen, kiváló játékos. Talán egyszer neki is a fejébe húzok majd egy piros sapkát.
- Talán nem tudod, de a magyart otthagyva a spanyol válogatottban akar játszani, ami a magyar drukkereknek nem igazán tetszik. Szerinted jó döntés lenne ez a részéről?
- Mindenki azt csinál, amit akar, mindenki szabad akar lenni, de azon nem változtathatsz, hogy honnan jöttél.
- Mikor lesz a következő ugrásod?
- Örökké ugrani fogok, most Ibizán, majd egy világ körüli túrára megyek. Salta, Salta.