Az etológus szerint manipulálták a pszichopolipot

Paul, az oberhauseni polip a focivébé egyik legnagyobb sztárja lett azzal, hogy nyolc meccs kimenetelét is eltalálta. Megkérdeztük Csányi Vilmos etológust, mit gondol a pszichopolipnak nevezett állat állítólagos jóstehetségéről.

• Tíz dolog, amire nem számítottunk a vb előtt

"Nem vagyok polipszakértő, de azt tudom, hogy okos, értelmes állat, sok mindenre megtanítható, és problémákat tud megoldani. A puhatestűek közé tartozik, és intelligens állatnak számít" - nyilatkozta az [origo]-nak Csányi Vilmos, majd rögtön hozzátette, hogy jót mulatott a pszichopolipról szóló híreken, de hinni nem szabad abban, hogy jósolni tud. "Talán egy jósnőt kellene erről megkérdezni, mit gondol a kollégájáról" - folytatta az etológus.

Csányi szerint a véletlenek sorozata vezetett oda, hogy a polip még az utolsó mérkőzést is eltalálta, de más sejtése is van arról, hogy mi történhetett valójában: "Vannak olyan dolgok, amelyek egy polip számára megoldhatók, például ha ki kell nyitnia egy rekeszt, amely mögé csemege van elrejtve, akkor ezt képes lehet végrehajtani. Ezen kívül jó memóriája van, de jósolni nem tud. Aki a polip mögött állt, vélhetően egy futballszakértő volt, aki annak a csapatnak a dobozába rakhatta az állat kedvenc rákját vagy éppen kagylóját, amelytől győzelmet várt, s így már nem is csak a szerencse döntött. Az emberek automatikusan elhitték, hogy a polip jósolt, pedig ez kizárható."

De vajon nyolcszor egymás után nyolc meccs végeredményét telibe találni tényleg csak a szerencse kérdése? Csányi Vilmos szerint igen: "Hányszor van, hogy társasjátékozás közben valaki egymás után háromszor-négyszer hatost dob? Olyankor ezt senki nem tulajdonítja a polipnak, hanem csakis a szerencsének. Ne rontsuk el ezt a jópofa játékot azzal, hogy azt mondjuk, hiszünk is benne."

A Széchenyi-díjas szakember egy korábbi, némiképp hasonló történetet is elmesélt: "A múlt század elején Hansról, a lóról azt hitték, hogy tud számolni. Ha valaki azt mondta neki, hogy mennyi hatszor hét, akkor a ló dobbantani kezdett, és meg sem állt 42-ig. Roppant népszerű lett, egy osztrák úr birtokában volt, aki engedte, hogy kísérletezzenek rajta. Két pszichológus is vizsgálta - ráadásul az egyikőjük Konrad Lorenz professzor volt -, és igazolták, hogy nincs benne csalás, ám fogalmuk sincs, hogy miként tud épp annyit dobbantani, mint a végeredmény. Egy harmadik ember viszont kiderítette, szó sincs arról, hogy kettőt meg kettőt össze tud adni. Mindig kapott valami jutalmat a végén, és kiderült, hogy a ló csak akkor találja el az eredményt, ha az emberek - akik maguk is tudják a jó megoldást - előtte ülnek. Arra derült fény, hogy amikor a végeredményhez ér a ló, akkor az előtte ülő ember - nem tudatosan - egy egészen picit bólint a fejével, ami a lónak egy jel, hogy elérte a kívánt dobbantásszámot, ami után már kapja is a jutalmat."