"Olyan ez, mint fociban az Aranylabda" - interjú Sidi Péter sportlövővel

Bár négy hónap még hátravan az évből, Sidi Péter nem kertel: szerinte idén neki kéne kapnia az Év sportolója címet, ugyanakkor rossz érzései vannak a választással kapcsolatban. A müncheni sportlövő-világbajnokságon arany- és ezüstérmes komáromi versenyző az első és eddig egyetlen londoni kvótánkat szerezte, miközben úgy számol, hogy akár még öt olimpián is lehetnek éremesélyei.

- A margitszigeti úszó-Eb után egy ország ünnepelte a magyar versenyzőket, miközben a pár nappal korábban született világbajnoki győzelméről a sportnapilapban is csak egy nyúlfarknyi cikket lehetett olvasni. Elgondolkodott azon, hogy jó sportágat választott-e?
- Igen, én is figyeltem az úszók Európa-bajnokságát, és abszolút természetesnek tartom, hogy egy ilyen volumenű hazai rendezvény komoly visszhangot kap, főleg, ha vannak eredmények - és kétségkívül nagyon jól szerepeltünk. Az úszószövetség pedig remek marketing munkát végzett. Az persze más kérdés, és ezt a szakembereknek kell megítélniük, hogy a margitszigeti érmek az olimpia szempontjából mennyit érnek. Számunkra sokat, de lássuk be, úszásban az Egyesült Államok és Ausztrália a nagyhatalom, Európa kicsit elaludt. Szó sincs arról, hogy lebecsülném az úszóink eredményeit, de birkózásban vagy éppen sportlövészetben, ahol kontinensünk meghatározó a világban, jóval nehezebb Eb-t nyerni. Ezekben a sportágakban a "Phelpsek" Európában vannak. Az pedig, hogy az én müncheni sikereimnek egyelőre nem volt visszhangja, nem is a média, hanem a hazai sportlövőszövetség bizonyítványa.

- Mire céloz?
- A szövetségünknek sokkal jobban kellene ápolnia a kapcsolatát a médiával, nem lenne szabad hagynia, hogy elsikkadjanak az eredményeink, mert különben a szponzorok sem figyelnek fel ránk. A támogatókért ugyanolyan kemény harc folyik, mint a lőállásban az érmekért, így nem lehet ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy a szánkba repüljön a sült galamb. A héten részt veszek a számszeríjász világbajnokságon, remélhetőleg onnan is elhozok néhány érmet, és ha hazajövök, a szövetség végre tart majd egy sajtótájékoztatót.

- A számszeríjászat milyen szerepet tölt be a sportlövészet mellett?
- Olyasmi, mint a kajakosok számára lehetnek a nem olimpiai számok, egyfajta kiegészítése a sportlövészetnek. Ám így is megvan a presztízse, az olimpiai bajnokok is művelik a számszeríjászatot. Nem utolsó sorban azért, mert ezzel kiválóan lehet csiszolni a technikát. Itt lassabb lövedéket lövünk ki, és így még precízebben, még tovább kell tartani a fegyvert a pontos, tízes találathoz.

- Ez nagyobb erőkifejtést igényel?
- Igen, de erő a sportlövészethez is kell. Bizonyára nem sokan gondolják, hogy a 3x40 lövéses összetettben a három órás versenyen több mint másfél tonnát mozgatok meg. A fegyver nyolc és fél kilós lehet, az enyém nyolckilós, és a többszöri célra tartással több mint kétszázszor megemelni a három órás verseny alatt igencsak megerőltető. Így a fizikai felkészülésemre is nagyon odafigyelek. Az új edzőmmel, Herczeg Szabolccsal két éve dolgozom, és kifejlesztettünk egy teljesen új edzésmódszert, ami idehaza abszolút ismeretlen a sportlövők körében. Münchenben most ez is kamatozott, és bízom benne, hogy a számszeríjász vb-ről is hozok haza aranyat. Talán ez is nyom valamit a latban az Év sportolója választásnál.

- Mit gondol, itt is van esélye a győzelemre?
- Kimondom: most vagy soha! Idén eddig az én eredményeim a legértékesebbek, négyévente rendezendő világbajnokságon, olimpiai számban szerzett aranyat és ezüstöt csak két egyéni vb-arannyal lehetne felülmúlni, és ez már senkinek sem sikerülhet. Elméletileg a kenus Vajda Attilának lett volna rá lehetősége, de ő csak egy ezüstöt szerzett most Plovdivban. Szóval, papíron nem előzhetnek meg, mégis vannak kétségeim. Tavaly öt Eb-címet szereztem, olimpiai számban is Európa-bajnok lettem, ám még csak a listára sem kerültem fel, miközben más sportoló egyetlen egy Eb-éremmel is rajta volt. Pedig a nemzetközi szövetség a tavalyi világcsúcsaim és aranyérmeim után januárban engem választott a világ legjobb férfi sportlövőjének, s nyugodtan mondhatom, hogy ez a cím olyan, mint labdarúgásban az Aranylabda. Idén pedig elég jó esélyem van a duplázásra, ami tudomásom szerint még senkinek sem jött össze. Úgy gondolom, ezt azért is meg kellene becsülni, mert nézzünk csak itthon körül: melyik olimpiai sportágban van még "aranylabdás" sportolónk? Talán még a női kajakban, és ennyi. Ugyanakkor jól emlékszem, hogy három éve a kajakos lányok hiába nyertek meg mindent, az év sportolónője mégis a teniszező Szávay Ágnes lett, mert a világranglistán bekerült a legjobb húszba. Az akkori szavazás végeredménye megdöbbentő volt számomra, az én értékrendemben az olimpiai versenyszámok éremszállítói és ranglistavezetői a favoritok.

- Nyilván az is számít, hogy az úszás vagy a tenisz népszerűségét nem lehet egy lapon említeni a sportlövészetével.
- Magyarországon valóban nem, de például most a müncheni világbajnokságon a városban különbuszokat indítottak a szurkolók számára, és az öt-hatezer fős befogadóképességű lelátón egy tűt sem lehetett volna leejteni. A vb-n 103 ország indult, televíziós csatornák is közvetítették a versenyeket.

- Gondolta volna, hogy ilyen jó sikerül a vb?
- Alapvetően úgy számoltam, hogy a kvótát mindenképpen meg kell szereznem, és hozzá valamilyen színű érmet is. Kőkemény munkát végeztem el, és tudtam hogy ennek meglesz az eredménye. Mondhatom, hogy amikor egy kínai napi nyolc órát edz, akkor én tizenkettőt. Ha pedig az évszázad legjobbjának választott szlovén Rajmond Debevec tízet, akkor én tizennégyet. Ez most kifizetődött, a vb legeredményesebb puskás versenyzője lettem, én voltam az egyetlen, aki mindhárom olimpiai számban bejutott a döntőbe, ami azért is nagy dolog, mert mindegyiknek megvannak a maga specialistái.

- Önnek melyik szám a kedvence?
- Amelyikben éppen aranyat szerzek. Vagyis most mindenképpen az összetett, amelyben én vagyok az Eb-és a vb-címvédő is. Erre persze még Londonban is rá kell majd tolni egy szép érmet.

- Mindenesetre a müncheni esetből kiindulva, néhány tartalék elemet szerezzen be a fegyvere elektromos elsütőjéhez!
- Ezek az elemek nagyjából tízezer lövésre vannak hitelesítve, és Murphy törvénye szerint mikor máskor merüljenek le, ha nem a vb-döntőben, ott is a vége felé. A nyolcadik sorozatban már háromszor, négyszer kellett próbálkoznom, amíg végre sikerült elsütnöm a fegyvert, de bíztam benne, hogy az elem két lövésre még jó lesz. Nos, éppen ennyit bírt ki, mert a verseny után az öltözőben már nem sikerült életet lehelni belé. Amúgy természetesen volt nálam tartalék elem, és technikai hibára hivatkozva kérhettem volna öt percet szerelésre, ám erre végül is nem volt szükség. Olyan nagy előnnyel vezettem, hogy tudtam, gyakorlatilag elég, ha elsül a fegyver, már nem kell tízest lőnöm.

- Egy másik sarkalatos pont: volt nemzeti színű melegítője, amiben felállhatott a dobogó tetejére? Tavaly a magyar szövetségtől majdnem súlyos büntetés kapott, mert két Világkupán nem a megfelelő szerelésben vette át az érmeket.
- Ez egy koncepciós per volt ellenem, hiszen a "HUN" megjelölés minden szerelésemen szerepelt. Válogatott melegítőt azonban nem biztosítottak számomra, miként a társaimnak sem. Végül is nem ért retorzió, mert akkor következetesen az egész válogatottat meg lehetett volna büntetni, s ezzel együtt a szövetséget is. Idén már jobban figyeltek az illetékesek ezekre a dolgokra, és olyannyira egységes szerelésben pompáztunk, hogy minket neveztek a vb egyik legszebb csapatának. Ehhez persze az kellett, hogy tavaly velem szórakozzanak, én pedig megmondjam a véleményemet. De fátylat rá, elvégre most e téren semmi probléma nem volt.

- Jelent valami változást, hogy már zsebben van az olimpiai kvótája?
- Mindenképpen. Egyrészt tervezhetővé válik a felkészülésem, másrészt ha elutazok egy Világkupára, már nem kell számolgatnom, hogy a mezőnyből kinek is van meg a kvótája, és nekem hol kellene végeznem. És azáltal, hogy már kijutottam Londonba, remélhetőleg könnyebb lesz egyéni támogatókat is szereznem, mert azért ezekre is szükségem lenne, hogy Londonban is eredményesen szerepeljek.

- A támogatókon kívül hiányzik még valami ehhez?
- Jó lenne, ha télen itthon is tudnék ötven méteren edzeni, de sajnos idehaza nincs fedett lőtér. Igaz, lassan már lőtér sem lesz. A három olimpiai versenyszámomból kettőt ötven méteren rendeznek, szóval az egyik legégetőbb problémám az, hogy fedett csarnok híján telente külföldre kell rohangálnom. Rettenetesen hiányzik egy központi lőtér, egy bázis - mint ahogy a többi sportágnak van is -, ahol lehetőségem lenne éjszakánként is edzeni. Így a távoli versenyekre már itthon is akklimatizálódhatnék.

- 2009-ben sokat a lőtér hiányán túl is sokat panaszkodott a felkészülés körülményeire. Ezen a téren javult valamit a helyzet?
- A tavalyinál csak jobb jöhetett. Bár 2008-ban is én voltam a legjobb hazai sportlövő, egyedüliként jutottam olimpiai döntőbe és pontszerző lettem, 2009-ben mégsem kaptam egyetlen nap tatai edzőtáborozási lehetőséget sem. Ilyen korábban soha nem fordult elő. De nem akartam megszakítani a felkészülésemet, mert tudtam, hogy ha 2009-et kihagyom, akkor 2010-et is elfelejthetem. Jómagam a folyamatos munkában hiszek, ezért önerőből hoztam anyagi áldozatot, és ennek most meg is lett az eredménye. Erre az évre egyébként már megkaptam a támogatást a szövetségtől, és ezúton is köszönöm, hogy végre példásan állnak a versenyeztetésemhez. No persze a mostani eredményeimmel hozok is annyi állami támogatást a konyhára, hogy legalább tíz évig gondtalanul kellene utaznom a világversenyekre.

- Mennyire tervez előre?
- Úgy gondolom, hogy még öt olimpiára is éremesélyesként mehetnék. Most vagyok harmincegy éves, és a sportlövők ebben a korban kezdenek beérni. A szlovén Debevec, akiről már szóltam, az ötödik olimpiáján, Sydneyben szerezte az első aranyérmét, Athénban az utolsó lövésén múlott, hogy nem védte meg a címét és végül csak negyedik lett, Pekingben bronzérmes volt, most pedig negyvenhét évesen a nyolcadik olimpiájára készül, ahova abszolút éremesélyesként utazik ki. Az első olimpiáján amúgy ugyanannyi idős volt, mint én Sydney-ben, azaz huszonegy éves.