Juha Pál helyszíni tudósítása Zágrábból
"A főnököm szerda este felvetette, ma reggelre pedig eldöntöttük - jövünk az elődöntőre" - mondta egy Nagyatádról érkezett drukker, Attila az Olaszország elleni meccs előtt, amelyen, bár mindössze negyed ház volt, az építményen kívülről ezt nem lehetett érzékelni, tudniillik telt házat sejtető hangok szűrődtek ki. A "Ria, Ria, Hungária" és a "Magyarország, Magyarország éáó!" rigmusokat ugyanis olyan hangerővel kiabálták a magyar szurkolók, hogy a második elődöntőre érkezők akár azt is hihették: a csövekből felépített nézőtér teljesen megtelt.
"Két éve ott voltunk Pekingben - egymillió forintunk rá is ment, de nem bántuk -, most pedig már Londonra gyűjtünk. A következő olimpia Európában lesz, így legalább olcsóbban megússzuk, de hogy ott leszünk, az biztos" - mondta a társaságból egy másik szurkoló, Tamás, hozzátéve, hogy az utolsó, 1999-es Eb-győzelem után eljött az ideje, hogy ismét a kontinens csúcsára jusson a magyar póló. "Erős az olasz bajnokság, jók az olasz pólósok, de ezúttal nagyon megverjük őket. Mert ha nem, akkor ne is jöjjenek ki a medencéből a Kemény-fiúk. Merthogy én mindenképp döntőt várok tőlük" - vette vissza a szót Attila.
Amikor a szurkolókat arról kérdeztük Zágrábban, ki a kedvenc játékosuk, többen is meglepő választ adtak: "Ez nem a pólósokról szól, hanem Kemény Dénesről. Ő a kedvencem, ki más lenne? Fantasztikus, amit csinál, az pedig, hogy egy ilyen fiatal csapattal is négy közé jutott, önmagáért beszél" - véleményezett a budapesti István, a sörrel a kezében sétálgató barátja pedig a még csak 18 éves Vámos Mártont nevezte meg, mint személyes kedvencét: "Talán még felnőtt meccsen sem játszott, most pedig itt van. A kapitány mindig is remek érzékkel építette be a nagy tehetségeket, jó lenne, ha Vámos a mai meccsen lehetőséget kapna."
Egy magát igazi pólófanatikusnak valló drukker már nem is a mostani Eb-t, hanem a londoni olimpiát hozta szóba. "Nagyon tetszik a mostani csapat, de két év múlva azoknak kell a keretben lenniük, akik akkor a legjobbak. Kásás Tamásnak és Kis Gergőnek ott lesz a helye. Amikor ők vízbe ugranak, minden megváltozik."
Volt olyan magyar társaság, amely jegy nélkül utazott ki ("tudtuk, hogy úgyis kapunk jegyet, igaz, csalódottak voltunk, hogy a saját honfitársaink akartak átverni minket, amikor 17 ezerért kínáltak három belépőt"), de akadtak olyanok is, akik már előre bebiztosították magukat. Egy fővárosi csoport négy férfi tagja jegyet vett az elődöntőre, a bronzmeccsre és a döntőre is. "Rómában a legutóbb megszívtuk, mert a magyar csapat még a négy közé sem jutott be. De ha már ott voltunk, elmentünk a szerb-spanyol döntőre is, pedig dupla áron eladhattuk volna a jegyeinket. Dehát Róma szép hely, a vízilabda pedig szép sportág. Azért reméljük, ezúttal a fináléban is láthatjuk majd a fiúkat, csalódottak lennénk, ha bronzmeccset játszanának."