"Négyszer vagyok edzésen egy héten, kettőtől hétig. Ebből az edzés csak két-három óra, a többiben elvagyok. Ideérek a suliból, beszélgetek kicsit, aztán elkezdek lövöldözni. Lövök olyan száz-százhúszat, aztán összepakolom a felszerelést" - vázolta egy átlagos nap menetrendjét a fiatal sportlövő, aki rövid, de tartalmas sportmúlttal rendelkezik. Ahogy edzőjétől, Oroszi Edittől megtudtuk: "Utánpótlás versenyeken három-négy országos csúcsot is megdöntött, de már az egy korosztállyal feljebbi ob-t is megnyerte."
A fővárosban, a Mexikói úton készülő tehetség szülei is sportlövők voltak, apja, idősebb Péni István Európa-bajnok futócéllövő, aki a mai napig is tart egy országos rekordot. Ez a háttér érthetően befolyásolta a fiatalember sportágválasztását: "Kiskorom óta szerettem volna síelni, de a szüleim azt mondták, várjunk még vele. Aztán apa lehozott ide, és itt ragadtam."
Nyolc évig focizott is, mára az úszás maradt kiegészítő sportnak, a főfogás azonban a lövészet. Győrben aztán beért a munka, ám a kiugró eredmény nem érte váratlanul Pénit: "Már tudtam, hogy ezt nagyjából meg tudom csinálni, csak azt nem, mikor jön össze. Most már könnyebb lesz újból hozni ezt az eredményt."
A 2009-ben a világ legjobb sportlövőjének választott Sidi és Oroszi ugyanakkor óvatos optimizmussal beszél a fenti teljesítményről, mint mondják, ez egy kifutott eredmény, ami szép, de ebben a sportágban a hangsúly a kiegyensúlyozottságon van.
"A döntőben elért eredménye világszínvonalú"
A vb- és Eb-győztes Sidi azért a dicsérő szavakkal sem fukarkodik: "Az eredménye világversenyen valahová a harmincadik hely környékére lenne elég. Itt az alapköre a lényeg, mert ha ott 597 alatt lő, akkor elfelejtheti a döntőt, a kvótaszerző versenyeken pedig az olimpiát. Ami Győrben igazán kiemelkedő volt, az a döntőben elért eredménye, ami világszínvonalú."
Úgy tűnik, Péniben a tehetség mellett alázat is van: "Utólag gondoltam csak bele, hogy ez egy nagyon komoly dolog. Sidi a verseny után megdicsért, de most arra, hogy világszínvonalú, nem szeretnék mondani semmit."
Az idősebb kolléga szerszámíjász versenyeken is elindul, hogy csiszolja a technikáját, ott ugyanis lassabb lövedéket lőnek ki, így még precízebben, még tovább kell tartani a fegyvert. A tizenéves tehetség ezt majd csak nyáron, és csak tíz méteren próbálja ki, mert még nincs megfelelő erőnléte.
Pedig, mint edzője elmondta, Pénit mindig a saját korcsoportja felett szokták indítani: "Tavaly Nyitrán mindkét nap döntőbe került egy nemzetközi versenyen, Eb-re még nem is mehetett akkor."
Akár már a jővő évi olimpiára is eljuthat
Adja magát a feltételezés, ha egy világklasszist ennyire meg tudott szorongatni, akkor egy olimpiai kvóta sincs elérhetetlen messzeségben. Oroszi sem tartja túl merésznek ezt a forgatókönyvet.
"Az olimpián nincs korhatár, Gáspár Olivér is tizenöt évesen indult Szöulban. Péni esetében a kvalifikáció a lényeg, az ő eredményeivel kis szerencsével már lehet kvótát szerezni. Most a szakemberek megbeszélik egymással a körülményeket, és ha úgy látják, elindítják a kvalifikációs versenyeken, tehát nem lehetetlen, hogy már Londonban látjuk" - fejtegette az edző, hozzátéve, hogy ebben a korban egy tízcentis növés számottevő romlást hozhat.
Sidi ehhez annyit fűz hozzá, hogy öt-hat év múlva már stabil eredményeket érhet el fiatal riválisa, ám míg növésben van, nagyon nehéz rá alapozni. "Ezzel együtt örülnék annak, hogyha együtt járhatnánk az olimpiákat. Ha kinevelődne egy-két komolyabb versenyző, akkor csapatban is kiemelkedő eredményeket tudnánk elérni, mert én folyamatosan világszínvonalon teljesítek."
Ha itt még nem is tart, azért Péni is kacérkodik a londoni úttal: "Gondoltam már rá, hogy milyen jó lenne kijutni az olimpiára. Minden versenyen a legjobbamat nyújtom majd, ahová csak kiküld a szövetség."
"Inkább elkértem a lőszert"
Bár a sportlövők Sidi szerint harmincévesen érnek be, és ötvenéves korukig aktívak lehetnek, úgy tűnt, a Győrben feltűnt reménységet meglepi, hogy akár az egész pályafutását a szakmában töltheti.
"Hú. Harminc fölöttig még nem gondoltam előre" - mondja döbbenten, ezért inkább a hobbijai felől kérdezzük. "Nagyapával hétéves korom óta járok vadászni az erdőbe. Őzre, vaddisznóra lövünk, mikor milyen szezon van. A haverokkal pedig céllövöldében voltunk, de az azért nem olyan: a lőszert összenyomják, a puskákat elferdítik kicsit, ezért volt olyan, hogy inkább elkértem a lőszert és én töltöttem be."
A matek és a biológia iránt fogékony sportoló a tanulást sem hanyagolja el, erre sarkallják szülei is: "Szeretnék, ha sokat tanulnék, mert manapság a sporból nem lehet megélni."
Utóbbira figyelmezteti sporttársát Sidi is: "Nagyon sok tehetséget láttam elkallódni, mert a sportlövők rendszere nem ad arra lehetőséget, hogy az utánpótlásból kinőve is kapjanak támogatást. A Heraklész-program után minden támogatás megszűnik, a versenyő elkezd dolgozni, pénzt keresni, és innen vége a pályafutásának. Ezerből 999 tehetség elkallódik emiatt a rendszer miatt. Neki az a nagy szerencséje, hogy a szülei sportlövők voltak, akik mindenben támogatják."