Irreális ajánlatok szédítik meg a fejeket a kézilabdában

Miközben a világ egyik legjobb nőikézilabda-válogatottja pénzügyi gondok miatt teljes megújulásra kényszerült, az utóbbi években számos európai topcsapat csődbe hajszolta magát, és ha a tendencia így folytatódik, rövidesen már csak három komoly esélyese lesz a Bajnokok Ligájának: a spanyol Itxako, a norvég Larvik és a Győr. Az összeomlás veszélye ugyanakkor a hazai mezőnyben is fennáll az irreálisan magas fizetések miatt.

Évről évre azzal a problémával szembesül a Magyar Kézilabda Szövetség, hogyan töltse fel az élvonalbeli bajnokságokat. Egyrészt a szakemberek úgy vélik, egyszerűen nincs ma Magyarországon tizenkét élvonalbeli csapatra való NB I-es szintű játékos, másrészt a feljutók anyagi nehézségek miatt gyakran nem vállalják az indulást, a kiesők így maradhatnak az élvonalban. Az utóbbi években a Kiskunhalas, majd a Dunaújváros közel járt ahhoz, hogy a szezont se tudja befejezni, mert elfogyott a pénze.

A jelenleg is zajló bajnokságban talán Vácott volt a legsúlyosabb a helyzet, az elődöntőbe jutott együttesnél év közben kellett megszorító intézkedésekhez nyúlni.

A legnagyobb problémát általában az irreális, nem a piacnak és nem a női kézilabdának megfelelő fizetések jelentik, illetve az, hogy mindig akadnak olyan klubok, amelyek túlságosan felverik a játékosoknak ígért pénzeket. Információnk szerint a BL-ben a legjobb négyig jutott, bajnok Győr magyar csillagai egymillió forint felett keresnek havonta, de a Vácnak is akadt ilyen játékosa, nem csoda, hogy nem bírta az anyagi megterhelést. A középmezőny csapatainál sem ritka a 400-600 ezres fizetés, akad olyan kölcsönjátékos, aki félmillió forintos havi juttatást kap.

"A játékos mindig elhiszi a nagy fizetésekről szóló ígéretet"

Az [origo] megkereste az egyik élvonalbeli csapat ügyvezetőjét, aki a neve elhallgatását kérve elmondta a véleményét erről az anomáliáról. Szerinte a magyar kézilabda mindenféle nehézség és az utánpótlás sanyarúnak tartott helyzete ellenére még mindig magas színvonalú, és a most tapasztalt árfelverés, illetve csődhelyzet nem az utóbbi évek szüleménye.

"Mindig is így volt, emlékezzünk csak néhány évvel ezelőtt a Ferencváros és a Dunaferr csapatainak sikereire, majd anyagi problémáira" - mondta, hozzátéve, hogy a női bajnokság sohasem számított egycsapatosnak. "A kluboknak nincs sok választásuk, főleg a hagyományokkal rendelkező csapatok esetében: ha megfeszül, akkor is teljesíteni kell, ott kell lenni a legjobbak között, jó játékost kell igazolnia magas fizetéssel. Ezt az elvet követi például a német labdarúgó-bajnokságban a Hoffenheim, amely ha belerokkan, akkor is tartani akarja a lépést a Bundesliga élcsapataival, akkor is, ha már nem Dietmar Hopp és az SAP áll majd mögötte."

Az ügyvezető szerint meglepetésként hathat, de például a középső házban lévő Veszprém, illetve az alsóházban, a kiesés elkerüléséért küzdő Érd és Siófok bérkerete egyaránt másfélszer nagyobb, mint az előttük álló Fehérváré, Békéscsabáé vagy Dunaújvárosé.

"Vékony mezsgyén lehet csak lavírozni. Amikor faragsz a költségvetésen, és már a minimumon vagy, akkor marad a játékosfizetés, amihez hozzányúlhatsz vészhelyzet esetén. Olyankor jönnek a feltörekvő klubok, az irreális ajánlatok, amelyek megszédítik a fejeket. És a játékos sohasem töpreng, mindig gondolkodás nélkül elhiszi a nagy fizetésekről szóló ígéretet. Az a tapasztalatom, ha egy játékos szakmai szempontot emleget a váltás fő okaként, akkor nála húsz forint is soknak számít. Milyen érdekes, hogy a Ljubljana és a Podgorica anyagi gondjakor a Debrecen segítő kezet nyújtott játékosoknak, akik az első alkalommal elfelejtették ezt, és jobb ajánlat miatt távoztak is" - tette hozzá.

Kérdés, ha ekkora gondot jelentenek a túlzó igények és a magas fizetések, nem jelentene-e megoldást a fizetési plafon bevezetése, ám forrásunk szerint ezt a felvetést még megfontolni sem érdemes. "Az csak annak lenne jó, aki bajban van" - magyarázta. "Érdekesebb lenne elgondolkodni azon, hogy egyfajta pontrendszert vezessünk be, mint az osztrák jégkorongligában. Bár ezt előbb még modellezni kellene, hogy jó ötlet-e. Például egy válogatott játékos öt pontot érne, külföldi válogatott kézilabdázó négyet, a saját nevelésű vagy a húsz év alatti pedig nullát vagy egyet. Ha például az átigazolási időszakban maximálnánk, hogy 15 pont értékben lehet költenie egy csapatnak, akkor az felértékelhetné az utánpótlás-nevelést, korlátozná a komoly játékosmozgást, és a kisebb kereslet kisebb árfelhajtó erővel bírna."

Győr: jó példa a tökéletes gazdálkodásra

Győrben évről évre stabil az anyagi helyzet, az ötven kisebb-nagyobb szponzor, illetve az Audi mellett csak a város 115 millió forinttal támogatja a női kézilabdát, a klub költségvetése 600 millió forint, így aztán azt sem érezte meg a klub, hogy az elmúlt években az OTP vagy az E.on kihátrált mögüle.

Ilyen pénzösszegek mellett könnyedén lehet azon gondolkodni, hogy melyik világklasszist melyik új csillag váltsa. Sőt megkockáztathatjuk, ha a névszponzor kiszállna, ugyan nem a BL-győzelem lenne a cél, de esetenként az elődöntő, vagy a többi nemzetközi kupa megnyerése elérhető lenne.

Debrecenben már a tavalyi idény költségvetése 180 millió volt, amelynek 17 százalékát az önkormányzat (31,5 millió forint), 64 százalékát (115 millió forint) pedig a többségi tulajdonos, Gellén András állja. A 2010-11-es szezonra a csapat a hírek szerint 200 millióból gazdálkodik, ezzel a második legjobb anyagi kondíciókkal rendelkező női együttes, de ahogy Gellén fogalmazott, ő nem tud arra az útra lépni, mint a helyi futballcsapat tulajdonosa, Szima Gábor.

"Gábor esete egészen más, ő nagyon sokáig nagyon sok pénzt fektetett a focicsapatba, és eljutott egy olyan szintre, hogy kezd megtérülni a befektetése. A futballban létezik olyan, hogy játékoseladás, a női kézilabdában nem is emlékszem, hogy Magyarországon ki fizetett utoljára játékosért pénzt, még a Győr is rendre lejárt szerződésű kézilabdásokat igazol. Tehát még ha tudnék is 2-3 éves szerződéseket kötni a játékosokkal, akkor sem lennének piacképesek" - nyilatkozta korábban az [origo]-nak.

A korábbi évek felelőtlen gazdálkodása során felhalmozott adósságok nagy részét is letudta a Ferencváros, amely a hírek szerint napjainkban stabil körülmények között működik. Erre bizonyíték, hogy a névszponzor, a Jógazdabank bedőlése ellenére sem alakult ki pénzügyi gond, noha a névadó szponzor mintegy 25 százalékát adta az éves költségvetésnek.

Vácott tudomásunk szerint 120-130 millió forint volt a büdzsé, ám januárban a bevételi források egy részéről kiderült, hogy csupán ígéret, így a játékosok bérét a felére csökkentették. "Nem tagadom, nagyon is kalkuláltunk a társasági adóval, arra számítottunk, hogy legalább a szezon második felében számolhatunk ezzel az összeggel" - mondta a sportfinanszírozás átalakítását célzó, ám továbbra is az Európai Unió jóváhagyására váró törvényről Szántó András, a csapatának elnöke, illetve a csapatot szponzoráló cége, a Syma vezetőjeként.

Tóth Tímea decemberben eligazolt, tavasszal pedig kiderült, Németh András sem folytatja a megkezdett munkát, inkább elfogadta a Hypo ajánlatát - a hírek szerint két váci kulcsjátékost is visz magával Bécsbe.

Az egy lábon állás a legnagyobb veszély

A kisebb csapatoknál alacsonyabb a költségvetés, de van olyan város, mint például Érd, ahol az önkormányzat segíti krőzusként a csapatot, vagy Siófok, ahol néhány éve egy tőkeerős vállalkozó, Fodor János lett a csapat tulajdonosa, és ugyan a csapat jelenleg a bennmaradásért harcol, de keretében három brazil válogatott játékos is található, kispadján pedig a korábbi szövetségi kapitány, Imre Vilmos ül.

Az utóbbi években a csődbe jutó kluboknál - mind férfi, mind női vonalon - az okozta a problémát, hogy egy lábon álltak, azaz ha a fő forrás elapadt, nem volt mentőöv. Így járt pórul a Nyíregyháza, az Orosháza, a Tiszaújváros vagy éppen a Kiskunhalas.

Az egyszemélyes tulajdonosi lét veszélyéről utóbbi csapatnál tudnának mesélni, miután 2007. március 13-án tragikus balesetben elhunyt a csapat mecénása és elnöke, Sipos János, a helyi kézilabdaélet hanyatlásnak indult, végül a Halas kiesett az élvonalból.

Folytatódik az európai átrendeződés

A női kézilabda az első komoly csapást 2009-ben, a gazdasági válság hatására szenvedte el, akkor Európa élcsapatai közül többen megszűntek vagy ellehetetlenültek.

A Nürnberg is csődöt jelentett, pedig a német csapat 2005-ben, 2007-ben és 2008-ban német bajnok lett, kétszer nyert kupát (2004, 2005), diadalmaskodott a Challenge-kupában (2004), az évtized második felében pedig állandó BL-résztvevőnek számított.

A román Rulmentul Brasov is 2009-ben hullott szét, miután a szerződéseket nem teljesítette a klub, a játékosok a román szövetséghez fordultak, végül az összes csillag elhagyta a BL-győzelemről álmodó együttest.

Csúnyább véget ért a világválogatottal egyenértékű dán Slagelse, amely 2003 és 2007 között háromszor nyert dán bajnokságot, háromszor Bajnokok Ligáját, egyszer pedig EHF-kupát, azonban 2009-re távozott a sikeredző, Anja Andersen mellett a klub legtöbb szponzora, a csaknem egymillió dollárnyi tartozást pedig nem tudta kiegyenlíteni, így csődöt jelentett.

A macedón RK Gjorce Petrov gárdája szintén pénzügyi nehézségek miatt hullott szét, a 2002-ben éppen a Ferencváros ellen BL-t nyerő macedón csapatot a gazdasági válság miatt a főszponzora, a Kometal mellett a többi támogatója is elhagyta. A Győr öröme érthető volt, hiszen így szerezhette meg jelenlegi legjobb átlövőjét, Eduarda Amorimot.

2010 elején a Podravka Koprivnica jelentette be, anyagi megszorítások miatt kénytelen megválni légiósaitól, így Bulath Anitának és Herr Orsolyának is távoznia kellett.

Április elején úgy tűnt, elsüllyed a román kézilabda zászlóshajója, a Valcea is: a női kézilabdában őrült nagynak számító, 3,5 millió eurós költségvetéssel rendelkező csapat főszponzora ugyanis azt közölte, megvonja a támogatást. A komoly adóssággal küzdő állami cég, az Oltchim első embere, Constantin Roibu azonban április 7-én közölte, a következő szezonra még vállalja a költségeket. A kérdés azonban továbbra is az, mi lesz 2012-től a csapat sorsa?

A Krim Ljubljanánál és a Buducnost Podgoricánál sem rózsás a helyzet, mindkét helyen megkezdődhet szezon végén a szétvándorlás, ha folytatódik a gyengülés, jövőre jószerével három együttes indul komoly BL-esélyekkel: az idei meglepetéscsapat, a spanyol Itxako, a norvég Larvik és a Győr.

Dánia: balhé után megegyezés

Kaotikus állapotok uralkodtak napokig a dán kézilabdában, miután a helyi szövetség (DHF) bejelentette, drasztikusan csökkenti a női válogatott juttatásait. A tervek szerint a világversenyre történő kvalifikáció nem érne pluszpénzt, felére csökkenne a napidíj, míg az érmekért járó prémium is jóval kevesebb lenne, mint korábban. A szövetség azzal is érvelt, hogy amíg a férfi szakág felemelkedőben van, addig a korábban még nemzeti kincsként kezelt női válogatott stagnál.

A dán Tv2 szerint a női válogatott tavalyi 2,3 millió dán koronás éves költségvetését 2011-re a felére csökkentik, aminek hallatán klasszisok tömkelege mondta le a válogatott szereplést, így Jan Pytlyck szövetségi kapitánynak a tizenhatos keretbe nyolc újonc mellett veteránokat is meg kellett hívnia.

Néhány nappal később a szövetség megállapodott a játékosok szakszervezetével, ennek értelmében a játékosok napi bére továbbra is 900 dán korona marad, azonban a brazíliai vb-re való kijutás 750 ezer korona jutalmat ér.