Depresszióba és halálba kergeti a modern gladiátorokat a keménykedés

A profi amerikaifutball-liga (NFL) után az észak-amerikai jégkorong-bajnokságban, az NHL-ben is regisztráltak olyan esetet, amikor egy elhunyt játékos agyában kimutatták a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) nevű betegséget. A CTE elsősorban azokat a sportolókat veszélyezteti, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, és gyakran jár együtt depresszióval, ami több egykori amerikaifutballista és jégkorongos számára tragikus következménnyel járt.

Ha nem lett volna az orosz Lokomotiv Jaroszlavl csapatának repülőgép-szerencsétlensége, amelyben olimpiai és világbajnok klasszisok vesztek oda, 2011 akkor is tragikus éve lenne a jégkorongnak, mivel korábban három NHL-játékos is elhunyt.

Rick Rypien 27, Derek Boogaard 28, Wade Belak 35 éves volt, előbbi és utóbbi öngyilkos lett, míg Boogaard az alkohol és egy fájdalomcsillapító gyógyszer keveréke miatt halt meg.

Egyikük sem számított kiemelkedő képességű játékosnak, viszont mindhármukat az NHL legkeményebb hokisai között tartották számon, akik rendszeresen ökölharcot vívnak az ellenféllel, igyekeznek megfélemlíteni őket, vagy megtorolják, ha a csapattársukat támadás éri a jégen.

"Verekedtem, mert ez volt a dolgom, de utáltam"

Az ilyen típusú játékosok, akiket az angolban enforcernek hívnak, általában jóval alacsonyabb fizetést kapnak, mint a csapat sztárjai, kevés időt töltenek a jégen, de az tartalmasra sikerül, a közönség pedig imádja őket, mivel a bunyó mindig is fontos része volt a hokinak.

"Verekedtem, mert ez volt a dolgom, de nagyon utáltam. Utáltam érezni a nyomást magamon, hogy állatnak és fajankónak neveznek, és hogy az erőszakot testesítettem meg. Már a meccs előtti este érzed a borzongást, közben pedig kattog az agyad, és egy moziba sem tudsz elmenni, hogy kikapcsolódj, mert egyfolytában az van előtted, hogy másnap a 120 kilós, kétméteres Derek Boogaarddal kell verekedned. Minden percben ezt a nyomást érzed, együtt kell élned vele " - mesélte Georges Laraque, aki 12 éven keresztül az NHL egyik leghírhedtebb nehézfiúja volt.

Laraque azt mondta, nehéz szabadulni a démonoktól, ezért is fordul elő, hogy a bunyózásra szakosodott hokisok egy része az alkoholba és a drogba menekül. A nyáron meghalt hokisok közül Rypien több mint tíz, Belak négy-öt éve küzdött a depresszióval, Boogaardnak pedig folyamatosan alkohol és kábítószer problémái voltak, és egy agyrázkódás miatt hónapok óta nem játszott.

Míg Rypien és Boogaard aktívnak számított, Belak idén márciusban visszavonult, de már megvoltak a jövőbeni tervei - szakkommentátori állást ajánlottak neki, valamint szerepelt volna az itthon is sikerrel futó Sztárok a jégen című műsor kanadai verziójában -, pedig Laraque szerint a nehézfiúk egyik legnagyobb gondja, hogy a pályafutásuk befejezése után nehezen tudnak visszazökkenni a hétköznapi életbe.

"A srácok többsége hiába húz le éveket az NHL-ben, nem keres annyit, hogy abból a hoki után is megéljen, úgyhogy a pályafutásuk befejezése után nincs más választásuk, harcolniuk kell, hogy megállják a helyüket" - mondja a 2007-ben az NHL legrettegettebb játékosának választott Laraque.

CTE: veszélyben a hokisok, boszolók, amerikaifocisták

A három hokis halála felveti a kérdést, lehet-e összefüggés a haláluk hátterében álló mentális gondok és a játékstílusuk között, amely az agresszióra és a verekedésre épül. Boogaard családja a hokis agyát a Bostoni Egyetem rendelkezésére bocsájtotta, ahol a neuropatológusok korábban két egykori NHL-fenegyerek, Bob Probert és Reggie Fleming agyát vizsgálták.

Probert tavaly nyáron, 45 évesen halt meg, míg Fleming 2009-ben hunyt el, 73 éves korában. Mindketten legendásan kemény fickók voltak, és a vizsgálatok mindkettőjüknél kimutatták a krónikus traumatikus enkefalopátiát (CTE), az idegrendszer degeneratív betegségét, amely azoknál jelentkezhet, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, így a jégkorong mellett a boksz, az amerikaifutball és a pankráció is veszélyes sportnak számít. Az agyrázkódás és a fejsérülések az agy szövetének kórós elváltozását és a tau fehérje felhalmozódását eredményezik, ami memóriavesztést, agressziót, elmezavart vagy depressziót válthat ki a betegből.

Crosby már edz, de még mindig nem játszhat az agyrázkódások miatt

A hétszeres All Star-válogatott Rick Martin idén márciusban, 59 évesen halt meg szívrohamban, és később nála is CTE-t diagnosztizáltak, ami azért érdekes, mert ő nem a nehézfiúk közé tartozott, verekedés helyett inkább a játékkal foglalkozott, tizenhárom idény alatt 382 gólt szerzett a Buffalo és a Los Angeles csapataiban.

Ann McKee, az elhunyt hokis agyát vizsgáló Bostoni Egyetem orvosa szerint Martin agya a károsodást tekintve a kettes stádiumban volt - a négyes a legsúlyosabb -, ami azt jelenti, hogy még nem befolyásolta az értelmi képességeit és a viselkedését. Esete ugyanakkor azért sokatmondó, mert Martinnak mindössze egy regisztrált agyrázkódása volt pályafutása során, amikor 1977-ben úgy verte be a fejét a jégbe, hogy nem volt rajta sisak.

44 évesen úgy nézett ki az agya, mint egy 85 éves Alzheimer-kórosé

Amíg az NHL-ben a mostani halálesetek keltették fel a figyelmet a CTE iránt, az NFL háza táján már 2006-ban hallani lehetett a betegségről, amikor Andre Watersről, a Philadelphia és az Arizona korábbi safetyjéről kiderült, hogy a játékosként elszenvedett fejsérülései miatt súlyosan károsodott az agya, ez okozta a depressziót, amely ahhoz vezetett, hogy 44 évesen fejbe lőtte magát.

"Az agyszövetei olyan mértékben károsodtak, hogy 44 évesen úgy nézett ki az agya, mintha egy 85 éves, kezdődő Alzheimer-kórosét néztük volna" - mondta Bennet Omalu, a Pittsburghi Egyetem orvosa, aki Waters agyát vizsgálta.

Waters esete óta majdnem húsz korábbi NFL-játékosról derült ki, hogy CTE-je volt, közülük Mike Webster, Justin Strzelczyk és Terry Long is hosszú évekig viaskodott a depresszióval halála előtt, Tom McHale kábítószer-túladagolásban halt meg, a kétszeres Super Bowl-győztes Dave Duerson pedig előbb sms-t küldött a családtagjainak, hogy juttassák el az agyát kutatási célból a Bostoni Egyetemre, majd mellkason lőtte magát.

Hogy a CTE kialakulásához nem kellenek évtizedek, azt mutatja Owen Thomas esete, a Pennsylvaniai Egyetem amerikaifocistája 21 évesen felakasztotta magát, és az agyában neki is CTE-re utaló jeleket találtak, igaz, a boncolást végző orvosok nem találtak okozati összefüggést az öngyilkosság és a kezdődő CTE között. Thomas rövid karrierje során egyetlen meccset sem hagyott ki agyrázkódás miatt, de a linebacker posztból (a védelem egyik tagja, aki a futások megállítására és passzjáték ellen is alkalmazható) adódóan rengeteg ütközés során érhették kisebb-nagyobb ütések az agyát.

Egy edzés alatt két autóbaleset

Az agyrázkódások egyébként nem feltétlenül vezetnek CTE-hez, de a kutatások kimutatták, hogy nagyobb eséllyel okozhatnak depressziót: amíg a lakosság körében általában öt és tíz százalékban fordul elő a betegség, addig azoknál, akiket gyakran ér fejsérülés, ugyanez az arány negyven százalék.

Kevin Guskiewicz, az Észak-karolinai Egyetem kutatója öt éven keresztül vizsgálta, milyen ütések érik az amerikaifutball-játékosok fejét a különböző ütközéseknél. A játékosok sisakjába hat érzékelőt tettek, így Guskiewicz nyomon tudta követni, mi történt, mikor valamelyik játékos megsérült. Az egyik vizsgált játékost egy edzés során előbb egy 80, majd egy 98 g-s ütés érte, összehasonlításképpen ez hasonló, mint amilyen erővel az ember feje a szélvédőnek csapódik, ha nincs bekötve és 40 km/h-s sebességgel a falnak csapódik az autójával.

Az ellenfelet meg kell állítani, bármi áron

A játékos az edzésen két, autóbalesettel egyenértékű ütközést is átvészelt, majd ugyanaznap az esti edzésen egy 64 g-s ütközés sem viselte meg, ellenben amikor játékostársa könyöke később 63 g-vel eltalálta, agyrázkódást szenvedett. Később kiderült, azon a napon összesen 31 ütés érte a fejét, vagyis ahogy jöttek az ütések, úgy vált egyre védtelenebbé.

Ugyanez a játékos kilenc héttel később bemelegítés alatt egy 76 g-s ütést szenvedett el szemből, majd a meccs elején 102-g-vel találták el a fülénél, ami padlóra küldte. A tünetei sokkal rosszabbak voltak, mint az első sérülésnél, zavarta a fény, alig bírt ébren maradni, és tizenhat napig nem edzhetett. Guskiewicz kutatásából az derült ki, hogy amíg a 80 g-nél nagyobb ütközéseknek csak a 0,35 százaléka okozott agyrázkódást, addig a sok kisebb ütések összeadódva komoly károsodást okozhatnak. Egy linebacker például egy komplett idény során nagyjából ezer ütést szenved el a fején.

"Ha fáj valamid, akkor is játszol"

Hogy mi lehet a megoldás? A sisakokat folyamatos fejlesztik, de a sérüléseket így sem lehet megakadályozni, és mivel ha valaki kikerül az NFL és az NHL állandó körforgásából, nagyon nehezen küzdi vissza magát, ezért képes lehet addig vállalni a játékot, amíg össze nem esik.

"Csak azt látod, hogy hárman jönnek feléd, és próbálsz úgy ütközni, hogy minél jobban eltaláld a srácot. Nem emlékszel semmire. Vannak azok az ütközések, amikor érzed a csattanást és hirtelen olyan, mintha leoltanák a villanyt. Van, amikor egy támadás alatt hetven-nyolcvan yardot megy a csapat, és te nem teszel mást, csak ütközöl, ütközöl, mire a pálya végére érsz, pontokat látsz mindenfelé. 2003-ban, St. Louisban egy felugró játékos térddel eltalálta a tarkómat, percekig feküdtem a földön, és utána még négy óráig KO voltam. Napokkal később is fájt a fejem, de edzeni és játszani akartam, az edzők pedig az oldalvonalnál mondták, 'meg fogjuk nyerni a meccset, és ő lesz a vezérünk'. Erről szól az amerikaifutball. Ha fáj valamid, akkor is játszol, ha sérült vagy, és lépni sem tudsz, akkor kihagyod a meccset, és várhatod, hogy visszakerülj" - hangzik Kyle Turley, korábbi NFL-játékos vallomása.

A játékosok tehát tudják, mi vár rájuk, mit kockáztatnak azzal, hogy sérülten is játszanak, a bokszolók is tisztában vannak vele, hogy húsz százalékkal nagyobb az esélyük az elbutulásra, mégis bemennek a ringbe. Mert az embereknek kell a show és szeretik a harcosokat, legyen szó akár bokszról, akár amerikaifociról, akár jégkorongról.

Crosby január óta nem játszhat agyrázkódás miatt

Az NHL-ben a mostani idény előtt két olyan szabályváltoztatást is végrehajtottak, amely a játékosok testi épségét védi. Mostantól sokkal szigorúbban büntetik a fejre irányuló támadásokat, az előidényben gyakoriak voltak az eltiltások, összesen kilencen kaptak hosszabb-rövidebb büntetést, a kilenc eltiltott játékos összesen 31 alapszakasz-találkozót hagy ki, és csaknem 700 ezer dollárt veszít a kényszerszünet alatt. Szintén szigorúbban ítélik meg az ütközéseket, ha egy játékost akkor ütköznek le, amikor védtelen, akkor a vétkes a legkomolyabb büntetésre számíthat. A liga legnagyobb sztárja, Sidney Crosby január ötödike óta nem játszott agyrázkódás miatt, a Pittsburgh klasszisa az év elején kétszer is nagy ütést kapott a fejére, a január 1-i Winter Classicon vállal ütközték le, majd a Tampa Bay ellen a plexinek nyomták a fejét. Crosby csak szeptember óta készül ismét a csapattal, egy hete pedig teljes értékű edzésmunkát végez, de még nem tudni, mikor léphet jégre újra NHL-meccsen.