"Az idő nagy részében meztelenül eveztünk, mert csúnyán kisebesedhet a bőr, ha folyamatosan dörzsöli a tengervíz áztatta ruha" - magyarázta missziójuk különös ismertetőjegyét Debbie Beadle hajóskapitány. "Meztelenül nem sebesedünk ki, és hamarabb is megszáradunk, mint az állandóan nyirkos ruhákban."
A szokatlan módszer tökéletesen bevált: ötfős hajó még sosem evezett át olyan gyorsan, 45 nap alatt az Atlanti-óceánon, mint Beadle-ék. Ezenkívül először tette meg a Kanári-szigetek és Barbados közti 4100 kilométeres utat egy kizárólag nőkből álló hajó.
Beadle csapata egy, a 19. században Európa és Amerika közt rabszolga-kereskedelemre használt útvonalat követett. Mivel a kapitány az ECPAT nevű, gyermekek jogait védő szervezetnél dolgozik, az utat egyben figyelemfelkeltő kampánynak is szánták.
"Alaposan megismertük egymást. Megesett, hogy egy különösen kemény nap után a többiek előtt voltam kénytelen pihentetni a sebeimet" - emlékszik Beadle. "Sokkal lényegesebb viszont, hogy néhány fiatal munkatársam tíz kilométeres futást vállalt a hatásunkra."
A rendszeres sebek mellett a csapatot számos megpróbáltatás érte az úton: az élelmiszer jó része odaveszett a beszivárgó víz miatt, a víztisztító pedig elromlott.
Azóta a csapat tagjai visszatértek hétköznapi munkájukhoz, ám már tervezik a következő akciót, amelynek immár ruhástól vágnak majd neki. "Csak szükségszerűségből utaztunk meztelenül. Bármibe is fogjunk legközelebb, annyira nem lesz figyelemfelkeltő, hogy ismét ruha nélkül vágjunk neki" - mondta határozottan Beadle.