A brusztolás több levegőt fogyaszt - bemutatjuk a vízihokit

Nem kell profi úszónak lenni ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen a búvárok által kitalált sportágban, a vízihokiban. A kemény, de nem durva, nagyon intenzív sportágban a játékosok öt-tíz másodpercet töltenek a víz alatt egy levegővel, és a hátsó emberek is ugyanolyan eredményesek lehetnek, mint a támadók. Cselezni érdemes, de fejre lőni és rúgni tilos.

Tudják, mit csinálnak a búvárok, ha unatkoznak, mert a tenger vize túl hideg a merüléshez? A válasz pofonegyszerű: kitalálnak egy új sportágat. Így született meg Alan Baker ötlete nyomán a vízihoki nevű sportág 1954-ben Angliában, amely jó negyven évvel később, 1995-ben Magyarországra is eljutott.

A vízihokit 25 méteres medencében játssza két hatfős csapat, a játék célja, hogy a másfél kilós, műanyaggal bevont ólomkorong a kétszer tizenöt perces játékidő alatt minél többször kerüljön az ellenfél három méter széles kapujának mélyedésébe, vagy érintse a kapu hátfalát.

A játékosoknál a fürdőnadrág/ruha mellett egy, a pólósoknál is használt sapka, pipa - hivatalos néven légzőcső -, maszk, kesztyű, ütő, valamint az uszony az egyenruha. A szilikonból készült kesztyű a játékosok szerint nem könnyíti ugyan meg a 30 centi hosszú, kiflire hasonlító, fából vagy műanyagból készült ütő fogását, de védi az ember kezét, hogy a medence alja ne vágja meg.

Együtt az összes kellék: kesztyű, pipa, sapka, ütő, uszony
(a képre kattintva galéria nyílik)

Mivel vízben zajlanak az események, azt gondolnánk, alapkövetelmény, hogy aki belevág a vízihokiba, jól tudjon úszni. Andics Árpád, az Egyszusz Vízihoki Klub edzője azonban azt mondja, volt olyan próbálkozó, aki úgy jött le, hogy nem bírt fennmaradni a vizen. Igaz, ez kifejezetten előnyös, hiszen a korong a medence alján van, úgyhogy ha valaki hozzá akar jutni, annak úgyis merülnie kell.

A vízihoki tipikusan az a sport, amelyet úgy lehet megszeretni, ha ki is próbálja az ember, nem elég nézni, kívülről ugyanis szinte csak annyit látni, hogy egy rakás ember egy kupacban mozog fel-alá a medencében, ami mozgalmas látvány ugyan, de a lényeg, a cselek, a küzdelem, a gólok odalenn történnek. Bár első ránézésre a laikusnak ez nem tűnhet fel, de a vízihokiban is posztokra vannak osztva a játékosok. Három támadó és három védő játszik, az első és a hátsó sorban is a középső ember irányít, de a többieknek is megvan a feladata a begyakorolt figurák és a taktika szerint.

Egy edzés képei a víz alól:

"Egy idő után maguktól kialakulnak a posztok, hátra olyan embereket érdemes tenni, akik jobban átlátják a játékot, előre pedig azokat, akik kitartóak, mert ott folyamatosan küzdeni kell. Mivel a hátsó emberek is kiveszik a részüket a támadásokból, egyáltalán nem kirívó, ha valaki hátulról több gólt szerez, én is mindig arra biztatom a csapatom, hogy a hátsók a második hullámban érkezzenek" - mondta Andics, aki hozzátette, hatalmas előnyt jelent egy csapatnak, ha gyors játékosai vannak, és a saját csapata taktikáját is általában ahhoz igazítja, hogy az ellenfélben a jó úszók vagy a nagy lövők vannak többségben. Utóbbi kategóriába azok tartoznak, akik három-négy méterre el tudják lőni és hatvan-nyolcvan centi magasan fel tudják emelni a korongot, de ahhoz, hogy valaki erre a szintre eljusson, nagyjából tíz-tizenötezer lövés kell.

Ez bizony gól
(a képre kattintva galéria nyílik)

Az egyik csapat tagjainak fekete, a másiknak fehér ütőjük van, a víz alatt óriási a tülekedés, de ez csak a parton állóknak zavaró, a játékosok azt mondják, hiába kell gyorsan reagálni, tudják, ki van velük. A versenyeken ráadásul ugyanolyan fürdőruhát viselnek, ami szintén segít a tájékozódásban. A két csapat víz alatti ügyködését két bíró figyeli a medencéből, akik jeleznek a parton álló kollégájuknak, ha bármilyen szabálytalanságot látnak. Ő egy víz alatt is hallható duda segítségével állíthatja meg a játékot.

Bár elvileg semmilyen testi kontaktus nem engedett, mivel folyamatosan egymás közelében vannak a játékosok, óhatatlanul is vannak ütközések, a nagy helyezkedésben előfordul, hogy megrúgják, lekönyöklik egymást, de amíg ez nem szándékosan történik, addig nem büntetik a bírók. Azért nem mindenki óvatoskodik, az edzésen hallottunk olyan sztorit, amikor egy külföldi tornán valaki bepipult, és szándékosan rúgta meg ellenfelét, de olyan is előfordul, hogy egy játékos a másik fölé úszik, és lenyomja a medence aljára.

A víz alatt is lehet freestyle-ozni:

A kék-zöld foltokkal tehát számolni kell, de a felemelt korongot is érdemes elkerülni, mert az orr, a szemöldök, illetve a fogak épségét veszélyezteti, ha találkozik vele az ember arca. A bírók büntetik a fejközeli lövéseket, de ezzel vissza is lehet élni, ha valaki direkt beleteszi a fejét egy lövésbe, akkor a lövőjátékost akár öt percre is kiküldhetik a medencéből a bírók, ami egy ilyen intenzív sportágban nagyon hosszú időnek számít.

Ha kisebb szabálytalanság történik, akkor szabadlövéssel folytatódik a játék, az ötperces mellett pedig kétperces, illetve végleges kiállítást ítélhetnek a bírók a renitensek ellen. "Kemény sport a vízihoki, de nem durva. Kevesebb sérülést láttam a sportágban eltöltött tíz évem alatt, mint korábban az amatőr focipályafutásom során" - mondta Andics.

Mennyi az annyi?

Az uszonynál 7500 forint az alsó, 70 ezer a felső határ, a maszk 6-8 ezer forintba, a pipa 2-4 ezerbe, a sapka 1500 forintba kerül, az ütőket és a kesztyűket a játékosok maguk csinálják. Az Egyszusznál 6000 forint a havi tagdíj, ezért tizenhat edzésen vehetnek részt a tagok.

A játékosok átlagosan öt-tíz, legfeljebb húsz másodpercet töltenek lenn a víz alatt egy levegővel, de sokszor csak annyi idejük van, hogy vegyenek egy újabb nagy levegőt, és már mennek is vissza. Elég gyakoriak a cserék is, ilyenkor a kiúszó játékos bemondja az őt váltó társnak, hogy melyik pozíciót foglalja el, hogy ne keveredjen meg a felállás.

"Mivel folyamatosan lehet váltogatni az embereket, egy jó ütemben végrehajtott cserének nagyon fontos szerepe lehet, például ha sikerül valakinek egy kiemelt koronggal egyedül megúsznia, vagy ha bejön egy friss ember, amikor nagyon nyom az ellenfél. A jó csere mellett nagyon sokat számít, ha valaki jól cselez, sokkal több levegőt fogyaszt ugyanis az ember az állandó brusztolással, mint egy jó csellel. Ráadásul hatalmas élmény, ha sikerül az ellenfelet átverni egy ügyes mozdulattal" - magyarázza Andics.

Harc a korongért
(a képre kattintva galéria nyílik)

Itthon népszerűségben még elmarad a sportág a jégen játszott hokitól, jelenleg a férfiaknál összesen három csapat működik, az egyaránt fővárosi Egyszusz és Kund, valamint a Pécsi Piranhák, és létezik még egy női csapat, a Hokimaki is. A legjobb magyar játékosok a legnívósabb európai bajnokságban, a franciában is játszanak, ott ugyanis szerepelhet két külföldi a csapatokban.

Október óta az utánpótlásképzés is beindult, a Lobogó utcai uszodában 9-11 éves gyerekek ismerkednek a sportággal. Az Egyszusz edzésén a férfiak és a nők vegyesen játszottak, és a nemzetközi tornákon is előfordul, hogy koedukált csapatok indulnak, de a vb-ken és Eb-ken külön-külön versenyez a két nem.

A sportág elitjéhez Nagy-Britannia, Dél-Afrika, Franciaország, Ausztrália, Hollandia és Új-Zéland tartozik, de Andics szerint a magyarok is jók, csak nem mindegy, hogy ötven vagy ötezer játékosból kell kiválasztani azokat, akik a vb-ken, Eb-ken képviselik az országot. A világeseményeken a nézőknek könnyebb dolguk van, mivel a víz alatti kameráknak és a kivetítőnek köszönhetően a partról követhetik, mi is zajlik odalenn.

Ritkán tudja ilyen zavartalanul tologatni a korongot a játékos
(a képre kattintva galéria nyílik)

Ha minden jól megy, akkor 2013-ban Magyarországon is megcsodálhatjuk a sportág klasszisait, mivel bejelentkeztünk a vb-rendezésért. Addig pedig bárki ellátogathat az Egyszusz edzéseire, amelyek hétfőn és szerdán a BVSC-uszodában, kedden és csütörtökön a Mányoki úti uszodában vannak.

"Nem olyan unalmas, mint az úszás, és könnyebb, mint a vízilabda, simán lehet, hogy lenézek. Picit át kell látni, és akkor máris élvezhető" - mondta az [origo] fotóriportere, aki az egyik edzést a medencéből követte végig. Szerinte érdekesek voltak a víz alatti zajok, és fura volt számára, hogy nincs anyázás, mint a futballmeccseken.