Unalmasak, de nem lehet fogást találni rajtuk - nincs ellenfelük a Klicsko testvéreknek

Vitalij és Vlagyimir Klicsko együtt összesen öt profiboksz-szervezet világbajnoki címét birtokolja, előbb kilenc, utóbbi nyolc éve veretlen, kiütési statisztikájuk pedig elképesztő. Füzesi Zoltán bokszedző szerint unalmasak, kiszámíthatóak a meccseik, de olyan stílust fejlesztettek ki, amely ellen nehéz harcolni. Kovács István korábbi profi világbajnok úgy látja, a bátor, támadó stílus működhetne ellenük, de ez nagyon kockázatos.

Hatvanadik profi mérkőzésén ötvenhetedik győzelmét aratta Vlagyimir Klicsko, akinek a negyedik menetben kiszámolt francia Jean-Marc Mormeck volt az ötvenedik olyan ellenfele, aki nem bírta végig a meccset.

Az ifjabbik Klicsko fivér utoljára 2004 áprilisában kapott ki, amikor Lamon Brewster a WBO betöltetlen nehézsúlyú világbajnoki övéért kiírt mérkőzés ötödik menetében kiütötte, azóta Vlagyimir tizenöt meccset vívott, és ezek közül csak három ment végig. A két Klicsko hosszú évek óta uralja a nehézsúlyt, Vlagyimir négy nagy szervezet, a WBA, a WBO, az IBF és az IBO világbajnoki övét birtokolja, míg bátyja, Vitalij a WBC bajnoka.

Ha végignézünk a nehézsúly kínálatán, nem nagyon találni olyan ellenfelet, akinek esélye lehet a két ukrán ellen, akik szinte az összes top tízes bokszolót kipipálták már, egyedül a veretlen Alekszandr Povetkin a kivétel.

"A két Klicsko meccseit nem érdemes nézni"

Vlagyimirra legközelebb Tony Thompson várhat, akit 2008-ban egyszer már kiütött, de szóba került Chris Arreola is, akit 2009-ben a bátyja intézett el. Vitalij következő ellenfeleként David Haye-t emlegetik, akit Vlagyimir pontozással vert, és aki Klicsko Chisora elleni meccse után rögtönzött bokszmeccset vívott a hozzá hasonlóan nagyszájú honfitársával.

Amíg Európában, elsősorban Németországban hatalmas sztárnak számítanak a Klicskók - Düsseldorfban 50 ezer néző szurkolta végig a Mormeck elleni meccset, de Vitalij bokszolt már a Schalke futballstadionjában felállított szorítóban, ennél magasabb nézőszám előtt is -, Amerikában még mindig nem tartják őket igazán eladhatónak.

"A két Klicsko meccseit nem érdemes nézni, csak a fanatikus drukkereknek, hiszen előre lehet tudni a végeredményt. Olyan biztonsági, ugyanakkor hatásos stílust dolgoztak ki, amely kizár minden más eshetőséget, emiatt nem izgalmasak a meccseik, csak az a kérdés, mikor ütik le az ellenfelet" - mondta a testvérpár Amerikában tapasztalt mérsékelt népszerűségére Füzesi Zoltán bokszedző.

Ukrán zászlóval ünnepeltek a németek

Füzesi szerint Amerikában a félnehézsúlyú, de a nehézsúlyú meccsekre is az a jellemző, hogy mind a két bokszoló végig keményen odaüt, az ütésállóság és a taktika dönti el a meccset, a nézők pedig várják, sikerül-e meglepni az esélyesebb bokszolót. "Az utolsó Klicsko-meccs, amit élveztem az volt, amelyen Corrie Sanders leütötte Vlagyimirt, az komoly meglepetés volt, amelyre mindenki felkapta a fejét".

Kovács István, az első magyar profi világbajnok, a WBO európai alelnöke szerint Amerikában olyan sok eltérő stílusú és minőségű bokszot nézhetnek az emberek, hogy ha találnak szórakoztatóbbat, mint a nehézsúly, akkor azt választják. "Az amerikaiaknál is tisztelik, szeretik és figyelemmel követik a jó bokszolókat, de nincs meg bennük az a fajta rajongás, mint ami például Németországban övezi a két Klicskót. Ők Németországban lettek felépítve, ott lettek sztárok, bármilyen terméket el lehet adni velük, és el is adnak, a tejtől kezdve a ruhán át egészen a mobilig. Mindketten diplomások, jól beszélnek angolul és németül, intelligensen nyilatkoznak, szimpatikus emberek, így fordulhat elő, hogy Düsseldorfban ukrán zászlóval ünnepeltek az emberek a meccs után, ami húsz éve elképzelhetetlen lett volna."

Nem engedik át másnak az öveket

Klicskóékat gyakran éri kritika az ellenfélválasztás miatt, mert bár nem jellemző rájuk, hogy megfutamodnának, de sokan nem értették, hogyan bokszolhatott Vlagyimir azzal a Mormeckkel, aki 2007-ben még David Haye-jel vívott címmeccset cirkálósúlyban, a nehézsúlyban pedig három, nem éppen magasan jegyzett riválist vert meg pontozással.

Nehéz feladat az ellenfélválasztás

"Szinte vadászni kell az ellenfeleket, el kell fogadni, hogy nincs olyan, aki megfelelő teljesítményt tudna nyújtani a Klicskók ellen és képes lenne megszorítani őket. Mormeck egyike volt a leggyengébb kihívóknak, elképzelés nélkül bokszolt, és bár nem láttam még a statisztikát, tíz ütésnél nem indított többet a négy menet alatt. Az egyértelmű, hogy egy ilyen meccs nem tesz jót a profi ökölvívásnak, de ez Klicsko népszerűségét nem befolyásolja, nem az ő teljesítményével van gond, igaz, talán jogosan mondják, hogy unalmasak a meccsei, de ez sokkal inkább az ellenfelek miatt van" - mondta Kovács.

A két Klicsko KO-győzelmeinek aránya 90 százalékos - Vlagyimir 57 sikeréből 50 KO-sikert aratott (88 százalék), Vitalij 44 győzelméből 40-szer nyert idő előtt (91 százalék) -, ami elképesztő arány még a többi nagysághoz képest is. Csak összehasonlításképp: George Foreman esetében ez a szám 89 százalék (68 KO 76 győzelemből), Mike Tyson 88 (44/50), Joe Frazier 84 (27/32), Lennox Lewis 78 (32/41), Evander Holyfield (29/44), illetve Muhammad Ali (37/56) pedig 66 százalékos KO-mérleggel büszkélkedhet.

Ennek ellenére akad olyan blogoldal, amelynek szerzője csupán a negyedik kalapba sorolta a Klicsko fivéreket. A blog rangsorában a csúcsszintet Joe Louis és Muhammad Ali képviseli, a legendás bajnokok közé Lennox Lewis, Larry Holmes, Jack Johnson, George Foreman, Rocky Marciano és Jack Dempsey került, míg nagy bajnoknak Sonny Listont, Joe Fraziert, Evander Holyfieldet, valamint Mike Tysont tartja. Vitalij és Vlagyimir csupán a "valóban lenyűgöző a maga idejében" kategóriában kapott helyet Riddick Bowe, Ezzard Charles, Ken Norton, Floyd Patterson, James J. Jeffries és John L. Sullivan társaságában.

A korábbi olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács azt mondta, az ellenfélválasztásnál három szervezet, a WBA, a WBO és az IBF ranglistáját kell összefésülni, aztán meg kell állapodni, hogy kit fogadnak el ellenfélnek, ami nem könnyű Kovács szerint, mert kevés az olyan bokszoló, akivel a Klicskók még nem bokszoltak, és olyan minőséget képvisel, amelyre a komoly beleszólással rendelkező tévétársaságok is rábólintanak. "A feladat kettős: fenntartani a sportértéket, és megfelelni a tévé elvárásának".

A bátor stílus kockázatos, de kifizetődő lenne

Abban Füzesi és Kovács is egyetért, hogy az utolsó veresége óta Klicsko jobb bokszoló lett. Füzesi szerint a klasszis bokszolók ismérve, hogy nem lépnek bele ugyanabba a folyóba, míg Kovács azt mondta, mióta Emmanuel Steward lett az edzője, taktikai repertoárban is fejlődött az ukrán, és felszedett majdnem tíz kiló színtiszta izmot. Kovács szerint még így is zavarba lehetne hozni a fiatalabbik testvért, de ehhez azt a stílust kéne felvállalni, amely korábban Sandersnek és Purittynek is bejött, a pofonokat kockáztatva közel menni hozzá, és horgokkal, csapottakkal megtámadni.

Kovács úgy látja, még két-három évet vállalnak a Klicskók, és nem érzi, hogy lenne olyan bokszoló, aki képes lenne megtörni az uralmukat, a legutóbb Huck ellen vitatott körülmények között nyerő Povetkint sem fizikailag, sem mentálisan nem tartja elég erősnek, az általa fantasztikus képességűnek titulált Seth Mitchell pedig még nem tart ott a pályafutásában, hogy találkozhasson velük.

Mormecknek esélye sem volt, úgy tűnt, már a meccs elején feladta

Mivel a bokszban a nehézsúly a királykategória, korábban a súlycsoport legjobbjai verhetetlenek voltak népszerűségben, de manapság nem lehet kijelenteni, hogy minden a két Klicsko körül forog, a mértékadó Boxrec nevű szakportál például a profiként még veretlen Floyd Mayweathert és a hét súlycsoportban is vb-címig jutó Manny Pacquiaót is a két ukrán elé helyezi.

Füzesi szerint ez is azt mutatja, hogy a nehézsúly messze van a fénykorától, de előfordult hasonló állapot korábban is, a 80-as években, amikor Ali visszavonulása után a nagyközépsúly legjobbjai számítottak emblematikus figurának, később pedig a Kovács István súlycsoportját uraló Naseem Hamed volt a legeladhatóbb bunyós.