Nagy László fantomját távol tartják a kézisek

Mocsai Lajos szövetségi kapitány szerint nem befolyásolhatják olyan vélemények a magyar kézilabda jövőjét, mint a volt női sikerkapitány Laurencz Lászlóé, aki morális csődnek tartaná, ha Nagy László visszatérne a válogatottba. Mocsai úgy véli, egy nagyon nehéz döntést kell hamarosan meghozni, az eredmény azonban mindennél fontosabb.

Bár már közel van a július 27-ei olimpiai rajt, a magyar férfikézilabda-válogatottra előtte még egy nagy feladat vár: Norvégia ellen június 10-én Veszprémben, majd 16-án Oslóban harcolhatja ki a részvételt a jövő év eleji spanyolországi vb-re.

Mocsai Lajos szövetségi kapitány szerint nagyon fontos, hogy a selejtezőt sikerrel vegye a csapat, mert a kézilabda legnagyobb ünnepe a világbajnokság. "A vb-t és az olimpiát ezért semmiképpen sem szabad összemosni" - mondta Mocsai az [origo]-nak Gyöngyösön, ahol ezen a héten készül az egyelőre még hiányos keret.

"A norvég a legnehezebb ellenfél, amelyet kaphattunk az Eb-ről, előtte - Krivokapic kivételével - a légiósok nélkül megmérkőzünk a szlovénokkal, majd a jövő kedden egy zárt kapus meccset vívunk Dél-Koreával, hogy a komplett csapat is játsszon együtt a selejtezők előtt."

Nem fontos Laurencz László véleménye

Mocsai nem ért egyet az IHF azon szabályával, hogy a világversenyekre 16, az olimpiára viszont csak 14 (plusz egy tartalék) kézis utazhat, így a szűkebb merítési lehetőségek miatt másképp kell készülni Londonra. "A legfontosabb, hogy a szakmai értékekre figyelve kell dönteni a keret kihirdetésekor. A magyar kézilabdázás eredményessége mindennél fontosabb, hiszen egy sikeres szereplés szponzori támogatásokat jelenthet, új munkahelyeket teremthet. Ez egy nagyon erős közösség, de egyben érdekközösség is, amelynek a jó eredményekért kell összefognia" - fejtegette a kapitány.

Ha pedig az eredménynek mindent alá kell rendelni, akkor nyilvánvalóan Nagy Lászlónak is helye lenne a csapatban, már ha a világklasszis jobbátlövő három év után úgy dönt, hogy szeretne a magyar válogatottban játszani az olimpián, és az utolsó pillanatban bejelentkezik Mocsainál.

"Azok hozzák meg a döntéseket, akik a csapat eredményességéért felelősséggel tartoznak. A csapat megnevezése előtt nem azoknak a véleményét várjuk, akiknek nincsen felelősségük, és most Laurencz Lászlóra gondolok, aki 77 évesen elmondta a véleményét - úgy, hogy a csapathoz neki semmi köze nincsen."

A női válogatottat 1996-ban olimpiai bronzéremig vezető Laurencz két hete azt nyilatkozta: a csapat egyik legnagyobb szurkolójának tartja magát, de ha Nagy László ismét magyar színekben szerepel, az morális csőd lenne, és akkor ő a londoni mérkőzéseket nem fogja megnézni. "Ha nem akarja nézni, akkor töltse máshogyan a szabadidejét" - reagált Mocsai. "Nem ott dől el a magyar kézilabdázás jövője, hogy ki mit mond. Egy nagyon nehéz döntést kell hamarosan meghozni, és ezt senkinek sem szabad felelőtlenül befolyásolnia."

Nagy László sorsa klubszinten már eldőlt, hiszen csak az a kérdés, hogy idén vagy jövőre csatlakozik-e a Veszprémhez, de hogy szeretne-e a magyar válogatottban szerepelni, azt még senki, a veszprémi kispadról a szezon végével távozott Mocsai Lajos sem tudja. "Akik most tagjai a csapatnak, óriási szerepet játszottak abban, hogy egyedüli szárazföldi magyar csapatként a kézilabda-válogatott ott lesz az olimpián, ezért őket szeretni és tisztelni kell" - fogalmazott a kapitány, aki az olimpiai kvalifikáció kivívása mellett arra is nagyon büszke, hogy az idei magyar-francia meccset kétmillió ember követte a tévében Magyarországon.

Így távolodott és közeledett a válogatotthoz Nagy

Nagy László utoljára 2009. június 21-én játszott a magyar válogatottban, majd másfél évig többféle indokra - egyebek mellett a válogatott játékosok rendezetlen biztosítására és napidíjára - hivatkozva távol maradt a csapattól. Tavaly februárban a kézilabda-szövetség ultimátumára reagálva hivatalosan is bejelentette, hogy nem kíván többet a magyar válogatottban játszani, miközben a spanyol sajtó egyre többször írt arról, hogy az átlövő az olimpián már a spanyol nemzeti csapat tagja lehet (a Nemzetközi Kézilabda Szövetség szabályai szerint három évet kell kihagynia egy játékosnak, hogy más ország színeiben szerepelhessen). Mocsai tavaly azt mondta, ha Nagy spanyol válogatott lesz, akkor "erkölcsileg tisztáznia kell magát a csapat előtt és meg kell vizsgálni, hogy tisztességesen cselekedett-e".

Idén május elején kiderült, a játékos elhagyja a Barcelona csapatát és a Veszprémbe igazol, ám ennek részleteiről még nem egyeztek meg a klubok. Nagyot még egy évig szerződés köti a Barcelonához, amelynek ő a csapatkapitánya. Közben az is tisztázódott, hogy Nagy szinte biztosan nem lesz spanyol válogatott, mert bár korábban maga kérte a honosítását, a megadott határidőig mégsem jelezte, hogy felvenné a spanyol állampolgárságot.

Nagy László csak az egyik probléma

Mocsai elmondta még: csak a szakmai szempontokat figyelembe véve egy-egy változást végre kell hajtani, de Nagy László nyitott ügye csak az egyik probléma, hiszen lesz másik négy-öt ember, aki a bő keretből kikerül majd. "Ezt a felelős döntést nem a baráti vagy társas kapcsolatok alapján, hanem a magyar kézilabda szempontjait figyelembe véve kívánom meghozni" - mondta a kapitány, akinek a fia, a Nagy László posztján kézilabdázó, friss KEK-győztes Mocsai Tamás is tagja a bő keretnek.

Mocsai Lajos szerint az újságírók soha nem veszik figyelembe, hogy hány védő- és hány támadójátékos tagja a keretnek, vagy hogy hány sérült van, pedig ezek egyaránt befolyásolják a csapat-összeállítást, a sajtóban pedig szerinte "mindenfélét írnak a levegőbe, összevissza".

"A kerethirdetés ennél sokkal mélyebb, elemző munkát igényel, és ezt rá kell bízni azokra, akik ezért a saját állásukat kockáztatják, nem kívülről kell ebbe beleszólni" - szögezte le a kapitány.

Nagy László védekezésben és támadásban is világklasszis játékra képes, és nagyban meggyorsítaná a csapat játékát, hiszen nem kellene cserélgetni a támadó és a védekező csapatban a posztján lévő játékost. Ezt fel is vetettük Mocsainak, ő azonban nem akart belemenni taktikai elemzésekbe. "Úgy, hogy nincs a kezemben a döntés, olyan dologról beszélünk, ami nem aktuális. Akkor térjünk vissza rá, ha Nagy László, a Veszprém és a Barcelona hármas megállapodása megszületett."

Erkölcstelenül nem lehet sikeres csapatot építeni

Nagy László legutóbb 2009. június 21-én, a Szlovákiában 30-19-re megnyert Eb-selejtezőn lépett pályára magyar színekben, kérdés, hogy a hároméves kihagyás után mennyire lenne könnyű beépíteni egy - az idei eredményei alapján - sikeresnek és komplettnek nevezhető csapatba. Mocsai azonban nem aggódik emiatt. "Ő azért egy fontos személyiség, és ha megjelenik a felkészítésen, sokat fog tenni azért, hogy minél hamarabb beilleszkedjen."

Mocsai szerint arról nem érdemes beszélni, hogy Nagy esetleges visszatérése morálisan milyen hatással lesz a válogatottra. "Ezt is bízzák rám. Harminc éve erkölcsösen nevelem a magyar csapatokat, eddig 15 évig voltam magyar kapitány. Magyarország elég szép eredményeket ért el, ezeket a csapatokat erkölcstelenül nem nagyon lehetett volna felépíteni."

A játékosok véleménye Mocsai szerint megoszlik a Nagy-kérdésben. "Ez egy nyitott, nagyon összetartó közösség, hogy egymás között mennyit beszélnek Nagy Laciról, nem akarom és nem is tudom kontrollálni, biztos, hogy eltérő vélemények is akadnak ebben a témában." Az olimpián a két hatos csoportból az első négy helyezett kerül be a negyeddöntőbe, ami nem lesz könnyű a szerdai sorsolás tükrében: "A spanyol, a dán és a horvát válogatott kiemelkedik a mezőnyből, és úgy gondolom, hogy a negyeddöntőt érő negyedik helyért a szerb, a koreai és a magyar csapat egyenlő feltétellel harcol" - mondta a sorsolás után Mocsai.

A szakember 1988-ban negyedik lett a szöuli olimpián a férfiválogatottal, ezt a sikert 2004-ben megismételte a csapat. "Ha most a legjobb hatba kerül a válogatott, az egy jó eredmény, ha pedig éremért játszik, az szenzációs. A négy közé jutás az álom kategóriát jelentené."

Csapattagok a Nagy-ügyről és az előttük álló kihívásokról

Harsányi Gergely (jobbszélső): "Ha jön, nagyon fogunk örülni, hiszen ő a világ egyik legjobb játékosa. Felteszem, bármelyik csapat örülne, ha egy olyan kézissel erősödne, mint Nagy Laci, aki támadni és védekezni is kiválóan tud. Az öltözőben nem téma, hogy visszatér-e, hiszen mindenki a saját feladatára koncentrál - arra, hogy minél jobban felkészüljön a közelgő meccsekre. Ha nem jön Laci, akkor sem esünk kétségbe, mert a mostani válogatott egy összeszokott társaság, amely ki tudta harcolni az olimpiai szereplést, és Londonban is jó eredményre lehet képes. A célunk a hat közé jutás, de nagy vágyunk, hogy a 2004-es eredményt túlszárnyalva a dobogóra állhassunk."

Laluska Balázs (jobbátlövő, ugyanúgy, mint Nagy László): "Egymás között sem beszélgetünk erről, mert információ hiányában nincs is miről. De a mi kis közösségünk remekül működik, inkább azzal foglalkozunk, hogy minden rendben legyen, most például csak a vb-selejtezőkre koncentrálunk. Az Eb-n és az olimpián is látható volt, hogy számolni kell ezzel a jó magyar csapattal. Ha a játékunk nem lesz hullámzó és egy kis szerencsénk is lesz, akkor a lehető legjobb eredményt is elérhetjük, ami azt jelentené, hogy éremért játszunk."

Milorad Krivokapic (szintén jobbátlövő): "Nem vettem észre, hogy annyira felhozták volna a srácok, hogy jön-e Nagy Laci vagy sem, nem nagyon hallani róla semmit. Biztos, hogy sokat hozzá tudna tenni a játékhoz, mert világklasszis játékos, de én meg úgy vagyok vele, hogy amíg hívnak, jövök, és amíg hozzájárulhatok a sikerekhez, addig nagyon szívesen megjelenek minden edzésen. A szerb drukkerek, amikor az idei Eb-n kifütyültek, nem tudták, hogy egyszer sem utasítottam vissza a szerb válogatott hívását, és azt sem tudták, hogy nem azért hagytam ki három évet, hogy máshol játszhassak. Jóval régebben megvolt már a magyar állampolgárságom, mint ahogy válogatott lettem, és az útlevelet nem a sport, hanem a felmenőim miatt kaptam meg."

Carlos Pérez (balátlövő): "Nagy Lászlót nagyon jó játékosnak tartom, szerettem vele együtt játszani, és szerintem mindenki örülne, ha visszatérne. Negyvenegy évesen is jó formában érzem magam, és nagyon örülök, hogy tagja vagyok a válogatottnak. Bár néha fáj itt-ott, talán hamarabb elfáradok, de igazán nem érzem magam rosszabbnak, mint korábban, a lövőerőm is a régi."