Lasszóval sem lehet lányokat fogni

Kiss Lenke zokogva vette tudomásul csapattársaival együtt 1984-ben, hogy olyan csapat végzett dobogón a Los Angeles-i olimpián, amelyet két héttel korábban legyőztünk a kubai selejtezőn. A 328-szoros válogatott, Eb-3. kosárlabdázó úgy véli, kihaltak a magyar egyéniségek, a 80-as évek cserejátékosai most stabil kezdők lehetnének a válogatottban. Mivel a fiatal lányok inkább a táncos mozgást részesítik előnyben, bajban lehet az utánpótlás.

Korbball, Eb-arany, Euroliga-bronz - százéves a magyar kosárlabda

A magyar kosárlabdázás centenáriumának jóvoltából a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége százfősre bővítette a hazai halhatatlanok névsorát, közülük a közelmúltban négy csillag - Zsiros Tibor, Hódy László, Béres Tímea, illetve Kiss Lenke - kéznyomát meg is örökítették.

"Pályafutásom legemlékezetesebb pillanata az volt, hogy a moszkvai olimpián, ahol a magyar nőikosárlabda-válogatott először és utoljára részt vehetett és a negyedik helyen végzett, gólkirálynő lettem. De számomra emlékezetes maradt az 1983-as budapesti Európa-bajnokság is, hiszen a magyar válogatott hosszú idő után ismét érmet nyert" - emlékezett vissza Kiss Lenke.

"Sajnos a legnegatívabb élményem is egy olimpiához kapcsolódik, mert hiába harcoltuk ki a kubai selejtezőn a részvételt, nem vehettünk részt az 1984-es Los Angeles-i játékokon" - kesergett. A magyar válogatott Kína, Jugoszlávia és Kanada mögött a negyedik lett a Santiagóban és Havannában megrendezett tornán, ám a szocialista blokk bojkottja miatt vissza kellett lépnie. A magyarok és a világbajnok szovjetek helyét így a selejtezőn hatodik Dél-Korea és hetedik Ausztrália foglalta el.

"Tatán egy edzőtáborban zokogva néztük, hogy azok a koreaiak lettek ezüstérmesek, akiket két héttel korábban legyőztünk" - mondta a 328-szoros magyar és kétszeres Európa-válogatott kosárlabdázó. Kiss Lenke pályafutása során megfordult a KSI-ben, a Bp. Spartacusban, a Bp. Vasas Izzóban, a Tungsramban, három szezonban szerepelt a belga bajnokságban is.

Azt mondja, a hetvenes-nyolcvanas éveket össze sem lehet hasonlítani a jelenlegi állapotokkal. "Akkor teljesen mást jelentett a sport, sokkal több jó kosaras volt. Minden álszerénység nélkül mondhatom, olyan cserejátékosok voltak akkoriban, akik most stabil kezdők lehetnének. És nem csak egy generációról beszélünk, a magyar sikersorozat évekig tartott."

Szerinte azért lett vége ennek az időszaknak, mert kihaltak az egyéniségek. "Talán a vízilabda volt az utolsó olyan magyar csapatsportág, amelyben voltak klasszisok. Amíg annak idején egy Sterbinszky Amália játéka meghatározta a teljes kézilabdát, addig ilyen játékosok nincsenek mostanában."

Kiss Lenke gratulál Berényi Jánosnak, miután 2007-ben megválasztották a szövetség elnökének

Úgy véli, addig nehezen lehet kilábalni a válságból, amíg a magyar bajnokságban a külföldi kosarasok játsszák a meghatározó szerepet. Állítja, elnökségi tagként végig azt az álláspontot képviselte, hogy csökkenteni kell a légiósok számát, de sajnos a klubérdekek ezt mindig keresztülhúzták.

"Örök probléma, hogy a légiósok túlságosan is meghatározóak a magyar bajnokságban, így a válogatottra érett kosarasok epizódszerephez jutnak. Márpedig győzni csak úgy lehet megtanulni, hogy teher van az ember vállán. Most, ha baj van, odaadják a labdát a légiósnak, hogy 'itt van, oldd meg, ezért fizetünk.' Tudom, hogy működik ez, én is játszottam Belgiumban."

A társasági adókedvezmény (tao) új lehetőségeket adhat, megmutathatja a kiutat ebből a helyzetből, mert ezáltal szélesíteni lehet az alapokat, el lehet végezni az újrastrukturálást.

"Tizenöt éve működtetem a kosárlabda-iskolámat, meg tudom erősíteni, hogy támogatás és annak jó felhasználása nélkül nem lehet gyökeres változtatást elérni. Így tudjuk szélesíteni a bázisunkat, lehet fejleszteni például az edzőképzést. Amíg ez a tao-támogatás létezik, addig életképes minden, mert ebben a gazdasági helyzetben lehetetlen támogatókat szerezni. Ha ez megszűnik, a sportágaknak végük lesz."

Kiss arra is panaszkodott, olyan kevés a játékos, hogy lassan lasszóval sem lehet lányokat fogni. "Már nem annyira népszerű a kosárlabda, mindenki a zenés-táncos mókákat, az aerobikot részesíti előnyben. Oda jutottunk, hogy ha valaki kitartó, és nem ügyetlen, szinte biztosan NB I-es játékos lesz. Pedig a mi időnkben a cserepad környékére sem kerültek volna."

Példaként hozta fel a Győr fejlődését: a kézilabda-fellegvárban alig néhány éve kezdtek el komolyabban foglalkozni a sportággal, de máris érzékelhető a változás. "Az járható út, amit Varga Mátyás csinált ott. Ő hat-nyolc év alatt elérte, hogy minden iskolában van kosároktatás, az 1997-es születésű csapat, amelyikkel elkezdte a munkát, már a korosztályos válogatott gerincét adja."

A saját kosársulija mellett azért az aktív játéktól sem vonult vissza Kiss Lenke. "Tartom egykori csapattársaimmal a kapcsolatot, mesterünkkel, Killik Lászlóval havonta találkozunk is. Sőt a hétvégén huszadik alkalommal lépünk pályára a streetballfesztiválon, eddig tizennyolcszor mi nyertünk. Egyszerűen nem bírunk veszíteni, ezért mindent megteszünk a győzelemért."