Meddig rejtőzködnek a meleg focisták?

A homoszexualitást egyre nagyobb toleranciával kezelik a társadalomban, de a labdarúgás kivétel. Egyetlen jelenleg is aktív profi játékos sem vállalta még fel, hogy meleg, a korábbi próbálkozások pedig nem vezettek jóra. A szereplők szerint a futball homofóbiája semmit sem enyhült az elmúlt tíz évben, a kitárulkozó focista a saját és akár a csapata értékét is leronthatja.

A Bundesliga harmadik fordulójában a csapatok egyenpólóban vonultak ki a pályára, amelyen az alábbi felirat volt olvasható: "Geh deinen Weg", vagyis "Járd a saját utadat". A német foci ezzel igyekszik támogatni azt a kampányt, amellyel a társadalmi integráció fontosságát szeretnék kiemelni Németországban.

"A sport, és főleg a labdarúgás, a beilleszkedés motorja lehet. A származás, a vallás, a bőrszín nem lehet probléma forrása" - jelentette ki a Bayern München elnöke, Uli Hoeness, aki szerint a szexuális orientációval is hasonló a helyzet. Úgy véli, eljött az idő, hogy bármelyik profi futballista nyíltan vállalja homoszexualitását, de azért óvatosan hozzátette, hogy ennek következményeit egyelőre nehéz megjósolni.

Hoeness szerint eljött az idő a másság felvállalására

Angela Merkel ugyancsak arra szólította fel a meleg focistákat, hogy vállalják fel a másságukat. "Akinek van elég bátorsága, annak a tudomására szeretném hozni, hogy olyan országban él, ahol nem kell félnie a kitárulkozástól" - jelentette ki a kancellár Berlinben.

A polgármester és az alkancellár már bevállalta

A téma azért vetődött fel ismét a németeknél, mert a Fluter című magazin közölt egy interjút egy anonim Bundesliga-profival. A homoszexuális játékos elmondta, mindennap szerepet kell játszania annak érdekében, hogy futballista maradhasson. A titkolózás nem a többi játékos miatt fontos neki, hiszen a csapattársaival sohasem volt problémája, viszont a nagy nyilvánosság tönkretenné a magánéletét.

A német szövetség elnöke, Theo Zwanziger hasonló véleményt fogalmazott meg még 2009-ben: "Az első profi játékosnak, aki nyíltan vállalja a homoszexualitását, nem lesz könnyű dolga." Mario Gomez ugyanakkor így nyilatkozott 2010-ben: "A homoszexualitás már egyáltalán nem tabu téma. Berlin polgármestere is meleg, az alkancellár is, szóval a profi focistáknak is vállalniuk kellene a preferenciájukat."

Lahm senkinek sem tanácsolja, hogy kitárulkozzon

Csapattársa, Philipp Lahm viszont nagyon is megérti a meleg focisták rejtőzködését. A német válogatott csapatkapitnya - akit előszeretettel néznek melegnek a szurkolók, pedig kétgyermekes családapa - így írt erről az önéletrajzi könyvében: "Nagy kár, hogy a homoszexualitás még mindig tabu a futballban. Egyetlen meleg focistának sem tanácsolnám, hogy vállalja a dolgot, mert attól félek, hogy úgy járnának, mint Justin Fashanu."

Az első fecske öngyilkosságba menekült

A Lahm által említett Fashanu volt az első profi férfi futballista, aki még karrierje alatt bevallotta, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez 1990-ben, az egyik angol bulvárlapnak adott interjúban történt, de focista körökben régóta nyílt titok volt, és sokak szerint emiatt tört meg a játékos ígéretesnek indult karrierje. Az 1980-as évek elején Fashanu utánpótlás-válogatott volt, és ő volt az első színes bőrű játékos, akiért több mint egymillió fontot fizettek. A Nottingham Forest vette meg 1981-ben, de a klub edzője, Brian Clough gyakorlatilag a tartalékok közé száműzte, amikor a tudomására jutott, hogy a játékos meleg.

Amikor kilenc évvel később nyilvánosan is kitárulkozott, éppen a Leyton Orientben játszott, de még a testvére, a kétszeres angol válogatott John Fashanu is kitagadta. A szurkolók által rendre megtalált Justin 1998-ban, 37 évesen öngyilkos lett.

Vagy titkolóznak, vagy zsákutcába jutnak

Fashanu óta csak nagyon kevesen vállalták a nyilvánosság előtt, hogy melegek. 2008-ban az egykori 17-szeres francia válogatott csatár, Olivier Rouyer hozta nyilvánosságra szexuális beállítottságát, de mindez 18 évvel a visszavonulása után történt.

A francia válogatott Rouyer (jobbra) is hosszú éveket várt visszavonulása után a bejelentéssel

A német Marcus Urban, aki a Rot-Weiss Erfurt tehetséges ifistája volt az 1990-es évek elején, szintén a 2000-es évek végén írt egy könyvet az újságíró Ronny Blaschke segítségével A bujkáló focista címmel. Ebből kiderült, hogy gyakorlatilag azért nem lett belőle profi játékos, mert úgy érezte, hogy nem tudná folyamatosan eltitkolni homoszexualitását. "Úgy gondoltam, egy focista nem lehet meleg" - állt a könyvben.

Rajtuk kívül még a sokszoros svéd válogatott és hazájában hírességnek számító Glenn Hysén fia, Anton Hysén vállalta nyíltan, hogy meleg. Belőle sem lett profi játékos, csak az amatőr Utsiktensben szerepelt felnőttként.

Nem baj, ha meleg, csak jól játsszon

Azzal alighanem mindenki tisztában van, hogy háromnál sokkal több meleg profi játékos van, de legyen egy társadalom bármennyire is toleráns a mássággal szemben, a labdarúgás világa túlságosan is homofób ahhoz, hogy ezt nyíltan vállalják. Ezt a benyomást erősítette például Michael Ballack ügynöke is, amikor 2010-ben állítólag azt mondta, hogy egy "rakás buzi van a német válogatottban". A Spiegel szerint a menedzser azt is sugallta a lap újságírójának, hogy a melegek miatt elpuhult a csapat, és ezért nem jutott be a dél-afrikai vb döntőjébe.

Az Observer 2010 augusztusában végzett felmérése szerint Angliában a profi labdarúgás résztvevőinek (játékosok, edzők, játékvezetők) negyede ismer meleg focistát, de négyötödük szerint, ha kiderülne róluk, akkor állandóan szidalmaznák őket a szurkolók. Ez már csak azért is érdekes, mert ugyanezen felmérés szerint a szurkolóknak csak mintegy 10 százaléka ellenséges a melegekkel szemben. "Inkább legyen egy meleg focista a csapatban, aki jól játszik, mint egy heteroszexuális, aki ügyetlen" - idézték az egyik drukker véleményét.

Nem a társaktól, a szurkolóktól félnek

Amikor az egyik diszkriminációellenes angol szervezet, a Show Racism a Red Card szeretett volna egy DVD-t készíteni, amely felhívja figyelmet a sportágban tapasztalható homofóbiára, állítólag felvette a kapcsolatot több, a Premier League-ben futballozó meleg játékossal, de végül egyikük sem vállalta a szereplést. Az angol szövetség (FA) hasonló kampányfilmjében sem volt hajlandó közreműködni egyetlen focista sem, így csak egy általánosabb jellegű szpot készült.

A Profi Futballisták Szövetsége, a PFA ezzel magyarázta a dolgot: "Nem lenne fair azt kérni egy focistától, hogy szerepeljen egy ilyen kampányban, mert azonnal a szurkolók céltáblájává válna." Az egyik legismertebb angol PR-szakember, Max Clifford azt mondta, két Premier League-focistával is kapcsolatban állt, és azt tanácsolta nekik, hogy ne hozzák nyilvánosságra, hogy melegek, mert "a homofóbia ugyanolyan erős a labdarúgásban, mint tíz évvel ezelőtt".

A homoszexualitás Angliában sem elsősorban az öltözőn belül jelent problémát. Az FA egyetlen nyíltan meleg tisztviselője, Peter Clayton így fogalmazott: "Természetesen vannak meleg játékosok az angol élvonalban, többségükről a csapattársak is tudják, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, de egyáltalán nem érdekli őket. A futballban azonban a szurkolók nagyon hangosak, és a klubnak sem érdeke, hogy egy ilyen bejelentés zavart keltsen, vagy csökkentse a focista, sőt, akár a csapat reklámértékét."

www.globalsoccerapp.com