Egervári büszke Husztira, és bukaresti futballháborúra számít

Egervári Sándor szerint zavarkeltés céljával kritizálták őt és a csapatát a hollandok elleni vereség után, de nem érez elégtételt az észtek és a törökök elleni győzelmek után sem. A szövetségi kapitány büszke arra, hogy Huszti Szabolcs a magyar futball jó hírét kelti Németországban, és a Videotonnak is drukkol az EL-ben, bár nem tartja jó dolognak, hogy alig van a kezdőjében magyar játékos.

A köztudatban két és fél évig az élt, hogy Egervári Sándor érti a szakmáját, és fejlődőképes válogatottat irányít, a mérlege még a hollandok elleni 4-1-es vereség után is bőven pozitív volt. Mennyiben érezte hátba támadásnak, hogy a vb-ezüstérmes elleni meccs után - elsősorban a csapat-összeállítás miatt - hirtelen sokan ön ellen fordultak?

Érdekes volt megtapasztalni ezt a jelenséget. Megalapozatlan pletykákat kész tényként írtak le egyes médiumok. Ezt könnyen lehetett volna kezelni, egyszerűen csak meg kellett volna kérdezni engem vagy az MLSZ elnökségéből valakit.

Arra a pletykára gondol, amely szerint, ha nem szerez hat pontot a válogatott, akkor menesztik?

Ön ezt éppúgy tudja, mint ahogyan én, vagy ön talán még jobban is, mert én igyekszem megszűrni az információkat. A holland meccs utáni negatív véleményekben egyébként csak az zavart, hogy azokat nem jobbító szándékkal fogalmazták meg, a cél egyértelműen a zavarkeltés volt. Pedig az 1-4 után is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a kollégáktól, a nem éppen együtt érző kritikáktól pedig megpróbáltuk függetleníteni magunkat, és a saját értékeink mentén haladni tovább. Ez aztán szerencsére sikerült is.

A csapat kilenc ponttal második. Érez most elégtételt?

Nem, hiszen tudom, hogy elégedetlenek mindig is lesznek. Lehet, hogy én csak kiváló emberek között fordulok meg, de azt mondom, hogy csak a tíz százalék nem volt együtt érző, kilencven százalék viszont igen.

Örök téma a kezdőcsapat, eddig hány kereten kívüli játékost ajánlottak önnek a figyelmébe?

Nagyjából húszat, de valakit jóindulattal, valakit nem azzal. Viszont tudomásul kell venni, hogy megvannak a magunk elvei, egy-egy játékos kiválasztásánál nemcsak a szakmai és a képességbeli, hanem a mentális és a morális tulajdonságokat is figyelembe vesszük. Fontos, hogy ki mennyire tudja kiegészíteni a közösségünket, mennyire tud együttműködni a csapattal, éppen ezért nem minden esetben a közvélemény vagy a játékosok menedzserei által javasolt vagy önként jelentkező játékosok kerülnek be a válogatottba.

A hollandok ellen a csapat gyenge pontja volt a balhátvédként bevetett Elek Ákos, aki kerettag maradt. Biztos volt benne, hogy a hibája ellenére a saját helyén a csapat segítségére lehet?

A védekező középpályás az alapposztja, és maradt volna a pályán a törökök ellen is, de a sárgája után azt mondta neki a bíró: még egy szándékos szabálytalanság, és kiállítja. Sokat köszönhetek Sisa Tibi kollégámnak, aki a holland meccsen elkövetett hibája után beszélt Elek Ákossal. Hasonló segítséget kapunk más kluboktól - a Diósgyőrön kívül a Győrtől, a Debrecentől is -, és nagy köszönet jár azért, hogy a játékosokat nemcsak versenyeztetik, de a válogatottra is felkészítik külön foglalkozásokkal.

A Videotont nem említette, azt a klubot, amelyről Huszti Szabolcs két éve azt mondta: nem fog csak azért Székesfehérvárra igazolni, hogy válogatott legyen. Most éppen ennek az Európa Liga-csoportkörbe jutott kirakatcsapatnak nincsen válogatott játékosa. Igaz, a külföldiekre épül, Sándor György, Nemanja Nikolics vagy Tóth Balázs viszont stabil kezdő.

Egyszer-kétszer már említést tettem - nem a kollégám munkáját értékelve - arról a jelenségről, hogy van néhány magyar klub, amely kevés magyart alkalmaz. Óvakodom attól, hogy bárkit is megsértsek, de nem jó a magyar játékosoknak, és nem segíti a válogatott felkészítését sem, ha a legjobban menedzselt futballklubban ilyen kevés magyar szerepel. Huszti Szabolcsnak pedig szívből drukkolok, hiszen jó hírét kelti a magyar futballnak Németországban, büszkén mondhatjuk, hogy van egy meghatározó magyar játékos, akit a legjobb igazolásnak tartanak. De a Videotonnak is szurkoltam, mert a sikerei révén felértékelődik a magyar labdarúgás is.

Mit szól ahhoz, hogy az egyik futballmagazin ironikusan csak szerethetőnek nevezi a válogatottat?

Ezt a szlogent az első fél évben használtuk, mert a korábbi eredmények miatt nem sokan jártak ki a meccsekre, és az volt a célunk, hogy ismét sokan legyenek a lelátón, ezért szerettünk volna egy szerethető csapatot létrehozni. Világverőnek még nem nevezhetjük a válogatottat, annak ellenére sem, hogy az eredményességünk közel 70 százalékos. A szerethető jelzőre már nincs szükségünk, hiszen az összes mérkőzésünkön telt ház van, és a közönség a legnehezebb pillanatban sem pfujolta, köpködte a játékosokat, inkább az együttérzés volt a jellemző, akkor is, ha kikaptunk.

Ön minek nevezné az új csapatot?

Nevet inkább nem adnék, de az biztos, hogy összefogott, fegyelmezett csapatjátékot tudtunk felmutatni. Több játékos is kiváló irányítóként lépett fel, és húzta magával a társait. Mindenki hozzá tudott tenni öt vagy tíz százalékot a százhoz.

Abdullah Avci török kapitány azt mondta, a magyarok erősek, és jók a levegőben. Meglepődött?

Ez is egy vélemény egy komoly szakember szájából, én azt gondolom, hogy más erényeket is fel tudott vonultatni a csapat.

Mégpedig?

Nem szeretném a saját magunk vállát veregetni.

Mennyivel kerültünk közelebb a vb-hez?

A helyzetünk biztató, és nemcsak a pozíciónk, de a mutatott játék alapján is. Én mindenkit óva intek a túlzott optimizmustól, érdemes mindig csak a soron következő meccsre készülni, hiszen aki messzire néz, az könnyen megbotlik.

Ami biztos: a magyar-román után előbb Isztambulban, majd Bukarestben kellene helytállni. Máshogy kell készülni egy olyan meccsre, amelyen egy kimondottan fanatikus közönség tüzeli a hazai csapatot?

Néhány évtizede benne vagyok a labdarúgásban, és tisztában vagyok azzal, hogy mire lehet számítani egy ilyen mérkőzésen. Bukarestben a történelmi tradíciók és a nem egészen jó szomszédi viszony miatt futballháborúra számíthatunk. De nagyon fontos, hogy mi ezt ne egy túlfűtött meccsnek, ne háborúnak tekintsük. Csak a labda megszerzésére és gólba juttatására szabad koncentrálniuk a hideg fejű és forró szívű játékosoknak.

A románok otthon ugyanúgy 4-1-re kaptak ki a hollandoktól, mint a magyarok. Ezek szerint hasonló erősségű a két válogatott?

Ez az eredmény is megerősíti azt, amit feltételeztem: Hollandia felfelé, Andorra pedig lefelé fog kilógni a csoportból. A többi négy versenyző pedig a második helyért harcolhat, ami még akkor is igaz, ha a törökök gyengébben kezdtek. A célunk az, hogy a keresztbe verésekből mi jöjjünk ki a legjobban, ezek a hatpontos meccsek duplán számítanak.

Ha nagy bravúrral sikerül elérni a második helyet, akkor is lenne még egy pótselejtező. A jelenlegi állás szerint olyan csapatokkal lehet összekerülni, mint Horvátország, Norvégia, Svédország, Portugália, Görögország, Montenegró vagy Franciaország. Kell még fejlődni, hogy valós esélyünk legyen egy-egy ilyen válogatott ellen?

Feltétlenül kell, hiszen ezek az országok az elmúlt évtizedben eredményesebbek voltak nálunk. De úgy érzem, hogy a magyar csapat képes meglepetésekre, talán már a török meccs is ennek a jegyében zajlott. Nem mondom, hogy tízből tízszer mi nyernénk az említett országok ellen, de elképzelhető, hogy egy év múlva, novemberben 30-40 százalék esélyünk lehet egy pótselejtezőn, amely akár álmaink beteljesüléséhez is vezethet.