Eléggé kilátástalan a helyzetem - interjú Juhász Rolanddal

Évekig alapember volt az Anderlechtben, tavaly nem engedték el a skót Rangershez, azóta viszont kiszorult a csapatból, az edzője nem is beszél az elmúlt évtized legjobb magyar focistájának választott Juhász Rolanddal. Sokan értetlenül fogadták, hogy szívesen hazajönne az NB I-be játszani, Juhász nem érti, miért nem vetődik fel senkiben, hogy ezzel a lépéssel tenni szeretne valamit a hazai fociért. Huszti Szabolcsot a legjobb magyar focistának tartja, szerinte nagy luxus, hogy nem játszik a válogatottban.  

Boldogabb lenne most, ha egy negyedosztályú sztárcsapatban, a Rangersben futballozna? A legutóbbi meccsén 45 ezer néző volt.

Ha arra gondol, nem bánom, hogy Skócia helyett maradnom kellett, pedig nem kellemes a mostani helyzetem. De nem akarok duzzogni, tudom, hogy még többet kell dolgoznom, noha a helyzetem eléggé kilátástalan. Januárban szerintem váltani fogok, mert futballozni szeretnék, tartom magam annyira jónak, hogy ne a kispadon üljek. A legfontosabb pedig a válogatott, hogy ott is hozni tudjam a formámat, ahhoz hétről hétre pályára kell lépnem.

Évekig kihagyhatatlan volt az Anderlechtből, majd jött egy új edző, és a posztjára a holland Bram Nuytinck, ön pedig a kispadra került. Tényleg ennyire jó ez a védő?

Fiatal, és jó képességei vannak. A különbség közte és köztem az, hogy amikor idejöttem, nekem meg kellett küzdenem a csapatba kerülésért, neki viszont nem, mert élvezi az edző bizalmát.

Cheikhou Kouyaté a másik belső védő. Az ő helyére sem férne be?

Stabil hátvéd, tavaly végigjátszottam vele a szezont, és a legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban. Tavaly Kouyatén kívül a svéd Safarival és a lengyel Wasilewskivel a mi négyesünk volt a legjobb védelem Belgiumban. A keret az idén harmincasra nőtt, a kezdőből pedig hárman is kikerültünk, pedig mindannyian válogatottak vagyunk, sőt Safari már a keretnek sem tagja. Az új edzőnek mások az elképzelései, de legalább a kispadunk most elég erős.

John van den Brom, az edző megindokolta, hogy miért nem teszi be?

Nem is kommunikál velem, pedig sokkal jobb lenne, ha elmondaná, mi a probléma. De én ebből is próbálok erőt meríteni, és még jobban motiválni magam.

Sokat rágódik azon, hogy ön hibázott, vagy a sors küldött egy fricskát?

A sérülésem a lehető legrosszabbkor jött, és hiába mondták, hogy nem súlyos, végül két hónapig bajlódtam vele. Aztán jött a már említett edzőváltás és az új védőigazolás, de ezzel mit sem törődve igyekszem a dolog pozitív oldalát nézni. Nem szeretném leépíteni magam, meg akarom mutatni, hogy még több is van bennem. De azt azért nehéz elviselni, amikor úgy érzed, bármit teszel, úgysem fogsz játszani a csapatodban.

Amikor a Nemzeti Sportnak arról beszélt, hogy szívesen hazajönne, az jutott eszembe, talán csökkent az önbizalma, és már el sem hiszi, hogy például a Bundesligában megállná a helyét. Van ebben valami?

Nem vagyok olyan, aki könnyen elveszíti az önbizalmát, úgy érzem, a mostani helyzetem is egyfajta kihívás, nem azért beszélek hazatérésről, mert most nem játszom. Egyrészt azért szeretnék hazamenni, hogy jobb legyen a bajnokság, és többen látogassanak ki a meccsekre, másrészt pedig már a nyolcadik külföldi szezonomban járok, és 30 évesen még nem kiégett játékosként tudnék az NB I-be igazolni. Jó pár évig el tudnék még focizni, ráadásul motiváltan.

Már akkor is gondolt a hazatérésre, amikor a Rangers, a Celtic, az Aston Villa vagy éppen a Mönchengladbach érdeklődéséről szóltak a hírek?

Arra gondoltam, hogy még másfél évig érvényes a szerződésem, és utána belevághatok egy ilyen váltásba, Magyarországon ugyanis előrelépéseket látok. Ha megnézzük a Fehérvárt és a válogatott környékét, látható, hogy ég és föld a különbség a mostani és a korábbi helyzet között. Fontos, hogy legyen egy olyan törzscsapat, amely az európai kupákban is sikereket ér el, most ilyen a Videoton, korábban pedig a Debrecen is megmutatta, hogy elérhető a BL-főtábla. Egy ambiciózus magyar csapatban szívesen elfociznék, igaz, egy Bundesliga-csapat azért előnyt élvezne.

Az esetleges hazajöveteléről azt mondták a szakértők, ettől még nem lenne jobb az NB I, és rossz üzenete lenne, mert rontaná a fiatalok esélyeit.

Sokan kritizáltak, hogyan mondhatok ilyet, de szerintem közel 30 évesen már el lehet ezen gondolkozni, főképp, hogy mindig arról beszélünk, kevés a magyar az NB I-ben. Hogy rontanánk a fiatalok esélyeit? Ha nemcsak a külföldiekre, de a tapasztaltabb magyarokra is azt mondják, hogy elveszik a helyet a fiataloktól, akkor mégis, mi a jó? Úgy gondolom, a magyar bajnokság simán elérheti a belga szintjét, főképp, ha még többen látnának fantáziát az otthoni fociban. Egyébként pedig minden megközelítés kérdése, aki rosszindulattal áll a témához, az úgyis fog találni ellenérveket, aki pedig szívesen látna még több válogatottat otthon, az pozitívan fog nyilatkozni.

Egy hazai csapat valószínűleg csak a töredékét tudná adni a belgiumi fizetésének.

Nem mindent az anyagi oldalról kell megközelíteni. Ha egy futballista azt mondja, idővel hazamenne, tisztában van azzal, hogy jóval kevesebbet fog az NB I-ben keresni. A pénz fontos, de senkiben nem fordul meg, hogy azért is haza lehet térni, hogy tegyünk valamit a magyar fociért? Nekem sosem az anyagi része volt a legfontosabb, és nem szeretem, ha bármit is a pénzre hegyeznek ki.

Korábban azt mondta, kelet felé semmiképpen sem venné az irányt. A Besiktas vagy egy orosz milliárdos klub most is hiába keresné?

Nem tudom, én mindenen elgondolkodom, és meghallgatom a hozzám közel állók, a barátnőm, a családom tanácsait is, mert nem szeretek elhamarkodottan dönteni. Ettől függetlenül tényleg nem vágytam soha keletre.

Jelenlegi helyzetében mit jelent, hogy - az Európa Liga-döntőn is szerepelt Gera Zoltánt megelőzve - megválasztották az előző évtized legjobb magyar futballistájának?

Örömteli és megtisztelő, de ez már a múlt, én csak előre szeretnék nézni. A szavazók így látták, amire én nagyon büszke vagyok, sőt erre a címemre vagyok a legbüszkébb, de ettől most el kell tekinteni.

Amikor 2010-ben Huszti Szabolcs nyílt levelet írt, és lemondta a válogatottságot, azt mondta, hogy szinte mindenben egyetért vele. Azóta változott valami?

Nehéz összehasonlítani az akkori és a mostani válogatottat. A két évvel ezelőtti csapatnak új vezetése volt, azóta sok minden változott, méghozzá pozitív irányba. Szabi nem tudhatja, hogy most milyen a válogatott, mert nem volt a tagja, ezzel együtt szerintem egyhamar nem fog megváltozni a véleménye. Én nagyon sajnálom, hogy nincs ott a válogatottban, nagy luxus ez. Nekem elsősorban az fáj, hogy csak most kezdtek el beszélni róla, hogy jól megy neki a játék a Hannoverben. Sok rosszakarója volt, kritizálták, hogy miért igazolt Szentpétervárra, örülök neki, hogy most hétről hétre látni lehet, milyen jó játékos.

Milyen jó?

Mindig is ő volt a legjobb magyar játékos, és ezt nem azért mondom, mert jó barátok vagyunk. Mind emberileg, mind játékosként igazi példakép lehet a gyerekek számára, fel lehet rá nézni.

Dzsudzsák Balázsnál is jobb?

Más a stílusuk. Szabi azzal több, hogy több poszton, például belül is tud játszani. Balázs nagyon jó, de még csak 25 éves, és még bőven van benne fejődési lehetőség, Szabi pedig 29 évesen kész, érett játékos, láthatjuk is rajta, hogy milyen teljesítményre képes. Nem hiszem, hogy túl sok önbizalma volt az oroszországi légióskodás után, de most szerintem nagyon jó helyre került, Hannoverben élvezi a bizalmat.

Ha ennyire jó játékos, akkor a Zenitben ezt miért nem lehetett gyakrabban látni?

A mi példánkból is leszűrhető, hogy mennyire befolyásolja egy labdarúgó teljesítményét az edző. Az enyémről már beszéltem, Szentpéterváron pedig volt egy 30 tagú keret, tele sztárokkal, és az edző nem vele képzelte el a csapat játékát. Sajnáltam, ha nem játszott, hiszen amikor lehetőséget kapott, mindig élt vele, aztán mégsem számítottak rá. A Bundesligában most minden másképp történik.

A Málaga ellen szerdán nem, előtte azonban legalább a végén becserélték önt a Milan ellen. Mit jelentett ez a BL-meccs, a San Siró-i pontszerzés?

Nem nagyon számítottam rá, hogy betesznek, egy percem volt a felkészülésre, nem is melegítettem, de jó volt a BL-ben is játszani. Volt, hogy az idén csatárként állítottak be a hajrában, de nem bántam ezt sem, úgy vagyok vele, hogy minden egyes percet megbecsülök.