Csak őszinte voltam - interjú Kovács Péter norvég gólkirállyal

Egy másfél éves kitérőt leszámítva tíz éve Norvégiában él, a magyarok elleni meccsen a norvégoknak szurkolt, a hétvégén pedig gólkirályi címet szerzett a tízszeres magyar válogatott Kovács Péter. A 198 centis csatárnak ma már nem csak a fejjátékára lehet alapozni, és bár februárban 35 éves lesz, soha nem volt még ilyen jó az állóképessége, a válogatott viszont már nem foglalkoztatja.

Tudja, mikor volt utoljára magyar gólkirálya valamelyik külföldi, első osztályú bajnokságnak?

Fogalmam sincs.

Kiprich József volt az 1996-ban, Cipruson. Számít önnek valamit, hogy ilyen régen nem ért el hasonló sikert magyar futballista?

Persze, ez jó érzés, megtisztelő, hogy már ezt is tudom. Reméljük, nem kell ugyanennyit várni a következőre. Láttam, hogy Szalai Ádám is jól áll a Mainzban (nyolc góljával jelenleg második a góllövőlistán), de a Bundesligában azért nehezebb gólkirályi címig jutni.

Azért is hoztam szóba ezt, mert a múlt héten sokan felkapták a fejüket, amikor azt nyilatkozta, hogy sokkal inkább érzi magát norvégnak, mint magyarnak, és reméli, hogy Norvégia nyeri majd a magyarok elleni meccset.

Ez be is jött.

A nyilatkozata viszont itthon nem annyira, hiszen ön mégis csak egy tízszeres magyar válogatott focista, és bár - némi kitérővel - tíz éve Norvégiában él, az élete első kétharmadát azért itthon töltötte.

Tudom, hogy a futball sok embernél egy érzékeny pont, úgyhogy benne van a pakliban, hogy ilyenek voltak a reakciók. Én csak őszinte voltam, ahogy most is az vagyok, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennek.

Nem volt a nyilatkozatában egy kis sértődés, amiért a norvégiai sikerei ellenére itthon 2005 óta elfelejtették a válogatottnál?

Nincs ezzel semmi gond, minden edzőnek más a felfogása, és megvan a saját taktikája, ezekbe én nem fértem bele. Szerintem respektálni kell a szövetségi kapitányok döntését, és nem is csinálok olyan nagy ügyet ebből. Mindig úgy voltam vele, hogy teszem itt a dolgomat, és ha ez elég oda, akkor majd hívnak, de ezek szerint nem elég. Egyébként is, februárban 35 éves leszek, úgyhogy most már teljesen felesleges ilyesmiről beszélni. Sok fiatal magyar focista van, akik külföldön egyre meghatározóbb szerephez jutnak, velük kell foglalkozni.

Pedig az NSO ma elindított egy szavazást, hogy szükség van-e Kovács Péterre a válogatottban, és a mérleg egyelőre az igen felé billen.

Majd megnézem, de szerintem ez a kérdés tárgytalan, a szövetségi kapitány részéről is. Az ő taktikája nem igazán fekszik nekem.

2004-ben a szlovákok ellen

Az elmúlt hét évben is mindig ennyire sztoikusan gondolt a válogatottra, tényleg ennyire nem izgatta, hogy számítanak-e önre a legjobbak között?

Három-négy éve azért izgatott valamennyire, de ez a hajó már régen elment. 2009-ben úgy hallottam, hogy Erwin Koeman kijött megnézni az egyik meccsemet, de nem találkoztam vele, nem is kaptam semmilyen visszajelzést.

Tizennégy góllal, egy cseh játékossal holtversenyben lett gólkirály úgy, hogy két gólt is szerzett az utolsó fordulóban. Sokat gondolt rá a meccs előtt, hogy a győzelem mellett jó lenne ezt a címet is behúzni?

A végeredmény volt a legfontosabb, győznünk kellett, hogy megelőzzük a Rosenborgot, és ezüstérmesek legyünk. Persze gondoltam a gólkirályságra is, hiszen egy csatárt elsősorban mindig az minősít, hogy mennyi gólt szerez. Úgyhogy, ha kaptunk volna egy tizenegyest, azt valószínűleg elvállalom, ehelyett két helyzetem volt, és szerencsére mindkettő bement. A második már a 88. percben, egész szép gól volt, egy bedobás után lőttem jobbal a hosszúba.

Nemcsak ezen a meccsen hajrázott jól, hanem a szezon egészét nézve is. Október végén szintén duplázott, a második gólt a 95. percben szerezte, novemberben ugyancsak győztes gólt lőtt a nagy rivális Rosenborg ellen. Ennyire jó versenyzőalkat?

Talán igen, szeretem az ilyen nagy meccseket, ha van igazi tét. Amikor a 8-9. helyért kell játszani, annak nincs olyan nagy értéke a szememben. Egyébként általában minden szezonban a végére lendülök bele, szeptembertől novemberig megy a legjobban.

Győztes gól a Rosenborg ellen 2:40-nél

2009-ben azt mondta, bár nagyon fekszik önnek a norvég foci, máshol is megállná a helyét. Egy év múlva meg is próbálta Belgiumban, de másfél év után eljött a Liersétől, ahol 37 meccsen csak öt gólra futotta. Mi nem működött?

Nagyon sok minden. Abban a klubban igazi káosz uralkodott, másfél év alatt négy edzőm is volt, mindegyik más taktikával. Az első edzőm nagyon bízott bennem, de őt két meccs után kirúgták, a többiek stílusa pedig nem annyira feküdt nekem. A szurkolók kedveltek, most is sok üzenetet kaptam tőlük a gólkirályi cím miatt, de lehetett volna sokkal jobb is az az időszak.

Egyáltalán miért ment el Norvégiából, amikor azt a bajnokságot mintha önnek találták volna ki? A korábbi csapatánál, az Odd Grenlandnál 93 meccsen 60 gólig jutott, három éve a mostaninál is több, tizenhat gólt lőtt egy szezonban, magyar játékos 1998 óta nem volt ilyen termékeny külföldön.

Mindenképpen ki akartam magam próbálni egy másik focikultúrában, ahol új embereket, új nyelvet ismerhetek meg. Nem bántam meg egyáltalán, a viszontagságok ellenére rengeteg tanultam, és a játékom is sokat fejlődött Belgiumban. Jó túra volt, de aztán jó volt az is, hogy vissza tudtam menni Norvégiába. Ezzel a szándékkal is mentem el.

Az ezredfordulón a finn FC Hakában játszott

A játéka miben változott? Korábban arról volt ismert, hogy a 198 centijét kihasználva fejesből szerzi a gólok többségét.

Most ez már nem így van, ebben a szezonban tizenkettőt lábbal lőttem, és csak kettőt fejeltem, ami nekem is elég fura volt. De már a szezon előtt mondtam a többieknek, hogy Belgiumban más játékos lettem. Bár már nem vagyok fiatal, fizikálisan most vagyok a legjobb állapotban, ha pedig jobb az erőnléted, a koncentráció is sokkal jobban megy, amit az is alátámaszt, hogy az utolsó percekben rugdosom a gólokat. A Strömsgodset is 4-3-3-at játszik, mint a legtöbb norvég csapat, és én továbbra is középcsatár vagyok, mégis teljesen más a szerepem, nem olyan statikus, hogy csak várom a beadásokat, mint korábban. A mostani játékrendszerben rengeteget kell futni, sokkal jobban be vagyok vonva a játékba, többet kell visszalépnem, többet van nálam a labda.

Juhász Roland régóta már csak szenved az Anderlechtnél, ahol korábban alapember volt, most meg szinte levegőnek nézik. Ajánlaná neki, hogy igazoljon Norvégiába?

Neki szerintem ez nagy visszalépés lenne az Anderlecht után, legfeljebb a Rosenborgban tudnám elképzelni. De szerintem alá tud még ő írni egy jó szerződést valamelyik nevesebb európai csapathoz is. A fiatalabbaknak viszont jó köztes állomás lehet Norvégia egy nagyobb ugrás előtt, Korcsmár Zsolt is rengeteget fejlődött, és kivívta magának a tiszteletét Brann Bergennél.

A magyar-norvégot látta?

Igen, nem volt egy eget rengető meccs egyik csapat részéről sem, de a norvégok jobban játszottak, reális volt, hogy 2-0-ra tudtak nyerni ellenünk. Bár a törökök elleni meccset nem láttam, az akkori győzelem után csalódás volt, hogy hazai pályán, kapura lövés nélkül kaptunk ki.

Csalódásról beszél, és többes szám első személyben fogalmaz. Ezek szerint azért drukkol a magyaroknak, legalábbis, ha nem Norvégia az ellenfél?

Persze, hogy szurkolok. Remélem, sikerül odaérni a második helyre a vb-selejtezőn, de nagyon nehéz lesz.

A válogatottmeccsen túl milyennek látja most a magyar focit?

Nem igazán vagyok képben, úgyhogy inkább csak találgatni tudok. A magyar bajnokságot egyáltalán nem látom, de a Videoton teljesítménye az Európa Ligában jó jel, az NB I-es nézőszám viszont nem az. Az biztos, hogy még sok a tennivaló. A magyar fociban mindig is kapkodást érzékeltem, ha valami nem megy jól, rögtön beleugrunk valami másba. Túl nagy az eredménykényszer, míg Norvégiában inkább fejlődést várnak. Az én csapatomat például 2008-ban vette át a mostani edző, a következő két évben pedig majdnem kiestek, mégis szerződést hosszabbítottak vele. Aztán 2010-ben a csapat megnyerte a kupát, tavaly nyolcadik lett, idén pedig már ezüstérmes, miközben mi lőttük a legtöbb gólt a szezonban, és jövőre elindulhatunk az Európa Ligában. A folytonosság nagyon fontos dolog a fociban.

Kovács Péter

Született: 1978. február 7., Salgótarján
Magasság: 198 cm
Poszt: Csatár
Jelenlegi klubja: Strömsgodset (norvég)
Mezszám: 10
Korábbi klubjai:
1995 Salgótarjáni BTC 7 meccs / 0 gól
1996-1998 Újpest FC 4/0
1997-1998 Vác FC 17/3
1998-1999 FC Lahti (finn) 28/10
1999-2002 FC Haka (finn) 65/21
2002-2004 Tromsö (norvég) 46/24
2004-2006 Viking Stavanger (norvég) 29/8
2006-2008 Strömsgodset 41/17
2008-2010 Odd Grenland (norvég) 93/60
2010-2011 Lierse SK (belga) 37/5
Válogatottság: 10/1 (2004-2005)
Legnagyobb sikerei:
Finn bajnok, 2000 (FC Haka)
Finn kupagyőztes, 2002 (FC Haka)
Norvég másodosztály bajnoka, 2006, 2008 (Odd Grenland)
Norvég bajnoki ezüstérmes és gólkirály, 2012 (Strömsgodset)