Beteges módon ellopták a gyerekkorunkat

Harminc évvel az első atlétikai világbajnokság után még mindig az állami doppingprogram és a Stasi rémtettei kísértik a keletnémet atlétákat. Az egykori világcsúcstartó sprinternek, Ines Geipelnek egyszerűen szétvágták az izmait, mert disszidálni akart, több ezer sportolót pedig egy óriási vegyipari kísérlet alanyává tettek. Az egykori áldozatok megsegítéséért küzdők szerint azóta több bűnös is visszatért a régi pozíciójába, számos eredményt pedig a mai napig sem töröltek, pedig az aktákból világosan kiderül, hogy ki mikor és mennyi doppingot kapott.

1983. augusztus 7-14. között a helsinki Olimpia-stadion adott otthont az első atlétikai világbajnokságnak, amelynek gondolatát már az 1960-as évektől fontolgatta a nemzetközi szövetség. A finnországi esemény elképesztő NDK-fölényt hozott, a keletnémetek tíz aranyat, hét ezüstöt és öt bronzot nyertek, az érmek számát tekintve mindössze eggyel szereztek kevesebbet az amerikaiaknál, és eggyel többet a szovjeteknél.

Harminc évvel a világbajnokság után a BBC több cikkben megpróbálta feldolgozni a finn fővárosban történteket, elsősorban abból az aspektusból, hogy az NDK-sportolók többségéről azóta kiderült, hogy komoly állami doppingprogramnak köszönhetően érték el sikereiket.

Az 1983-as atlétikai világbajnokság éremtáblázata

	arany	ezüst	bronz	érmek
NDK	10	7	5	22
Egyesült Államok	8	9	7	24
Szovjetunió	6	6	11	23
Csehszlovákia	4	3	2	9
NSZK	2	5	1	8
Nagy-Britannia	2	2	3	7
Lengyelország	2	1	1	4

Az NDK-s győztesek:
50 km-es gyaloglás: Ronald Weigel
gerelyhajítás: Detlef Michel
100 m: Marlies Oelsner-Gohr
200 m: Marita Koch
100 m gát: Bettine Jahn
4x100 m: Silke Gladisch, Marita Koch, Ingrid Brestrich-Auerswald, Marlies Oelsner-Gohr
4x400 m: Gesine Walther, Sabine Busch, Marita Koch, Dagmar Rübsam
távolugrás: Heike Daute
diszkoszvetés: Martina Opitz
hétpróba: Ramona Neubert

Vegyipari kísérlet, ellopott gyermekkor

1976 és 88 között három olimpián és két világbajnokságon át a keletnémet atléták több érmet nyertek, mint bármely más nemzet.

"Egy óriási vegyipari kísérlet alanyai voltunk" - nyilatkozta Ines Geipel, aki a 4x100-as váltó tagjaként egykoron világcsúcstartó volt. "Az akkori rendszer vezetői a fiatal lányokat beteg ambícióik beteljesítésére használták. Azt akarták, hogy az ország a legnagyobb legyen a világon. Beteges módon ellopták a gyerekkorunkat."

A berlini fal 1989-es leomlásával a heidelbergi Rákkutató Központ sejt- és molekuláris biológiában jártas professzora, Werner Franke, illetve felesége, az egykori diszkoszvető Brigitte Berendonk utánajárt az ügynek, és betekintést nyert a keletnémet titkosrendőrség, a Stasi irataiba.

"Évente mintegy 2000 sportolóval bővült a program, ezt azért tudjuk ilyen pontosan, mert rengeteg ügyet bíróságra vittek azóta. A legfiatalabb sportolók 12-13 évesek voltak, és nemcsak tablettákat, hanem injekciókat is kaptak" - nyilatkozta Franke.

Rémtettek a Stasi-aktákban

A Stasi nem válogatott az eszközökben, a sportolók és az edzők egymás után kémkedtek. Ines Geipel aktája több hátborzongató részletet tartalmazott, mint bármely másik.

1984-ben az akkor 24 éves sprinter egy mexikói edzőtábor alkalmával beleszeretett egy helyi atlétába, akivel azt tervezték, hogy az Egyesült Államokban kezdenek új életet. Hazatérve közölte akkori barátjával a döntést, ám kiderült, kedvese a titkosrendőrség tagja.

"Először keresi akartak nekem egy olyan keletnémet férfit, aki hasonlít a mexikói kedvesemhez. Úgy gondolták, ha találnak ilyet, akkor minden megoldódik. Nem akadt ilyen férfi. Aztán arra akartak kényszeríteni, hogy lépjek be a Stasiba, de ezt nem tettem meg. Ezek után nem láttak más megoldást, csak azt, hogy tönkretegyék a pályafutásomat. Egy hasi műtét alkalmával direkt szétvágták az izmaimat, emiatt soha többet nem tudtam futni, és esélyem sem volt arra, hogy a világ bármely országában versenyezzek. A Stasi stratégiailag veszélyesnek talált és kiiktatott " - mesélte Geipel (képünkön).

Az atléta azt mondta, a Stasi aktáiban olvasott az 1972-es müncheni olimpia biztonsági előkészületeiről is.

"A titkosrendőrség fából készült ládákat is elhelyezett a keletnémet sportolók szobáiban. Olyanok voltak, mint a nyúlketrecek. Azt gondolták, ha egy sportoló el akar menekülni - hiszen a játékok Nyugat-Németországban voltak -, akkor egyszerűen beleteszik egy ládába, és visszaszállítják az NDK-ba. Ez abszolút jól szimbolizálja az akkori állapotokat: tárgyak voltunk, és nem emberek."

Tizenhárom éve lezárták a doppingaktákat

Geipel - aki jelenleg a doppingolás áldozatainak megsegítésére létrehívott szervezet elnöke - azt állítja, közel tízezer sportoló volt része az állami doppingprogramnak ("Staatsplan 14.25"), ők kapták az izomnövelésre szolgáló anabolikus szteroidot, a Turinabolt. Ennek hatása különösen a fiatal nők körében volt drámai. 2000-ben harminckét nő indított pert, a drogok utóhatása nyomán szív-, máj-, vesebetegségekről, nemi elváltozásokról és fogyatékos gyerekekről számoltak be a berlini bíróságon.

Az egykori sprinter most azért harcol, hogy a történtek ne maradjanak rejtve, az elit sportiskolák tananyagába bekerüljön a dopping, és a beteg sportolók havi járadékban részesüljenek. Egy április végén tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy évek óta kéri Thomas Bachtól, a Német Olimpiai Bizottság elnökétől, hogy támogassa a törekvéseit, és hozzon létre telefonos forródrótot az áldozatoknak, és azok számára, akik a mai napig drogokat szednek, de szeretnének leszokni.

Geipel állítja, nagyon sokan vannak, akik terápiára szorulnának, de anyagilag nem engedhetik meg maguknak. Az egyesület azt kezdeményezi, hogy az áldozatok havi 200 eurót kapjanak az államtól. Geipel szerint az aktákat nem lett volna szabad lezárni, mert a 13 éve befejeződött vizsgálatok óta számos bűnös visszatért régi pozíciójába.

Werner Franke professzor

A főbűnösként számon tartott Manfred Ewaldot, az egykori NDK első számú sportvezetőjét, illetve Manfred Hoeppner főorvost például nem zárták börtönbe. Pedig ahogy Franke professzor fogalmazott: "Az a legkevesebb, hogy emberiség elleni bűncselekmény történt."

Ewaldot a fiatalkorú versenyzők tervszerű doppingolásának megszervezéséért 2000 júliusában 22 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd két évvel később meghalt.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta, sokan kimenekítették a terhelő bizonyítékokat, többek között a hatszoros olimpiai és hétszeres világbajnok úszó, Kristin Otto is, aki a személyiségi jogaira hivatkozva magához vette a róla szóló Stasi-aktákat.

Heidit megölték, Cook egy aranyat sem nyerhetett

Az egyik legismertebb áldozat Heidi Krieger, aki az 1986-os atlétikai Európa-bajnokságon szerzett aranyérmet súlylökésben. Négy évvel későbbi visszavonulását követően a megnövekedett tesztoszteronszint miatt nemet váltott, bajuszt növesztett, és jelenleg Andreas Krieger néven él.

"Azt szoktam mondani, azzal, hogy belém tömték a tablettákat, megölték Heidit. Elvették tőlem a döntést, hogy Heidi maradhassak. Az NDK-s időkben sok minden hiányzott, például a gyümölcs is. Ezért a tablettákra azt mondták, hogy vitaminok, amelyek kompenzálják a táplálkozásbeli hiányosságokat. Istent játszottak velünk" - nyilatkozta Krieger.

Heidiből Andreas lett

A tökéletesen működő doppingprogram egyik áldozata a brit Kathy Cook is, aki a nyolcvanas években hihetetlen időeredményeket ért el, de az NDK-egyeduralom miatt egyetlen aranyat sem tudott nyerni világversenyen. Pedig a legjobb 200-as idejével tavaly Londonban 4., 400-as csúcsával pedig olimpiai aranyérmes lehetett volna.

"Őszintén bevallom, én nagyon naiv voltam az egész dolgot illetően" - mondta. "Persze, láttam a keletnémet atléták bemelegítését, ami olyan volt, mint az én legkeményebb edzésem. Volt sok pletyka arról, hogy néhányan kábítószer hatása alatt versenyeznek, és néhányan valóban máshogy néztek ki, mint mi. De nem foglalkoztam vele, túl ideges voltam a versenyeimen, hogy erre gondoljak. Persze az 1982-es Eb után, amikor 200-on éppen csak kikaptam Bärbel Wöckeltől, eszembe jutott, mi lett volna, ha..."

Pedig Wöckel is benne volt a programban, Berendonk 1991-ben kiadott A kutatástól a csalásig című könyvében (Doping-Dokumente. Von der Forschung zum Betrug) azt írta, az Európa-bajnok sprinterről 1982-ben ugyan még nem voltak feljegyzések, de a két évvel későbbi aktában az szerepelt, hogy nagyobb dózist kapott, mint az olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Marita Koch, akinek 400-as világcsúcsa 1985 óta megdönthetetlen.

Marita Koch

Berendonk és Franke felfedezett a Stasi-akták között egy Koch által írt levelet, amelyben arra panaszkodott, hogy Wöckel kivételezett helyzetet élvez, miután a nagybátyja a Jenapharm állami gyógyszertár elnöke.

Az IAAF hallgat

A Stasi aktáiból nemcsak a nevek derültek ki, de táblázatszerűen felépíthető, hogy ki mikor mennyi doppingszert kapott. A listában megtalálható a helsinki vébén 4x100-on aranyat nyert Silke Gladisch, Marita Koch, Ingrid Auerswald és Marlies Goehr négyes is, és az is kiderült, hogy Auerswald és Goehr valamivel nagyobb dózis kaptak, mint két társuk.

Geipel azt állítja, többször is a Nemzetközi Atlétikai Szövetséghez (IAAF) fordult, hogy a bizonyíthatóan doppingolással elért eredményeket törölje, és kompenzálja azokat a sportolókat, akik emiatt lemaradtak egy-egy éremről.

"Azt gondolom, az IAAF-nél legalább reagálni illene erre. Egyszerűen nem tudom, hogy miért nem foglalkoznak ezzel komolyan" - mondta.

Franke professzor is egyetért ezzel, hiszen bírósági ítéletekkel lehet dokumentálni a csalásokat, azaz az IAAF kezében ott a lehetőség, hogy kijavítsa a történelem hibáit.