Szilágyi asszója percről percre
Az olimpián mintha nyugodtabbnak tűnt volna, most néha csóválta a fejét, máskor pedig úgy tűnt, nehezebben visel egy-egy ítéletet. Jól érzékeltük?
A londoni olimpia egy nagyon harmonikusan megvívott verseny volt, nem idegeskedtem, és tökéletes mentális állapotban voltam. A mostani egy picit más volt, nehezebb volt olyan szempontból, hogy gyorsan következtek egymás után az asszók, negyed háromkor kezdtem és öt meccset levívtam este 7 óráig. Ugyanakor voltak hasonló érzések bennem, mint az olimpián, egyre meneteltem előre, voltak kifejezetten jó asszóim, és annak is nagyon örültem, hogy Athén olimpiai bajnokát, Aldo Montanót le tudtam győzni magabiztosan. Az elődöntő is hasonlított a londonihoz, legalábbis az ellenfél miatt, de ő most sokkal jobban felkészült, sokkal jobban tudta, hogy mit szeretne velem kezdeni. Picit tanácstalan voltam az elején, és amikor már észhez kaptam, késő volt.
Londonban mesélte, hogy folyton kapta az SMS-eket a pszichológusától. Így volt ez most is? Elárulja, mit írt önnek a döntő előtt?
Ez London előtt is így volt, és azóta is egy bevett szokás a versenyeken. Már nem pontosan emlékszem, hogy mit írt az elődöntő előtt, ilyenkor próbál mindig buzdítani, erőt adni, amit egy egysoros SMS-ben nyilván nehéz.
Nagyobb a nyomás önön amiatt, hogy most már az ellenfelek nem csak egy nagyon erős riválist látnak önben, hanem az olimpiai bajnokot is?
Ha nem lennék olimpiai bajnok, akkor Kovaljov most nem készült volna fel annyira belőlem, mint ahogy tette. Ez egyfajta teher, nekem is jobban oda kell figyelnem az ellenfelekre ezek után, nem vehetek félvállról senkit, szó sincs arról, hogy most így lett volna, egyszerűen tényleg jobban felkészült belőlem. De ez számomra is motivációt jelent a következő versenyekre, mert én sem akarom, hogy megverjenek, egyre jobb és jobb szeretnék lenni, úgyhogy megígérhetem, hogy legközelebb én is felkészülök az ellenfelekből.
A mostani bronzérmével átvette a vezetést a világranglistán, ráadásul nagyon egyenletesen teljesít az idényben: szerzett már aranyat, ezüstöt és van mellé négy bronz is. Mi az oka ennek a stabilitásnak?
Az olimpia után azon tanakodtunk az edzőmmel, hogy mi lesz a motiváció a Világkupa-versenyeken, talán pont ezért egyre inkább adta magát, hogy megtaláljuk a miértet. Ennek köszönhető, hogy tudatosan készülve a versenyekre stabil teljesítményt tudtam nyújtani. A vébére szerettem volna csúcsformába kerülni, nagyjából sikerült is, örülök, hogy bronzéremmel zártam.
Volt már olyan versenyen, ahol ilyen hangulatot teremtettek a nézők?
Jó érzés, hogy rengetegen voltak itt, fantasztikus hangulatot csináltak a nézők, az olimpián kívül nem volt ilyen hangulatú versenyben részem, nagy élmény volt így vívni. Mint a vébékampány főszereplője kifejezetten boldog lehetek, hogy ennyi embert sikerült kicsábítani. Bízom benne, hogy szombaton is ilyen fantasztikus hangulatban vívhatjuk a csapatversenyt.
Mennyit és miben változott az élete az elmúlt egy évben?
Nagyon sok mindenben változott, de ezt nehéz lenne röviden összefoglalni.
Mit tapasztalt, többen járnak le vívni a tavalyi londoni arany óta? Klubjánál, a Vasasnál vonzóbb lett a vívás azzal, hogy ott készül egy olimpiai bajnok?
Tavaly ősszel, amikor az új csoportok elindultak, 130 kisgyerek jelentkezett kezdőként, ami hatalmas szám. Remélem, hogy minél tovább megmaradnak a vívásnál, és hogy még többen érkeznek majd, akkor visszanyerheti régi méltóságát a sportág.
Tavaly felvételt nyert a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára, hogy állnak a tanulmányai?
Az első évet elvégeztem, és folytatom tovább, nagyon szeretem, úgy néz ki, hogy ez érdekel.