Döbbenetes megbénulás vezetett az irapuatói 0-6-hoz
Détári Lajost hiába várták, kihagyta a kedden megjelent önéletrajzi könyvének bemutatóját, majd másnap egy közleményben kért bocsánatot, és jelezte, hogy a rátörő pánik miatt maradt otthon. A "Détári az utolsó magyar világsztár" című könyvről egyelőre nem kérdezhettük, de a műből kiragadott hat sztori így is megér egy szemlét.
A Honvédhoz 12 évesen, 1975-ben került Détári 1984 tavaszán mindenben megegyezett az FTC-vel. 300 ezer forintot és egy lakást kapott volna a zöld-fehérektől. Két nappal a megegyezésük után a Honvéd elnöke magához rendelte, és szerződéshosszabbítást kínált neki. Ő egy nap gondolkodási időt kért, mire Sándor György így felelt: „Semmi gond Döme, ha nem írsz alá, eltiltatunk örökre.”
Miután a Fradinál is azt mondták, hogy a katonacsapattal nem mernek hadakozni, Détári huszonnégy órával később újabb három évre aláírt a Kispesthez. Így mentek a dolgok akkoriban.
A könyvből az is kiderül, Détári 14 éves korában otthagyta a focit, és kilenc hónapig egyetlen edzésen sem vett részt a Honvédnál, miután a Városligetben beleszeretett a pingpongba: „Éjt nappallá téve ütöttem a labdát, faütővel, betonasztalon” - írta Détári, akinek váltásában az is benne volt, hogy nem szerette a Honvéd serdülőcsapatának akkori edzőjét.
Közben egy pingpongedző felfedezte, és megpróbálta a csapatába csábítani. Ezzel egy időben azonban Tajti József lett a Honvéd új korosztályos edzője, ő azonnal felment Détáriék lakására, és egy hosszú beszélgetéssel visszacsábította. Döme másnap már el is utazott a Kispest komlói edzőtáborába. Foci-pingpong 1-0.
Détárinak kilenc évvel később is volt egy meghatározó beszélgetése, amikor a brazilok elleni 3-0-s hazai győzelem után túl sokáig ünnepelte a sikert. Egy akkori újság háromnapos eltűnésről írt, ezt a braziloknak fejjel betaláló focista cáfolta, de azt elismerte, hogy a meccs után két nappal nélküle zajlott a Honvéd edzése. A barátaival megnézték ugyanis a brazilverést, és „kicsit elnyúlt az élmény felelevenítése”, ami miatt kimaradt a másnapi tréning.
A Honvédot irányító Komora Imre büntetésként egyhavi fizetését megvonta játékosától. Ám mivel Mezey György, a vb-re készülő válogatott kapitánya személyesen ment ki a kihagyott edzésre gratulálni a brazilok legyőzéséhez, Détári nem úszta meg ennyivel. „Feljött a lakásomra, és egy órán át beszélgettünk. Vagyis inkább beszélt. Egy mondatban összefoglalható a lényeg: még egy ilyen fegyelmezetlenség, és a televízióban nézem a vb-t!” Hogy megérte-e végül kiutazni a vébére - az már egy másik történet.
1994-ben egy elmaradt beszélgetés hozott jelentős változást az életében, a könyvből az is kiderül ugyanis, hogy Détári miért mondta le a válogatottságot. A svédek elleni vb-selejtező után az MLSZ kötelezni akarta egy interjúra egy olyan hetilappal, amelyik korábban valótlanságokat írt róla, ráadásul a feleségéről is megjelentetett egy szerinte gusztustalan cikket. „Engem lehetett kritizálni, ha jogtalan volt, úgyis lepergett rólam, azt ellenben nem engedhettem, hogy a családomat bántsák.” Détári kijelentette, hogy nem nyilatkozik, az MLSZ vezetői azonban erősködtek. ”Erre a témát azzal zártam rövidre, köszönöm, akkor nekem ennyi elég volt a válogatottból!”
Détári a válogatottnál töltött időszakát összegezve azt írja, számára az a csapat marad az álomtizenegy, amelyik kivívta a mexikói vb-n szereplést, és abba a válogatottba később csak Kovács Kálmán és Lipcsei Péter fért volna be, a maiak közül pedig mindössze Huszti Szabolcs és Gera Zoltán.
A pályafutásában három bajnoki címet hozó Honvédhoz egy sikeresebb beszélgetés is fűződik, amikor 2002 elején átvette a kieső helyen álló csapat irányítását. Ekkor "egy hosszúlépés mellett" leült a kispesti vezérszurkolókkal, és elmondta nekik, hogy amikor 1993-ban hazatért Magyarországra, miért a Fradihoz ment a Kispest helyett. Az akkori kispesti vezetők ezt a kérdést szegezték ugyanis neki: „Rendben van, hogy jönnél, de akkor mi legyen Pisont Pistával és Illés Bélával?” A kispesti kemény mag ezt hallva megbocsátott Détárinak, aki ezután benntartotta a Honvédot. A Kispest végül megnyerte az alsóházi rájátszást az NB I.-ben, így hetedik lett.
Détári az őt ért bundavádakat sem kerüli meg a könyvben, ezzel kapcsolatban egy rendhagyó beszélgetésről is beszámol a Siófok öltözőjében (Döme 2008 júniusától 2009 januárjáig volt a csapat edzője). Azt írja, az egyik bajnokin gyorsan kapott egy gólt a csapata, és utána is úgy játszottak, hogy a Fradi öregfiúk hozzájuk képest viharos tempót diktáltak volna, majd kaptak egy újabb gólt. „A szünetben berontottam az öltözőbe, és úgy üvöltöttem a játékosokkal, mint még soha. Azt mondtam: ha megtudom, hogy valaki eladta a meccset, megölöm!” A csapat a második félidőben rákapcsolt, ezzel együtt két újabb gólt kapva vereséget szenvedett. Van olyan, hogy semmi nem jön össze.
Détári részletesen beszámol arról, amikor az egyik magyar internetes portál az ő nevét is bedobta a bundaügyben. „Teljesen magam alatt voltam. Kiborultam. Azelőtt gyerekkoromban sírtam utoljára.”
A vádakat cáfolja, de vállalja barátságát a bundabotrányban főszereplőnek számító Kenesei Zoltánnal és Lázár Mátyással, akik a vádak szerint közvetítő-szervező szerepben voltak a manipulált meccseknél, így többéves börtönre ítélhetik őket. „Kenesei Zoltán és Lázár Mátyás jó barátom. Sosem fogom megtagadni őket. Ha úgy dönt a bíróság, akkor sem.” A könyvből az is kiderül, hogy Kenesei Zoltán volt a tanúja a második esküvőjén, és azt is részletezi, amikor magával vitte a Honvédtól Lázár Mátyást Vietnamba, ahol a hanoi ABC csapatát irányította.
Détári a bundázással kapcsolatban az olyan klubvezetők felelősségét is felveti, akik nem fizetik meg a beígért juttatásokat. „Ha a játékos két-három-négy hónapja egy kanyit sem kap, akkor miből fizeti a gázszámlát, miből törleszti a lakáshitelt, egyáltalán, miből vesz vacsorát a gyerekének? Az ilyen játékosokból válik szabad préda…”