Ők a halált megvető sportolók

Sarah Teelow ausztrál vízisíző világbajnok 130 kilométer/órás sebességgel száguldott, amikor leoldódtak a lécei. Óriásit bukott, a kórházban belehalt a sérüléseibe. Hogy egy autóversenyző karambolozik vagy egy profi bokszolót eszméletlenre ütnek a ringben, nem számít újdonságnak. Ezek voltaképpen mindennapos sportbalesetek. De nem feltétlenül ezek a legveszélyesebb sportágak.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy a bikafuttatás sport-e, a pamplonaiak mindenesetre már 1910 óta sportot űznek belőle. Bárki megkergettetheti magát, aki elmúlt 18 éves, nem ivott alkoholt, és ezen kívül alapszabály még, hogy tilos a bikával szemben futni. Évente több százan megsérülnek, az elmúlt több mint száz évben tizenöt futó meghalt, legutóbb 2009-ben.

A motorozás biztonságosabb a lovaglásnál

A lovas sportokban a legkönnyebb agyi sérülést szenvedni, évente hatvan haláleset köthető világszerte a versenyszerű lovagláshoz. Csak összehasonlításképp: a motorosok között ötezer órára jut egy veszélyes baleset, ugyanehhez elég átlagban 350 órát lovagolni. Ennek az oka, hogy bármilyen jól edzett is egy ló, mégis csak élőlény, éppen ezért kiszámíthatatlanabb a motornál.

Aszfaltszánkós siklik egy franciaországi úton Forrás: AFP/Verdeil Matthieu

1970-ben néhányan úgy gondolták, hogy jó ötlet, ha a már eleve elég veszélyes gördeszkára felrögzítenek pár kereket, és megindulnak lefelé a lejtőn. A neve street luge, avagy aszfaltszánkó lett, és a 90-es évek extémolimpiáján nagy népszerűségnek örvendett. Viszont roppant veszélyes, hiszen akár 160 kilométeres sebességre is fel lehet gyorsulni. A védőfelszerelés segíthet a kisebb eséseknél, ütközések során azonban szinte teljesen védtelen a sportoló.

A Telegraph szerint csak Nagy-Britanniában 110 olyan rögbijátékos van, aki a sportág miatt bénult le, egy 1996-os tanulmány pedig kiderítette, hogy a rögbisérülések 20 százaléka agyrázkódással végződik. Azaz, ami a pályán keménynek látszik a rögbiben, az a valóságban is az.

Egy sziklamászó bármikor a mélybe zuhanhat

Rengeteg problémájuk lehet a szörfösöknek. Eltörhetik a csontjaikat, összeütközhetnek a riválisokkal, vízbe fulladhatnak, és a kiszámíthatatlan tenger ezer veszélye várhat még rájuk. A cápatámadás nagyon ritka, de volt már rá példa. Az óriáshullámú szörfözést rendre halálesetek kísérik, a legnagyobb klasszisok közül is többen vesztették életüket. A hullám megtörése után lezúduló víz 5-15 méter mélyre taszíthatja a szörföst, a veszélyt a gyorsan érkező újabb hullámok és a víz alatt levő zátonyok is fokozzák.

Több forrás - köztük a Foxsports.com - is azt írja, hogy nincsen veszélyesebb sporthoz kötődő foglalkozás, mint a cheerleadereké. Egy amerikai kutatás szerint a közép- és főiskolás, illetve egyetemi pompomlányok körében 104 komoly sérülés történt 1982 és 2005 között, 2007 óta pedig 26 ezer sérülést regisztráltak. Közvetlen életveszélyről a cheerleadereknél mégsem beszélhetünk.

A sziklamászás védő- és biztonsági felszerelésekkel is veszélyes, ám az egyik vállfaja, a free solo climbing során segédeszközök nélkül igyekeznek a csúcsra az extrémsportolók. Itt aztán nem lehet hibázni, picit sem!

A helisízés lényege, hogy a síelő nem kijelölt, hanem természetes pályán, egy helikopterből kiugorva indul el lefelé a hegyen, miközben nem tudja, hogy mi van a hó alatt. A sportág rajongói olyan helyszínt (jellemzően Alaszka, Új-Zéland, Svájc, Nepál, Kanada, Oroszország) választanak, ahová csak helikopterrel lehet feljutni. Nagyon drága, és egyben az egyik legveszélyesebb sportágról van szó, sokszor nem is a hó alatti akadályok, hanem a lavinák okozzák a helisíelők végzetét.

Egy barlangi búvár lefilmezte a saját halálát

A barlangi búvárkodásban nem mindig tudni, hol a kijárat, sok esetben teljesen sötét van, és előfordul, hogy a sportoló nem jut el időben a szabad levegőig, amikor az oxigénpalack már nem segít. A legtapasztaltabbak is elkövethetnek hibákat, ami tragikus lehet, David Shaw például a saját halálát filmezte le 2005-ben.

Shaw feleségének a visszaemlékezése: "Nem köthettem le. Olyan volt, mint egy madár. Egy madarat vagy ketrecbe zársz, vagy szabadon engeded. De ha az előbbi mellett döntesz, akkor sohasem lesz igazán boldog. Mindig magában rejtette a kockázatot, hogy engedem szabadon repülni. Mindig megvolt az esély arra, hogy soha nem tér vissza. Ezzel tisztában voltam, és tudtam, hogy egyszer valószínűleg ezzel kell majd szembesülnöm."

A bázisugrás az ejtőernyős ugrásnál is sokkal veszélyesebb, hiszen a sportág gyakorlói nem repülőről, hanem egy-egy magas pontról, például egy épület tetejéről ugranak a mélybe. Van ugyan ejtőernyőjük, de ettől még roppant veszélyes a levegőben az épületek között lavírozni, ennél már csak a szárnyasruhás ugrás a durvább. Bő egy hónapja sajnos magyar vonatkozású volt az a wingsuit-vb előtt történt eset, amikor Kínában Kováts Viktor egy sikertelen próbaugrás következtében lezuhant a Hunan tartományi Tienmen-hegy völgyében.

Gyakran kapunk rossz híreket a kerékpárversenyekről, idén Junior Heffernan egy autóval ütközött egy brit versenyen, két éve pedig Wouter Weylandt halt meg a Giro D'Italián. Ezzel együtt egy 2008-as felmérés kimutatta, hogy a versenyszerű kerékpározás nincsen benne a top 6-ban legtöbb sérülést okozó sportok listáján. A Wikipedia külön szócikkben foglalkozik az elhunyt profi kerékpárosokkal.

A veszélyes sportok listája persze sokáig bővíthető lenne, ki ne emlékezne a grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili 2010-es tragédiájára, alpesi sízők, technikai sportot űzők baleseteire, vagy éppen Allan Simonsen idei ütközésére a Le Mans-i 24 órás autóversenyen.