Tényleg meghalt a brazil foci?

Brazília előző szövetségi kapitánya már évekkel ezelőtt, saját kapitánykodása alatt kongatni kezdte a vészharangot, mondván, a brazil foci lemaradt a nagy riválisok mögött. A Konföderációs Kupa megnyerése és a klubsikerek csak egy időre fedték el a problémákat.

"Mindig azt hallom, hogy mi a saját stílusunkban játszunk, mások pedig minket utánoznak. De most nézzünk szembe azzal, hogy valamit nem jól csinálunk. Ezt el kell fogadnunk, meg kell értenünk, és meg kell oldanunk. Komoly programokra és folyamatosságra van szükség" - egyebek között ezt írta 2011 decemberében az akkori brazil szövetségi kapitány, Luiz Antonio "Mano" Menezes, az ország egyik legelismertebb edzője a brazil labdarúgás állapotáról. Aligha látta előre a keddi katasztrófát, de tudta, miről beszél.

A műfajilag a segélykiáltás és az utolsó figyelmeztetés közé eső közleményében Menezes azt sürgette, hogy a két nappal korábban, a klubvilágbajnokság döntőjében látottak nyomán végre kezdődjön Brazíliában mély szakmai vita a sportág igazi problémáiról, mielőtt késő lesz. Abban a döntőben az ereje teljében lévő Barcelona 4-0-ra tönkreverte a Neymarral felálló, a Libertadores-kupát egyetlen vereséggel megnyerő Santost. Önmagában a vereség nem, de annak mértéke és főleg a játék képe elég nagy pofon volt a Neymar-kultuszt épp építgető braziloknak.

Mano Menezes előre megmondta Forrás: AFP/Juan Mabromata

Menezes azt írta, hogy "továbbra is technikailag nagyszerű játékosokat nevelünk, de jobban kell őket képeznünk, irányítanunk, és reálisabban kell értékelnünk", továbbá határozottan célozgatott rá, hogy a brazil futballfilozófia, az edzők elméleti felkészültsége lemaradt a világ mögött. "A futballunkban rejlő potenciál még mindig lehetővé teszi a gyors gyógyulást, de cselekednünk kell, mert a riválisaink is ezt teszik" - jelentette ki.

Az utóbbi években nem ez volt az egyetlen olyan vélemény a brazil futballt belülről ismerő szakemberektől, amely azt feszegette, hogy a világ labdarúgása egyszerűen elszaladt Brazília mellett. Lúcio, az előző generáció csapatkapitánya 2011 augusztusában, egy éppen a németektől elszenvedett 3-2-es vereség után mondta ki, hogy az ellenfél "tehetségekben fölénk nőtt". (Vö: "A mi időnk lejárt", 1969, Mészöly Kálmán.) Csapategység, fegyelmezettség, koncentráció, küzdeni tudás - ezekben korábban is gyakran alulmaradt a brazil válogatott. Na de tehetségben?

Lúcio is látta Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Az említett Barcelona-Santos meccs után a Lance nevű brazil sportnapilap egyenesen azt írta, a brazil foci "sohasem volt még olyan gazdag anyagilag és olyan szegény minőségileg, mint most". Meg azt is, hogy ha a Santos esetleg nyert volna, az csak elfedte volna a tényt, hogy a "a futballunk másodosztályú lett". Ezt a mondatot tíz vagy akár csak hat évvel korábban aligha írta volna le épeszű ember Brazíliában.

Azóta a világ labdarúgását átlagos érdeklődéssel követő fociszeretők számára is fel kellett tűnnie, hogy a brazil játékosok első vonala a korábbiakhoz képest súlytalanná vált. Először csak arra figyeltünk föl, hogy az európai Aranycipőért folyó versenyből kikoptak a csatáraik, aztán arra, hogy a középpályások is egyre szürkébbek. Egyedül a védelemben tudtak felvonultatni valódi klasszisokat. Igen, van Neymar, aki képes zseniális dolgokra, és még mindig nagyon fiatal, de a Menezes által emlegetett "reális értékelés" talán az ő esetében sem haszontalan. Nem akarunk párhuzamot vonni a két játékos között, de emlékszik még valaki arra, hogy 2006 körül az El Clásicókat Messi és Robinho, a jövő két nagy mágusa csatáiként vezették föl? Ami Robinhót illeti, ez azért kicsit erős volt.

Néhány ízelítő abból, hogy kik alkották a brazil válogatott kezdőcsapatát a vébén:

- a kanadai Toronto FC meccshiánnyal küzdő kapusa, aki az angol QPR-nek nem kellett (Júlio César)
- a gyenge szezont futó Barcelona egyik legrosszabb formában lévő játékosa (Daniel Alves)
- a Chelsea sokat kispadozó középső védője (David Luiz)
- a Wolfsburg védekező középpályása (Luiz Gustavo)
- a Chelsea tehetséges, de egész tavasszal gyengén játszó középpályása (Oscar)
- a Tottenham év eleje után erősen visszaeső védekező középpályása (Paulinho)
- a Fluminense félszezonnyi sérülésből visszatérő, azóta nagyon kevés gólt szerző csatára (Fred)

Mindez azért különösen furcsa, mert mint a Lance is megjegyezte, a gazdaságilag rohamosan erősödő országban egyre több pénz jut a focira. Számos olyan klub van, amely szponzorpénzek segítségével sokáig otthon tudja tartani vagy Európából vissza tudja csábítani a közönségvonzó neveket, így a brazil bajnokság messze a legerősebb a kontinensen. A Libertadores-kupa utóbbi tíz kiírásából hatot brazil klubok nyertek - igaz, éppen az idei sorozat gyalázatosan sikerült, a hat indulóból egy jutott el a legjobb nyolc közé, az elődöntőbe meg már egy sem.

A Scolari-féle csapat jó tavalyi-tavalyelőtti eredménysora - benne a tényleg imponáló játékkal megnyert Konföderációs Kupával - ugyanúgy elfedte egy időre az utánpótlásképzés gondjait, ahogy a klubok Libertadores-kupa-sikerei. A németek nyilván nem jobbak hat góllal, egyszerűen minden összejött nekik az elődöntőn, de ettől függetlenül egyértelművé vált, hogy a brazil válogatottat két alapemberének a kiesése végzetesen megroppantja, mivel egyiknek sincs megfelelő cseréje. És ez aligha független attól, hogy Menezes a képzésben, a felkészültségben már évekkel ezelőtt nagy lemaradást látott.

Neymar egyedül kevés Forrás: AFP/Vanderlei Almeida