Labdarúgó-világbajnokság, negyeddöntő:
Argentína - Belgium 1-0 (1-0)
Brazíliaváros, Estádio Nacional, 68 551 néző
v.: Rizzoli (olasz)
Argentína: Romero - Zabaleta, Demichelis, Garay, Basanta - Lavezzi (Palacio, 71.), Biglia, Mascherano, Di María (Perez, 33.) - Messi, Higuaín (Gago, 81.).
Belgium: Courtois - Alderweireld, Kompany, Van Buyten, Vertonghen - Witsel, De Bruyne, Fellaini - Hazard (Chadli, 75.), Origi (Lukaku, 60.), Mirallas (Mertens, 60.).
gól: Higuaín (8.)
sárga lap: Biglia (74.), illetve Hazard (53.), Alderweireld (69.)
Úgy tűnik, a nagycsapatokra inspirálóan hat ezen a vébén, ha minőségi ellenféllel kell játszaniuk - vagy ki tudja, talán csak könnyebb egy olyan válogatottnak nekimenni, amely maga is támadni akar. Mindenesetre azok után, hogy a brazilok Kolumbia ellen végre úgy játszottak - egy félidőn át, de az is valami -, ahogy illene, egy időre most az argentinok is egész más arcukat mutatták, mint mondjuk a Svájc elleni kínlódás során.
Briliáns támadójátékra azért nem ragadtatták magukat, de már az is sokat számított, hogy - legalábbis eleinte - megvolt a tempó, a lendület, aminek a hiánya nyolcaddöntőjüket oly emlékezetesen nézhetetlenné tette. A belgák annyival járultak hozzá a látványossághoz, hogy meglepően lazán fogták Messit, a barcelonai zseninek mélységből és a szélről indulva is volt ideje és helye kevergetni.
Tőle indult az az akció is, amelyből a meccs egyetlen gólja esett, de abban a szerencsének nagyobb szerepe volt, meg persze Gonzalo Higuaínnak, aki a vb-n először jelezte, hogy a pályán van, és akkor mindjárt egy szép góllal. Di María is aktív volt, amíg le nem kellett cserélni, sőt Biglia is elég gyakran feltűnt a belga tizenhatos közelében.
A góllal azonban annyira megelégedett az argentin válogatott, hogy hamarosan visszavett a kezdeti sebességből, és egészen a 94. percig nem találta el a kaput. Ennek ellenére Alejandro Sabella szövetségi kapitánynak nem kellett nagy veszélyben éreznie a továbbjutást, mert a belgák az eddigi önmagukhoz képest tompán és pontatlanul játszottak.
Főleg Eden Hazard mutatott keveset, bár neki az egész világbajnokság nem úgy sikerült, ahogy várni lehetett a Chelsea-ben mutatott teljesítménye alapján. Az enyhén szólva nem világklasszisokból álló argentin védelem nyilván külön készült rá, de így is feltűnően gyengén játszott, például elég sok eladott labdája volt (csupán 73,3 százalékos pontossággal passzolt).
A belgák a 60. perc környékén kerültek ebbe a lelkiállapotba, amikor az ember már inkább felíveli a labdát, mintsem megpróbálkozzon egy kockázatos passzal szöszmötölni, de a magas emberek jelenléte dacára ez nem sokat segített rajtuk. A vége azért nem lett igazán izgalmas, mert az argentinok nem követték el azt a hibát, amit a brazilok pénteken, nem húzták magukra az ellenfelet - csak a hosszabbításban szorultak be a kapujuk elé.
Akkor adódott előttük a gól utáni legnagyobb helyzet is: Messi teljesen egyedül lépett ki középen, de ahelyett, hogy elhúzta volna a kivetődő Courtois mellett a labdát, külsővel lazán a kapusba pofozta. Belgium így indíthatott egy utolsó rohamot az egyenlítésért, és meg is volt hozzá a helyzete, épp csak a csereként beállt Lukaku nem volt elég határozott.
Argentína ugyanúgy közepes játékkal, korán szerzett egyetlen góllal harcolta ki a négy közé jutást, mint egy nappal korábban a németek. Az argentin válogatott negyedszer játszhat vb-elődöntőt, bár arra nem lehet büszke, hogy miféle körülmények közt érte ezt el: az 1990-es döntő óta a kieséses szakaszban sohasem volt ilyen kevés kaput eltaláló lövés (három) egy meccsen.
Mondjuk csodálkoznánk, ha ez bárkit érdekelne Buenos Airestől a Tűzföldig.
A meccs összefoglalóját itt nézhetik meg.