Kétszázzal döngetni az égen

Vágólapra másolva!

Wingsuit Boogie néven nemzetközi szárnyasruha-fesztivált rendeznek augusztus 1-től 10-ig a kaposújlaki repülőtéren. Ez az a sport, ahol denevéröltözetű emberek repesztenek kétszázas tempóval közel vízszintesen, mielőtt kinyitják ejtőernyőiket. Megnéztük az első napot.

Wingsuit? Szárnyas repülőruha, Birdman-ruha, madárruha. És az ejtőernyőzésnek az a szakága, ahol úgy röpködnek a versenyzők, mint Batman. Valahogy így:

Augusztus 1-től 10-ig tartják a kaposújlaki repülőtéren a VIII. Wingsuit Boogie nemzetközi szárnyasruha-versenyt és magyar bajnokságot. Első nap. A szervezők azt mondták, délelőtt 9 órára menjünk, akkor kezdődnek a gyakorlóugrások. Időben érkezünk.

- Maguk valamelyik kereskedelmi tévétől jöttek? – kérdezi egy borostás alak – mert akkor menjenek a…
- Nem, miért?
- Bemondták a tévében, hogy ma rossz idő lesz, ezért egy csomóan nem indultak el, így az egész verseny csúszik, az első gép talán délután 3 órakor indul.

Szépen vagyunk. Csodás az idő, kánikula van, de alig néhányan vannak csak itt. A helyzet dél körül kezd kicsit javulni. A repülőtér a kádári idők sűrűjét idézi, a kifutók, a gyep jó állapotú, a környező épületekhez azonban nem nyúltak vagy harminc éve. Akik itt vannak, heverésznek, napoznak, iszogatnak, felszáll egy Cessna, landol egy helikopter. Őskövület lehet, archaizáló akciófilmeket idéz a külseje.

Two in one

A rendezvény tulajdonképpen két versenyt jelent. Szörényi Csaba, a verseny főszervezője, a Magyar Bázisugró és Ejtőernyős SE (MBSE) elnöke magyarázza el a részleteket. Pénteken és szombaton az úgynevezett artistic páros wingsuit formaugró versenyt tartják. Ez azt jelenti, hogy két szárnyas ruhába öltözött ember különféle formagyakorlatokat, szaltókat, forgásokat mutat be siklás közben, amit egy harmadik, kamerás ember videóra rögzít.

Jobb szélen Szörényi Csaba Forrás: Origo

A csapat teljesítményét együtt, a képsorok alapján értékelik. Hétfőtől a teljesítményrepülő tusát tartják, egyéni indulókkal. Ez úgy fest, hogy a madáremberek 4000 méter magasan kiugranak a gépből, majd a 3000 és 2000 méter közötti szakaszon a testükre rögzített GPS-szel mérik, hogy ki repül a legtovább vízszintesen. A mért szakasz után, úgy 1000 méteren a sportolók kinyitják az ejtőernyőjüket és levitorláznak a földre. Ebben a versenyágban több kategória is létezik. Van a naked tracking (meztelen csúsztató), ami azt jelenti, hogy az indulók legföljebb egy rövidnadrágot viselhetnek, a felsőtestükön viszont semmit. Nagyon sajnálom, hogy mi ebből kimaradunk, a lányoknak ugyanis a melltartó használata nem kötelező (de engedélyezett).

Égi rodeó

Van még a tracking kategória, itt „civil” alsó- és felsőruházatban indulnak, aztán a wingsuit, ami az internetes videókból leginkább ismert. Végül rendeznek futamokat wingsuit rodeó kategóriában is: kéttagú csapat, az egyik rodeós szárnyas, a másik normál ruhában ugrik, a mért szakaszon belül folyamatos fizikai kapcsolattal. Ezt külső vagy belső kamerás felvételek nyomán értékelik a bírók.

Verebes Gábor ernyőt hajtogat. Összefutnak a szálak. Forrás: Origo

Az indulóknak legalább négy, legföljebb tíz, érvényes GPS adatokkal igazolt ugrást kell végrehajtaniuk, az eredmények közül a három legjobb ugrás átlaga számít.

Zúg a fejem. Valószínűleg a szabályismertetéstől, de az is lehet, hogy a repülőtér hangszóróiból üvöltő hörgős metál miatt. Szörényi Csaba nem kegyelmez, folytatja. Az artistic versenyen 3-4 csapat indulása várható, a teljesítményrepülő-viadalra pedig 15 országból nyolcvan emberre számítanak. Ahhoz, hogy valaki szárnyas ruhával repülhessen, minimum kétszáz ejtőernyős ugrást, majd egy wingsuit vizsgát kell teljesítenie.

Inkább a sakk

Nem olcsó hobbi, a nevezési díj az artistic versenyre 3000, a teljesítményrepülőre pedig 6000 forint fejenként. Ehhez jön a repülőgépes fuvar ára, ami 7800 forint ugrásonként. A reptérig és haza könnyen összejön néhány száz kilométer, az már nem kevés benzin, kell szállás (a legolcsóbb itt 1500 forint), étel és ugye ejtőernyő, bukósisak, magasságmérő, egyéb kütyük, valamint a ruha. Egy átlagos öltözet új ára 1000 euró, de mint a büfében megtudom, használtan már 80-100 ezer forinttól is kapható. Ja és szabadságot kell kivenni. Van, aki egy nap 8-10-et is ugrik - itt abbahagyom a számolgatást, és inkább a sakkozásra gondolok.

Szörényi Csaba egyébként 1995 óta ejtőernyőzik, ő volt az első magyar, aki wingsuit ruhával repült, 2002-ben, Horvátországban. Azóta úgy 500 ilyen ugrást teljesített, ami magyar viszonylatban soknak számít, külföldiben viszont nem, hiszen vannak profik, akik 2000-et ugrottak. Egy ilyen profi, az amerikai Brian Caldwell (a távolsági ugrás specialistája) itt is van Kaposújlakon, azonban tegnap este túlzottan szoros barátságot kötött a pálinkával, így most mélyen alszik valahol.

Szabóból gyáros

Összesen tizenöt ember kell ahhoz, hogy fölszálljon a gép, de még mindig nincsenek elegen, a hangosbeszélő indulókat toboroz. Egy szemüveges fickó a versenyirodától kapott kotta alapján a társával gyakorol, elég vicces, ahogy egymást kerülgetik a földön. Szóba elegyedünk, a szemüveges férfi Dolhai Zoltán, az ország egyetlen madárruhagyártója. Nagy dolog - gondolom, aztán megtudom, hogy a világon összesen négyen vannak, és körülbelül tízezer ugrót látnak el.

Dolhai eredeti szakmája szabó, miután beszippantotta az ejtőernyőzés, csinált magának egy ruhát, majd egy céget, ami ma már húsz embert foglalkoztat Nyíregyházán, miközben jelen van a világ közel húsz országában. Saját fejlesztésű szetteket készítenek, mint mondja, sokat variálnak a szárnyprofilokkal, anyagokkal. A ruhákon cellák vannak, ezeket a légbeömlőkön keresztül felfújja a menetszél, amitől a szerelés nagyon stabil lesz. A földi tesztelések része egy bármelyik barkácsboltban megvásárolható lombfúvó is, ezzel fújják fel a cellákat, hogy lássák, vannak-e benne ráncok. A csúcsmodelljük 1200 euró.

Ezekkel a ruhákkal az ugró 200 kilométer per órás sebességgel száguld előre, miközben 60-70 kilométer per órával zuhan, de akár 40-re is le tud lassítani. Egy normál, hason zuhanó ejtőernyős 200 kilométer per órás sebességgel repeszt a föld felé függőlegesen, mielőtt kinyitná az ernyőjét.

Befut a közönség

Időközben befut két idős úr, egyelőre ők a közönség. Ejtőernyősöket már láttunk – mondja az egyik -, „ilyeneket” még csak a tévében, gondoltuk megnézzük, milyen ez élőben. 34 fok van, a rendezőség egyik vicces tagja a Csendes éj című karácsonyi dalt üvöltteti a hangszórókból Zámbó Jimmy feldolgozásában. Végre összejön a 15 ember, van, aki versenyez, van, aki gyakorló ugrásra készül. Az ernyőhajtogató nevű faházban készülődnek, néhányan közülük tíz perce még kedélyesen ebédeltek, nem látszik rajtuk feszültség. Utolsó simítások a szerelésen, Szörényi fekvőtámaszozik, más meditál és jógagyakorlatokat végez, többen cigarettáznak még egyet.

Ajándék ez az ugrás

Egy Derzs becenevű fiatalember első tandemugrására készül, a közelben nyaralnak, ez a születésnapi ajándéka. Jászai Béla, a mestere elmondja a teendőket, aztán lépésről lépésre elpróbálják, mit kell csinálni. Derzs egyre szótlanabb és fehérebb.

Az ugráshoz szükséges felszerelések profik, a többi szemlátomást lényegtelen: van, aki fekete akril zokniban, szandálban indul a kifutópálya felé. Az egyik bukósisak állrészén „Bite Me” (harapj meg) felirat. A repülőgépnél még elpróbálják, hogy a kiugrásnál melyik csapattag hová álljon és mibe kapaszkodjon, aztán felszállnak és eltűnnek a szemünk elől.

Látványos?

A wingsuit az egyik leglátványosabb sport, ha azonban az ugrók nem készítenének videókat, akkor ez soha nem derülne ki. CB-rádión leszól valaki a gépből, hogy két perc és ugranak, a hírre fel is ugrunk, de hiába, a földről semmi nem látszik. Csak annyi, hogy hirtelen több ejtőernyő is megjelenik az égen. A siklással már végeztek, most már csak ereszkednek. Az egyik öregúr csalódottan legyint, és hazafelé indul. Földet érés után a tandemugrót megtapsolják, most már bátran mosolyog. A versenyzők egymással viccelődnek, van, aki csobban egyet a reptér szélén álló felfújható medencében, máshol cigaretták, energiaitalok kerülnek elő.

Mindenki leadja a GPS-ét, és a kamerákat, a háromtagú zsűri laptopokon nézi a felvételeket és pontoz. Lenyűgöző képsorok, Szőnyi János bíró elmagyarázza, hogy a videózó csapattagnak is nehéz dolga van, mert alig két méterre kell repülnie a többiek felett, hogy mindent fel tudjon venni. Végül a három csapatból kettő úgy dönt, hogy ők gyakorló ugrást hajtottak végre, csak az MBSE csapatát értékelik, kilenc pontot kapnak. Ez az első versenynap, az első ugrás a kötelező négyből, később még többen is érkeznek, semmi nincs eldőlve. Szőnyi János – aki szintén aktív wingsuitos - szerint mindenesetre nemzetközi színvonalú ugrást láthattunk.

Nem volt rossz

Verebes Gábor, a csapat egyik tagja szerint nem volt rossz az ugrásuk, ám nem túl gyakorlottak. Oktatóként dolgoznak, sokat ugranak, de erre a versenyszámra nem tudtak készülni, utoljára tavaly siklottak együtt. Az a titka a dolognak, hogy nem kell erőltetni a pontokat, mert akkor szétesik az ugrás, szép nyugodtan kell végrehajtani a feladatot – mondja. Elképzelem, mennyire lehet nyugodt az ember, miközben kétszázzal dönget az égen. Verebes még nem ismeri az eredményt, úgy tippeli, nyolc pontot kaptak. Szerinte amit ők tudnak világviszonylatban, az nagyon kevés, a nemzetközi mezőny jóval előttük jár. Ennek az is az oka, hogy a külföldi profik nagyságrendekkel többet tudnak ugorni. Éppen ezért ők itt Kaposújlakon minden számban elindulnak majd. Verebes Gábor 16 évesen kezdett ejtőernyőzni, ekkortól lehet, szülői engedéllyel. Azóta is ebből él, jelenleg minden ejtőernyős sportágnak ő a nemzeti bajnoka.

Közben egyre nagyobb felhők úsznak felénk az égen, a levegő is mind jobban mozog. Verebes néhány perc múlva odaszól a többieknek: kezdjünk el bepakolni, mert megfordult a szél. Igaza van, hamar megérkezik a vihar, épp eljutunk az autóig a zápor előtt. Azért megkérdezem az egyik szervezőt, lesz-e még ma újabb futam. Nem – érkezik a válasz -, úgyhogy lassan elkezdhetünk inni.