Muhammad Ali a napokban töltötte be a 73. évét. A bokszlegenda nincs túl jó állapotban, december 20-án kórházba került, több mint két hétig tartott, mire kikezelték húgyúti fertőzését.
Az egykori nehézsúlyú világbajnok 1984 óta Parkinson-kórban szenved, de még ma is tudja, mi történik a sportágban: nemrég a Twitteren gratulált Floyd Mayweathernek Marcos Maidana legyőzéséhez, és megüzente, hogy várja a Manny Pacquiao elleni csúcsmeccset.
Ali közösségi oldalán zömmel a bajnok nagy beszólásairól és nagy győzelmeiről posztolnak, egyvalamiről viszont keresve sem találnánk visszaemlékezést.
1976 nyarán Ali egy különös meccset vívott, amely után kis híján amputálni kellett a lábát. Pedig az azt megelőző másfél évben megverte George Foremant a boksztörténelem egyik legnagyobb meccsén, majd 1975-ben újabb klasszis találkozón védte meg a nehézsúlyú vb-övét, ezúttal Joe Frazier ellen.
Ebben a hangulatban azt találta mondani a japán profi wrestlingesek vezetőjének: "Van bárki Keleten, aki kiáll ellenem? Egymillió dollárt adok neki, ha legyőz!" Bizonyos Antonio Inoki jelentkezett, Ali pedig nem tudhatta, mi vár rá. Ali 34 éves volt, Inoki 33. Egy bokszoló és egy pankrátor.
Még a meccs előtt Ali bedobott pár nagy dumát, ahogy csak ő tudja: a nagy álla miatt Pelikánnak gúnyolta Inokit, azt mondta, péppé veri, mert itt "nem lesz Pearl Harbor".
A japán harcos válaszul előkapott egy mankót, majd azt mondta: "Hadd tanítsak egy kis japánt: Ali a nyelvünkön azt jelenti, kis féreg".
Ali természetesen látott wrestlinget a tévében otthon, ezért úgy gondolta, megrendezett meccs lesz, és csak bohóckodni kell egy kicsit a japán közönség előtt. Aztán beugrott egy edzésre megkérdezni, hogy mikor lesz a próba, mire az éppen repülőrúgásokat és földharcot gyakorló Inoki közölte: "Nem, nem, ez nem bemutató. Valódi harc."
Ali stábja azonnal jelezte, hogy lemondják a meccset, ha nem változtatnak a szabályokon. Inoki lemondhatott csaknem a teljes repertoárjáról, az úgynevezett slide kick kivételével - írta az esetről az amerikai Culture Club blog.
Az Aliról szóló legalaposabb önéletrajzi könyv, Thomas Hauser 544 oldalas műve viszont azt állítja, japán üzletemberek keresték fel Ali menedzserét, Herbert Muhammedet, és az eredeti forgatókönyv szerint egy eljátszott meccsen Ali összevissza verte volna Inokit, majd a hatodik-hetedik menet táján már az amerikai könyörgött volna a bírónál a meccs félbeszakításáért, amikor Inoki egy váratlan támadással hátulról ledöntötte volna.
"De nem így alakult, mert Aliban Japánba érkezve megszólalt a lelkiismeret, és nem akarta a nézők megvezetését" - mondta az Origónak Erdélyi Kálmán bokszszakíró. Így vagy úgy, a végeredmény ugyanaz: az Ali vs. Inoki mérkőzés valódi harcot hozott.
Felettébb furcsa meccs kerekedett ki mindebből. Ali felvette az ortodox bokszalapállást, Inoki viszont leguggolt, majd időnként hirtelen kaszáló rúgásokkal vette célba ellenfele lábát. Sokszor csak a hátán feküdt, hogy Ali ne üthesse meg, és várta, mikor lép elég közel ahhoz, hogy megrúghassa.
Ali zavarban volt, és többek közt azt kiabálta: "állj fel, harcolj, mint egy férfi!" A japán pankrátor azonban ragaszkodott a taktikához, ami az őrületbe kergette a Tokyo Budokan csarnok vérre szomjazó közönségét. Mint később kiderült, Inoki több millió dollárt tett fel a meccsre, a pénz nagy részét a pankrátor társaitól kérte kölcsön. Ha veszít, mindannyiuk egzisztenciája romba dől. Alinak viszont a mítosza forgott kockán.
Az első menetekben Ali még többnyire kitért a rúgások elől, de lassanként Inoki harcmodora felemésztette, és egyre rosszabb állapotba került. Ilyenekre egy bokszoló nincs, nem lehet felkészülve:
Ali lába a harmadik menetben vérezni kezdett, a hetedikben pedig már annyira vérzett, hogy egy időre félbeszakították miatta a meccset. Aliék azzal vádolták az ellenfelet, hogy valami éles tárgyat helyezett a cipője orrába. Inoki valóban kapott egy ilyen cipőt az edzőjétől, de visszaadta, és egy normál cipőben küzdött. Azért – biztos, ami biztos – annak az orrát is felhajtogatták.
Inoki nem csak úgy összevissza rugdosott: ellenfele bal térdét célozta, sokszor sikerrel. Közben Ali alig találta el őt, a tizedik menetben mindössze másodszor sikerült megütnie. Pedig Inoki később elismerte, hogy minden beszedett ütésbe beleszédült.
A 15 menetes meccs utolsó harmadában Ali már csak vonszolta magát, Inoki pedig egyre magabiztosabb lett, kétszer is megpróbálta a csípőjénél átfogva eldobni Alit, de nem tudott elég mélyről indítani, így Ali visszatornázta magát a földre.
Az utolsó gong után Inoki csalódottan legyintett, mert nem használhatta a teljes arzenálját, Ali átölelte, súgott valamit a fülébe, és láthatóan örült, hogy túlélte az egészet.
KO híján a bírók döntöttek. Inoki 64-szer rúgta meg ellenfelét, Ali öt ütést vitt be. Ám mivel az egyik bíró Alit hozta ki győztesnek, döntetlen lett a meccs. Mindketten megtarthatták a pénzüket és a büszkeségüket, de mindketten megszenvedtek ezért.
Inoki jobb lába eltört a sok rúgástól. Ali viszont borzalmas állapotban volt. A ringből még kisétált magabiztosan, de amint becsukódott mögötte a lift ajtaja, összeesett. Iszonyatos fájdalmak gyötörték, mégsem mondta le a következő napokra kiírt Fülöp-szigeteki és koreai edzőmeccseit. Mire visszatért Los Angelesbe, két vérrög volt a lábában, a sebei elfertőződtek – egy ideig úgy tűnt, amputálni kell a lábát.
Hosszú heteket töltött kórházban, és a karrierje hátralévő részében is rendszeresen visszajárt kezelésekre. Egyesek szerint soha többé nem volt a régi a lábmunkája, Erdélyi viszont másképp látja ezt a kérdést.
"Tény, hogy Ali súlyos sérüléseket szenvedett, de ez csak egy rövid széljegyzet a pályafutásában, főleg, mert teljesen eseménytelen meccs volt – mondta az Origónak a szakíró. – Nem tartozik Ali pályafutásának legfényesebb pillanatai közé, eleve nem kellett volna elvállalnia, és nem is volt semmilyen hozadéka a számára. Ali lábmunkája pedig már 1970-ben sem volt a régi, amikor visszatért a hároméves eltiltásából, és ezt egyből észre is vették akkoriban."
Az is tény, hogy Ali az Inoki-meccs után többet nem nyert kiütéssel. Az utolsó KO-ját éppen a tokiói csata előtti rendes bokszmeccsén vitte be, az angol Richard Dunn kárára. A legjobb Alit pedig soha senki nem látta bokszolni, elvégre éppen a legrosszabbkor, 25 és 28 éves kora közt töltötte a hároméves eltiltását a katonai szolgálat megtagadása miatt.
Bármilyen kellemetlen ellenfél is volt Inoki, Ali nem volt haragtartó típus. 1994-ben a japán megírta neki, hogy hamarosan jön a búcsúmeccse, mire Ali Tokióba repült, megnézte az egykori ellenfelét, majd a csata után átadott neki egy csokor virágot a ringben.
Három évvel korábban még furcsább dolog történt: Inoki vallásközösségbe került Alival. 1990-ben, közvetlenül az öbölháború előtt Irakban lényegében túszként tartották fogva a megszállt Kuvaitban elfogott 41 japán tisztviselőt. A japán kormány elakadt a tárgyalásokkal, ezért Inoki Irakba repült, és megszervezte a "sport és béke" rendezvényt, több koncerttel és wrestling show-val.
Közben meglátogatott egy mecsetet, és áttért a muszlim hitre, felvette a Muhammad Hussein nevet. A rendezvénysorozat végére mind a 41 hivatalnokot szabadon engedték. A ma politikusként dolgozó egykori pankrátor erre büszkébb is, mint az Ali elleni egykori meccsére.