A Dortmund lassan a Juventus elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőre készül, a Bundesligában ugyanakkor visszaesett az utolsó helyre, miután 0-0-t játszott Leverkusenben, és az utolsó hét bajnokijából csak egyet nyert meg. Eddig a Dortmund teljes mellszélességgel kiállt Jürgen Klopp edző mellett, ám a Bajnokok Ligájából csoportelsőként továbbjutó csapatnak muszáj lenne feltámadni a német bajnokságban is.
De vajon mi történhetett azzal a csapattal, amely 2013-ban még lemosta a Real Madridot, és BL-döntőt játszott a Bayern München ellen?
"Azért még nem írnám le a csapatot. Rengeteget hibázunk, úgy nézünk ki a pályán, mintha egy rakás idióta rohangálna a füvön. Emiatt is vagyunk a kiesőzónában. Ugyanakkor nem igaz, hogy ennyire rosszak lennénk, van másfél hónapunk feltöltődni, ki fogjuk javítani, amit elrontottuk” – nyilatkozta Jürgen Klopp vezetőedző az őszi szezon utolsó fordulójában, a Werder Bremen elleni vereség után. A tréner azt is elmondta, meg sem fordult a fejében a lemondás gondolata, és hogy ennél rosszabb éve már biztosan nem lesz. Ennek ellenére 2015 sem indult túl biztatóan.
2013-ban még egészen más húrokat pengetett az elveszített BL-döntőt követően. "Játékosokat kell vennünk a nyáron, mert a legjobbjainkra sok csapatnak fáj a foga" – mondta Klopp a meccset követő sajtótájékoztatón, majd egyértelműen a 2015-ös berlini finálét jelölte meg a lehetséges visszatérésük napjaként.
Dogma: a nagyok mindig lerabolják a kicsiket. Már a történelem első BEK-döntőjének (Real Madrid–Stade de Reims 4–3) is az lett a vége, hogy a Real rögtön leigazolta az ellenfél legjobbját, Raymond Kopát. Szétszedték a 1970-es, majd a 1990-es évek Ajax Amsterdamját, a kétezres években így járt a BL- és később EL-győztes Porto is. Ha azonban összehasonlítjuk a 2013-as BL-döntő kezdőcsapatát az idei Bundesliga évad leggyakrabban pályára lépő játékosaival, nem látszik az üvöltő különbség, bár a Bayern rabló hadjárata kétségkívül megtette a hatását.
A Bayernhez távozó Robert Lewandowski jóval több volt, mint egyszerű befejező csatár. Ő volt a támadások egyik megszervezője is, aki a kapunak háttal állva remekül tartotta meg és osztotta le a labdákat, góljai mellett számos gólpassza is volt. Hasonlóan komplex centerrel nem sikerült pótolni, és a BVB számára külön fájó, hogy szerződése lejártával ingyen igazolt a Bayernhez.
A csapat kreatív potenciálja tovább csökkent a szintén a Bayernhez csábított Mario Götze távozásával. A két meghatározó játékos átigazolása morális mélyütést is jelentett a csapatnak és a szurkolóknak egyaránt.
A Bayern nyomasztó fölénye szép lassan demotiválhatta a Dortmundot, amely reménytelen küzdelemre kényszerült a Bundesliga bajnoki címéért, és a játékosok koncentrációja a Bajnokok Ligájára tolódott, a hazai bajnokságra valós célok nélkül pedig már nem tudnak felpörögni.
Közben megváltozott a csapat környezete is: a Dortmund játékkoncepciója és stílusa évek óta nem igazán módosult, az ellenfeleknek volt idejük alkalmazkodni, és kiismerni Klopp csapatát. Ehhez társul, hogy az ellenfelek futóstatisztikában is megközelítették az ebben a kategóriában évek óta kiemelkedő BVB-t, végeredményben tehát a csapat elvesztette azt a versenyelőnyét, amit a korábbi innováció során megszerzett. A sikertelenség végül oda vezetett, hogy Jürgen Klopp mégis elkezdte variálni a csapatát, több játékosának, mint például Aubameyangnak vagy Mhitarjannak gyakran módosítja a kezdőposztját. A kísérletezésen túl ezt kényszerből is tette, az állandó sérülések miatt. Emellett már a 4-2-3-1-es taktikai formáció sincs annyira kőbe vésve a csapatnál, mint korábban.
Mivel a távozó játékosokat nem sikerült megfelelően pótolni, a játékkoncepcióban így fellépő minőségromlás megmutatta, hogy a korábbi évek vízhordói, mint amilyen Schmelzer, Durm vagy Grosskreutz, nem kiemelkedő tudású játékosok, ha a csapat stílusa nem nagyítja fel az erősségeiket.
Bár a csapat jó néhány klasszissal még most is rendelkezik (elsősorban Marco Reus, Henrih Mhitarjan, Francois Aubameyang, Nuri Sahin, Kagava Sindzsi, Ilkay Gündogan), egyiküknek sem erőssége, hogy eldöntse a mérkőzéseket, értékesítse a helyzeteket, inkább a társak kiszolgálásában jók. Ezen a téren elsősorban Aubameyangnak kellene fejlődnie, de például Mhitarjan lelkén szárad a 2014-es BL-kiesés a Real Madrid ellen - az örmény játékos három ziccert rontott hazai pályán, holott az első félidőben sikerült ledolgozni a háromgólos hátrányból kettőt.
A csapat védelme az idei bajnokságra teljesen összeomlott, az őszi szezonban 26 kapott góllal zárt a Dortmund. A 2011-es bajnoki címénél egész évben kapott 22-t a csapat, és a 2012-es címvédésénél is mindössze 25-öt.
A védelem tagjait tekintve Matthias Ginter még nem éri el a többiek szintjét, Mats Hummels szinte állandóan sérült, Neven Subotic egy keresztszalag-szakadásból épült fel, Szokratisz Papasztathopulosz biztatóan kezdte a szezon, de ő is megsérült. A védelem összetétele meccsről meccsre változik, ami nemcsak a kapott gólokhoz vezet, de döcögős labdakihozatalokhoz és támadásokhoz is.
Amellett, hogy Jürgen Klopp taktikailag is magasan képzett edző, sikereinek nem elhanyagolható részét motivációs képességeinek köszönheti. Spekulatív vélemény, de mintha az elmúlt évek izzásában kissé kiégett volna, ezért nem képes olyan vehemenciával hatni a játékosokra, mint korábban. Sokkal csendesebb a pálya szélén, letargikus és nem ritkán tehetetlen ember benyomását kelti, ami elbizonytalaníthatja játékosait is, akik aztán hibás döntéseket hoznak a pályán.
Az edző filozófiája is béklyóba köti a csapatot. "Számtalan meccset láttam életemben, tényleg rengeteget. Köztük persze számos dögunalmas összecsapást, amelyeken jobbára elalszom. Nem is értem, mire gondolnak a csapatok, amikor 30-40-60 ezer embert untatnak a stadionban. Ez így nem oké, mi igazi, élvezetes focit akarunk játszani" – mondta korábban Klopp a BBC-nek az elveszített BL-döntő után, és elveihez azóta is tartja magát.
Csakhogy jelenleg a Dortmund igen messze áll attól a szemkápráztató játéktól, amivel például a Real Madridot ütötte ki a Bajnokok Ligájában még 2013-ban. Fogcsikorgató, egygólos győzelmekre lenne szükség, de nem könnyű egyik mentális állapotból átlényegülni a másikba – a nagy tudású bokszolókat is rendszerint tepsiben húzzák ki a ringből pályafutásuk végén, mert korábbi sikereik fényében már nem képesek alkalmazkodni a realitásokhoz, és súlyos pofonokba szaladnak bele.
Ha nem Jürgen Kloppnak hívnák az edzőt, már régen kirúgták volna Dortmundból. Ugyanakkor az ő utódlása egészen biztosan vízválasztó lépés lesz a klub történetében, amelyet alaposan megfontolnak majd a vezetők – az óra viszont kérlelhetetlenül ketyeg. Összességében még mindig nehéz elhinni, hogy komoly bajban lenne a Dortmund - már ami a kiesés rémét illeti -, ám kétségtelenül nagyon mély gödörbe került, hiszen az is szinte borítékolható, hogy jövőre nem indulhat majd a csapat a BL-ben (ehhez meg kellene nyerniük a sorozatot), a pénzügyi fiaskó pedig tovább mélyítheti a válságot.
A csúcsra vezető lehetséges utak közül a Dortmund azt járta végig, amelyik a legtöbb drukker szemében osztatlanul legitimálja a sikert. Okos sportszakmai munkával, lépésről lépésre épített csapattal, karakteres, hatékony és szemre is tetszetős stílussal, valamint kiváló játékospolitikával tért vissza a klub Európa elitjébe. Ezt a feladatot kell megismételni, ám immár egy legyőzhetetlennek tűnő Bayern München árnyékában, amely erőszakos játékospolitikájával sakkban tartja ellenfelét.
