Elég különös látvány egy sportcsarnokban, amint hatalmas, amerikaifoci-szerelésbe öltözött férfiak sétálnak nagyokat fújva, húzva maguk után az öltözőszagot. Illetve ez nem is igazi amerikaifoci: a nagypályás sportág teremváltozatában hét a hét ellen játszanak egymással.
A hétvégén rendezett Cellect Aréna Kupán nyolc csapat két négyes csoportban feszült egymásnak, az első két-két helyezett jutott a döntőbe, amelyet végül a Győr Sharks nyert meg 13-12-re az előző két Aréna Kupa győztese, a Nyíregyháza Tigers ellen.
"Ezért jöttünk" – kezdte az Origónak Baldauf Attila, a győztes csapat játékosa, akit a torna legjobb védőjének választottak. A Győr a legutóbbi nagypályás bajnokságban az utolsó helyen végzett, ez is mutatja, hogy az arénafoci más, mint a nagypályás.
"Kisebb a pálya, ezért inkább a védelem és az erőfoci dominál, pörgősebb a játék, több az ütközés, ez pedig kedvezett nekünk. A kisebb pályán eltűnnek a két csapat között technikai különbségek, kevésbé érvényesül például egy jó irányító-elkapó kapcsolat" – magyarázza a 28 éves védő.
Egyetért vele Bachrathy Kornél is, a Dunaújváros Gorillaz irányítója, egyben a magyar szövetség főtitkára. "Divízió I-esként megvertük az egyik legjobb magyar csapatot, az első osztályú Budapest Wolvesot, és csak az elődöntőben kaptunk ki. Az arénafociban sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a gyengébb elkapja az erősebbet. Itt sok variációt nem lehet megjátszani, kevésbé összetett a játék, a hosszúpasszos TD-játék például nem ül annyira, érdemes inkább futtatni a labdát" – magyarázta.
Amikor megérkeztünk délután az egész napos rendezvényre, épp hordágyon vittek le egy játékost a pályáról. "Akkor pont kifogtátok, mert ő volt az egyetlen sérültünk, de ahogy hallom, ez sem komoly, csak a nyakával lett valami. Az tény, hogy az amerikaifoci nem tollaslabda, de inkább a véletlenek, az oda nem figyelés miatt szoktak megsérülni a játékosok. Mondjuk akkor, amikor valaki nem látja, hogy egy 130 kilós zsákot oldalról vagy hátulról rálöknek" – magyarázza Bachrathy.
Szerinte egyáltalán nem több itt a sérülés, mint egy kézi- vagy egy focimeccsen. "Ha ma ugyanígy játszanának itt egymás után 15 kézimeccset, legalább ennyi boka- és ujjsérülés lenne, mint ezen a tornán volt."
Pedig sok szülő félti levinni a gyerekét amerikaifocizni – legalábbis Baldauf Attila ezzel szembesül nap mint nap Győrben, ahol amellett, hogy a felnőttcsapatban játszik, a 8 és 14 év közötti gyerekek edzője is. "A szülők azonnal arra gondolnak, hogy az első edzés után lábtöréssel fog hazamenni a gyerek, de ez egyáltalán nem így van, semmivel sem nagyobb az esélye egy sérülésnek, mint egy fociedzésen."
A 14 év alatt gyerekek védőfelszerelés nélkül edzenek ugyan, de ők egy úgynevezett flag focit játszanak. Ennek lényege, hogy a kissrácok két oldalán egy-egy zászló lóg le, az ellenfelet pedig nem a földbe kell döngölni, hanem valamelyik zászlót le kell tépni róla, akkor áll meg a játék, tehát gyakorlatilag nem is ütköznek egymással, csak dobálják a labdát, és futnak.
Bachrathy Kornél szerint azért is tökéletes sport az amerikaifoci a gyerekeknek és a felnőtteknek is, mert nem kell feltétlenül ügyesnek lenni ahhoz, hogy jó legyen benne az ember. "Más labdajátéknál, ha valaki ügyetlen, akkor előbb-utóbb kikerül a csapatból, ahogy azok is, akik túl nagydarabok vagy túl kicsik. Nálunk minden posztra másfajta felépítésű játékos kell, így mindenkit lehet valamire használni. Akit máshonnan kiutálnak, azt a közösség itt befogadja."
Jó példa erre Tóth Gábor. Amikor elsétált mellettünk védőfelszerelés nélkül, csak a csapzott arca és a rövidnadrágja árulkodott arról, hogy ő is játszik az Aréna Kupán. Aztán a következő meccsen megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a címvédő, és most is a döntőig menetelő Nyíregyháza Tigers irányítója. A fináléban néhány másodperccel a vége előtt egy egész pályás touchdownpasszt osztott ki, de így is kikaptak. Sokszor egyedül próbálta megoldani a helyzeteket, amikor nem volt szabad társ, akinek passzolhatott volna. Simán belement a legdurvább szituációkba is, akkorákat kapott a több mint százkilós védőktől, hogy nekünk fájt. Neki azonban nem.
"Annyira élvezem ezt a játékot, hogy nem érzem a fájdalmat" – mondta az Origónak a döntő után Tóth Gábor. Kérdésünkre elárulta, mindössze 17 éves, 176 centi magas és 68 kiló. A tavalyi bajnokságban már nagypályán is ő volt a Nyíregyháza irányítója – vagyis ő mondja meg minden támadás előtt a nála kétszer nagyobb csapattársaknak, milyen figura jön, mit csináljanak, hova fussanak.
"Öt éve velük vagyok, kölyökkorom óta ismernek, elfogadnak engem, és elfogadják a meglátásaimat is. Tizenkét éves voltam, amikor a keresztanyám barátja elvitt egy magyar bajnokira, annyira megtetszett, hogy egyből megfertőződtem. Azóta is hálás vagyok érte, mert ez a legszebb csapatsport a világon."
Tóth eleinte elkapó volt, de az edzéseken nagyon szeretett dobálni, felfigyeltek rá, hogy nem is megy neki rosszul, beállították irányítónak, és ott is ragadt. A döntő után hosszú percekig üvöltözött a csapattársak között, de mint kiderült, nem velük veszekedett. "Magamra vagyok mindig mérges. Nagy hibám, hogy maximalista vagyok, erről valahogy le kell szokni, mert az ember mindig követ el hibát, nem vagyunk tökéletesek.”
Gyakran éri az a kritika az amerikaifocit, hogy sokat áll a játék, kevés a sportértéke, inkább Amerika majmolásáról szól az egész. Bachrathy Kornél szerint az, akinek van egy kis fogalma a sportról, nem mond ilyet. "Aki megnézi, hogy mi folyik egy amerikaifoci-pályán, hogy mennyire fizikális, mennyire gyors a játék, az rájön, hogy az amerikaifoci gyakorlatilag sokkal gyorsabb bármelyik sportnál. Amikor megy a játék, akkor mindenki sprintel, nem úgy, mint a fociban, ahol 20 percig sétálgatnak, és megy a tili-toli."
Bachrathy szerint itt nem lehet ráülni az eredményre, nincs olyan, hogy visszavesznek a tempóból egy kicsit. "Ha nem csinálsz semmit a pályán, akkor elveszik tőled a labdát, és jön az ellenfél."
Egyetért vele Baldauf Attila is, és egyúttal meghívja játszani azokat, akik megkérdőjelezik az amerikaifoci sportértékét. "Jöjjenek el, és próbálják ki! Ha talpon tudnak maradni egy négyórás meccs végén, ahol 30 másodperces szünetekkel teljes gázzal kell sprintelni, igaz, hogy csak néhány másodperceket, de ha ezt végig tudják nyomni úgy, hogy utána nem kapkodják a levegőt, akkor megemelem a kalapom előttük."
Az Aréna Kupán szinte telt ház, közel ezer ember jött össze, néhány fanatikus a sarokban megállás nélkül ütötte a dobot. Nyíregyházáról jöttek, nem igazán voltak már szomjasak. Egyiküknek hiába tettünk fel több kérdést is, kicsit olyan volt, mint Marshawn Lynch, az idei Super Bowl-résztvevő Seattle Seahawks legnagyobb sztárja, aki a döntőt megelőző sajtótájékoztatón mindenre azt válaszolta, hogy „azért vagyok itt, hogy meg ne büntessenek”. Öröm- és alkoholmámorban úszó szurkolónk pedig azt ismételgette, hogy "Ma dolgoznék, de azért cseréltem el a műszakomat, hogy itt lehessek." Többet nem tudtunk meg tőle, viszont végigénekelte a csapat minden meccsét.
"Itt nem huligánok vannak a lelátón, a mi sportágunk más. A pályán kemény, de a lelátón nem" – magyarázza Bachrathy Kornél. "Amerikában is családi rendezvény egy meccs, nálunk is az. A legutóbbi magyar bajnoki döntőn rengeteg anyuka volt kint a gyerekével. Melyik focimeccsen látsz babakocsikat tologató anyukákat?"
Végignézve a lelátón, a játékos-főtitkárnak igaza van. Állapotos nőktől többgyermekes családanyákon át az idősebb korosztályig mindenféle szurkolót láttunk, a lelátón és a folyosón kisgyerekek szaladgáltak, és dobálták egymásnak a tojáslabdát. Akit pedig (még) nem kapott el az amerikaifoci-láz, annak a szervezők gondoskodtak egy játszóházról.
A jelenleg futó labdarúgó NB I utolsó, 17. fordulójának leglátogatottabb mérkőzése a Diósgyőr-Újpest találkozó volt 5774 nézővel, a legkevesebben a Pécs-Paks meccsre voltak kíváncsiak, 298-an látták a helyszínen, a forduló átlagnézőszáma 2104 volt. A nagypályás amerikaifoci-bajnokság (HFL) tavalyelőtti döntőjét egy kisebb stadionban, telt ház előtt rendezték, 2500-an fértek be. Tavaly a BVSC stadionjában volt a HFL döntője, a Hungarian Bowl, 6000-en látogattak ki rá.
Pedig egyedül a Dunaújváros, a Nyíregyháza és az Eger van olyan helyzetben, hogy stadionban játszhatja a meccseit, a többi csapat (például a tavalyi bajnok Újbuda Rebels is) nem egyszer olyan pályán kénytelen játszani, amelynek lelátója sincs.
"Az a célunk, hogy legyen végre néhány stadionunk, amelynek lelátója is van, hogy legyen olyan stadion, amelyből nem zavarnak ki bennünket, ahol edzeni és játszani tudunk. Ebben talán most kapunk egy kis segítséget az önkormányzattól" – mondta Bachrathy Kornél. Szerinte ma már annyira népszerű az amerikaifoci Magyarországon, hogy akár 1500-2000 néző is kimenne egy-egy alapszakaszmeccsre.
Arra panaszkodnak, hogy miközben a kormány tízmilliárdokat költ a focistadionokra, a 2005 óta létező Magyar Amerikai Futball Szövetség tavaly kapott először állami támogatást, de Baldauf Attila szerint nevetséges összeget.
"Az végül is nem probléma, ha nőnek ki a focistadionok a földből, mint a gomba, majd mi megtöltjük őket. De az, hogy az amerikaifoci a három divíziós bajnokságra, az Aréna Kupára és a junior kupákra összesen kapott két és fél millió forintot… Egy NB II-es focistának ennyi a havi fizetése, pedig ők messze nem töltenek meg egy hatezres stadiont, nem úgy, mint az amatőr magyar amerikaifocisták."
Bachrathy Kornél annyit fűzött hozzá, hogy ebben a sportban fillérekből jóval nagyobb célokat lehetne elérni, mint más sportágakban. „Mi türelmes emberek vagyunk, aprókat lépve próbálunk előrejutni.”