1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet tagjai átmásztak az olimpiai falu kerítésén, és túszul ejtették az izraeli sportolókat. Követelésük annyi volt, hogy Izrael engedje szabadon 200 bebörtönzött társukat, majd nekik és túszaiknak adjanak szabad elvonulást Nyugat-Berlinbe.
Tizenhat órával az akció megkezdése után a terroristák két helikopterrel a Münchentől mintegy 70 kilométernyire lévő Fürstenfeldbruck repülőterére repültek, ahol összecsaptak a német rendőrség mesterlövészeivel. A világ értetlenül állt a történések előtt:
összesen 11 izraeli sportoló, 5 palesztin gerilla és egy német rendőr halt meg.
"Gyászoljuk izraeli barátainkat. De meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, hogy nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapköveit.
Az olimpiának folytatódnia kell!"
– mondta Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke.
A meggyilkolt izraeli sportolók özvegyei szerint férjeiket nemcsak megölték, de meg is kínozták. Ennek következtében törött csontokat találtak a meggyilkolt izraeli sportolók testében, és egyiküket, a támadás kezdetén ellenük harcba szálló Joszef Romano súlyemelőt – megölése előtt vagy után – kilenc megkötözött izraeli sportoló szeme láttára kasztrálta is a nyolc támadó, akik a Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik szárnyához tartoztak – közölték az özvegyek az amerikai lappal.
A német hatóságok húsz évig tagadták, hogy léteznének olyan dokumentumok, amelyek megvilágítják a sporttörténelem egyik legvéresebb tragédiájának számító terrorakció áldozatainak sorsát, de 1992-ben végül átadták az erről készített több száz oldalnyi jegyzőkönyvet és a fényképeket az akkor már két évtizede a bizonyítékokat kérő özvegyeknek.
A tizenegy túszul ejtett sportolóból ketten már az olimpiai faluban belehaltak a sebesüléseikbe, a többiek a félresikerült mentési kísérletben vesztették életüket egy Münchenhez közeli repülőtéren.
A történtekről értesülve és a képeket látva az áldozatok özvegyei 1992-ben úgy döntöttek, hogy soha többé nem beszélnek erről, de Ilana Romano és Ankie Spitzer – két meggyilkolt túsz özvegye – végül megtörte a hallgatást, és a dokumentumokat és a fényképeket bemutatva ismertette a történteket a New York Timesszal.
Az amerikai lap annyira rettenetesnek találta a fényképeket, hogy eltekintett a közlésüktől. Az özvegyek azt is elmondták, hogy a jövő év elején bemutatnak egy dokumentumfilmet, amely a családtagoknak a szeretteik méltó emlékéért folytatott harcáról szól.
"A terroristák mindvégig azt állították, hogy nem ölni, hanem társaik izraeli börtönökből való kiszabadításáért mentek Münchenbe. Azt hangoztatták, hogy csak a rosszul végződött reptéri mentési kísérlet miatt ölték meg a többi túszt, de ez nem igaz.
Azért mentek, hogy fájdalmat okozzanak, ölni mentek"
– nyilatkozott Ankie Spitzer, André Spitzer vívóedző özvegye.
Ankie Spitzer a merénylet huszadik évfordulóján, 1992-ben egy német televízióban bemutatott interjúban csalódottságát fejezte ki, amiért semmit sem tud a férjével fogva tartása idején történtekről.
Ezután egy névtelen személy 80 oldalnyi rendőrségi jegyzőkönyvet küldött neki.
Ezek birtokában ügyvédje útján nyomást gyakorolt a német hatóságokra, amelyek ennek hatására átadták az ügyről készített iratokat és fényképeket.
Ezután az áldozatok családtagjai beperelték a német és a bajor kormányt és München városát a biztonsági eljárások hiányosságai, valamint a mentőakció súlyos hibái miatt. A beadványt elutasították.
A családok azóta elsősorban az áldozatokról való megemlékezésre összpontosítják erőfeszítéseiket. Idén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnökével, Thomas Bachhal megállapodás született egy új, állandó emlékmű megalkotásáról Münchenben.
A 2016-os nyári olimpiai játékokon Rio de Janeiróban főhajtást terveznek az olimpiákon elhunyt összes sportoló emlékére, de a rokonok a müncheni vérengzésről szóló külön megemlékezésért lobbiznak, arra hivatkozva, hogy szeretteik nem egyszerűen meghaltak, hanem egy terrormerénylet áldozatai voltak.
