Álnéven bujkált a magyar tornasport halhatatlanja

Vágólapra másolva!

Szombaton ünnepli 95. születésnapját Keleti Ágnes, Helsinki és Melbourne ötszörös olimpiai bajnok tornásznője. A legeredményesebb magyar női olimpikon (rajta kívül csak Egerszegi Krisztina szerzett öt aranyat) álnéven, vidéken élte túl a deportálást. 1956-ban disszidált, később Izraelben vetette meg a sportág alapjait. Külföldön a tornász Hírességek Csarnokába, itthon a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé került be, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet.

"Gondolni sem mertem volna rá, hogy ilyen kedvesen fogadnak. Régóta Izraelben élek, ahol dolgoztam és tanítottam is, ott nem foglalkoznak annyit velem.

Csak itt vagyok itthon"

– mondta csütörtökön az olimpiai Bajnokok Klubjában 95. születésnapján felköszöntött Keleti Ágnes.

Az olimpiai bajnokok sora – Balczó Andrástól Nébald Györgyön át Rejtő Ildikóig – által ünnepelt egykori tornász a humorát is megcsillantva azzal reagált az egyik beszédre: "Ne méltassanak, üdvözöljenek!" Majd a fotósokhoz fordulva azt mondta, "a szépségemet nem érdemes fényképezni."

A jókedv megvan Fotó: Marton Szilvia - Origo

Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, később az egész a család Keletire magyarosított. Négyévesen már úszott, később korcsolyázott és síelt.

Néhány éve az AP hírügynökség az otthonában készített vele interjút, akkor azt mondta, nem akart tornász lenni, gyerekkorában arról álmodott, hogy csellista lesz.

Juhász Piroskaként bujkált

Ezzel együtt már egyévesen elkezdett tornázni, 1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben. 1939-ben lett a válogatott tagja, első magyar bajnokságát 1940-ben nyerte, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották minden sporttevékenységtől.

Miután meghallotta azt a pletykát, hogy a férjes nőket nem viszik el, 1944-ben sietve feleségül ment Sárkány Istvánhoz. (A berlini olimpián is szerepelt vb-5. tornásztól, későbbi pontozóbírótól és edzőtől a háború után, 1950-ben elvált.)

A 1944-es német megszállás utáni időszakot – hamis papírokat vásárolva magának, Juhász Piroskaként – Szalkszentmártonban sikerült átvészelnie, ahol futással tartotta fenn az állóképességét.

Közben szűcssegédként, lőszergyári munkásként, szobalányként dolgozott.

Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről.

Londonról sérülés miatt lemaradt

A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás versenyzője volt, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, majd ugyanott tanítani is kezdett. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok – ezzel kivívta az örökös bajnoki címet – és hétszeres csapatbajnok lett.

Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon.

1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett.
Első olimpiájára 1948-ban jutott ki, de a londoni játékokon végül mégsem szerepelhetett, mert az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett.

Csupa báj, csupa grácia

Négy évvel később, a helsinki olimpiai játékokon már megmutatta, mire képes. Ekkor 31 éves volt – a legtöbb tornász ennyi idősen már rég befejezte pályafutását. Műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett.

Keleti Ágnes egy 1949-es tornaversenyen Forrás: Fortepan

"A sovány, izmos, karcsú, fekete tornásznő a balerina könnyedségével és ugyanakkor acélos ruganyossággal kezdi meg a gyakorlatát. Könnyed, ritmikus mozgással. Csupa báj, csupa grácia. Aztán egyre nehezebb elemekben folytatódik a mozgás, a nagy erőt és akrobatikus ügyességet megkívánó mozdulatok valamilyen magától értetődő természetességgel olvadnak bele a művészi táncmozdulatokba. Kézállások, henger, spárga, mérleg, ugrások...

Olyan ez, mint a torna költeménye,

az erő, a szépség, az ügyesség legmagasabb rendű kifejezése, ami a sportban csak elképzelhető. Művészi átélés, fölényes biztonság sugárzik minden mozdulatából" – írta róla Feleki László Tizenhat nap című, a helsinki olimpiáról szóló könyvében.

Melbourne-ben ért a csúcsra

Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is győzött, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett.

Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért fel: talajon megvédte a címét, továbbá aranyat nyert gerendán, felemás korláton, valamint Bodó Andrea, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet és Tass Olga társaként a kéziszercsapattal. Egyéni összetettben és csapatban ezüstérmes lett.

A játékok legeredményesebb versenyzője lett,

egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.

Számomra a sport csak egy lehetőség volt világot látni.

Talán ezért nem voltam sohasem ideges. Az emberek többsége megijed a versenyek előtt, velem ez sohasem történt meg. A torna az életem részévé vált" – mondta egyszer.

Nehéz élete volt Izraelben

A melbourne-i olimpia után 1956-tól 1957-ig Ausztráliában élt, fél éven át gyári munkásként dolgozott. 1957-ben visszatért Európába, és a felfedezőjének tartott Drückstein Zoltán invitálására Izraelben telepedett le testvérével és édesanyjával együtt.

Decemberben Prima Primissima-díjat kapott Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

"Írtam a Dückstein Zoli bácsinak, aki kollégám volt a TF-en, és akkor már Izraelben élt, tőle kérdeztem: menjek-e Izraelbe bemutatózni? Azt válaszolta: ha bemutatózni akarsz, hozz magaddal tornaszert. És egyet ne felejts el, hogy itt szép lehetsz, de okos nem. Mindig azt mondtam, szép nem voltam, okos sem voltam, így nehéz életem volt Izraelben. De nem bántam meg" – mesélte néhány éve a pozsonyi Új Szónak.

Tévés haknival szerzett tornaszereket

Részt vett a Maccabi Játékokon, majd 1957-től 80-ig a Wingate főiskolán, az ottani testnevelési főiskolán tanított. Meghonosította az országban a női tornát, és

vezetőedzőként 22 évig irányította az izraeli női válogatottat.

"Tornaszereket úgy szereztem, hogy Münchenben elmentem a televízióba, és csináltam egy gerenda- meg egy szalaggyakorlatot. Ezért olyan sok pénzt fizettek, hogy megvásárolhattam a legújabb, legdrágább gerendát és felemáskorlátot. Addig szörnyű körülmények között, például párhuzamos korláton gyakoroltak az ottani lányok" – mondta.

Az 1960-as római olimpiára az olasz női válogatottat is felkészítette. Nemzetközi bíróként is dolgozott, csak 75 évesen vonult nyugdíjba. Második férjétől, Bíró Róberttől két fia született, Dániel (1963) és Rafael (1964).

Ez nem sport, ez szakma

A mi időnkben esztétikus, szép, harmonikus volt a női torna, és nem fejletlen, aprócska gyereklányok jelentek meg a szereken, hanem érett, formás, felnőtt, szép nők. Az akkori torna inkább a jelen ritmikus gimnasztikájára emlékeztetett” – mondta 1999-ben a Postás SE centenáriumi ünnepségén.

90 felett sem probléma a spárga Forrás: Mob.hu

A londoni olimpia után az AP-nek azt mondta, túl nagy volt a fejlődés az elmúlt 50 évben. "Most már hihetetlen dolgokra képesek a sportolók. A tornászok jobbak a cirkuszi akrobatáknál. Ez nem is sport már, ez szakma."

Elhalmozták kitüntetésekkel

1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1981-től tagja a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame). 1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet.

2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán. (Ez is a tűz martalékává vált, amikor tavaly októberben leégett a Testnevelési Egyetem sportcsarnoka.) Három évvel később bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért Díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet, 2015-ben Prima Primissima-díjat kapott.

1992-ben alapító tagja volt a legjobb magyar sportolókat tömörítő Halhatatlanok Klubjának. Mozgalmas életútjára a 2002-ben megjelent Egy olimpiai bajnok három élete című könyvében emlékezett vissza.