A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) legfrissebb jelentése ismerteti a Nature Magazine-ban közölt tanulmányokat. Eszerint az Egyesült Államok Sí- és Hódeszka Szövetsége (USSA) síugrók teljesítményén teszteli az agy elektromos serkentésének hatásait. Azt ellenőrzik, hogy tudják-e "élesíteni, fejleszteni a tudásukat".
Más kutatások szerint az agyi stimuláció csökkentheti a sportolók fáradtságérzetét, illetve lerövidíthető a sérülések utáni rehabilitációs időszak. Az agydopping révén az agyban új idegkapcsolatok létesülhetnek, ezáltal javulhat bizonyos technikák elsajátítása, hogy mielőbb készségszinten tudja használni őket a sportoló.
"Az eredmények nagyon érdekesek,
de egyelőre fogalmunk sincs, hogy igazából mit jelentenek,
és hogyan lehetne szabályozott környezetben hasznosítani őket" - jelentette ki az ausztrál Jared Horvath, a University of Melbourne egyetem kognitív pszichológusa.
Az eredmények azonban meggyőzőnek tűnnek.
A szervezet beszámolója szerint a kéthetes kísérletben egy hétfős, "elit ugrókból" álló csapat tagjait tesztelték. Négy ugró megkapta az agyműködést serkentő stimulációt, az úgynevezett tDCS-t, a másik három ugró viszont nem, ugyanakkor senki sem tudta, hogy ki kap valódi kezelést, és ki placebót.
Mi az a placebo?
Placebo mindaz, ami úgy tűnik, mint a valódi orvosi kezelés, de nem az. Lehet tabletta, injekció, vagy bármilyen más típusú álgyógyszer. Ami minden placebóban közös, az az, hogy nem tartalmaz aktív hatóanyagot, mely kihat az egészségre.
A placebo-hatás kutatásának központjában az elme és a test közötti kapcsolat áll. Az egyik leggyakoribb elmélet szerint a placebo-hatás a beteg elvárásainak köszönhető. Ha valaki arra számít, hogy a beszedett pirula hatására jobban lesz, akkor lehetséges, hogy a szervezet saját kémiája hasonló hatásokat produkál, mint amit a gyógyszer okozna.
A kezeléseket két héten keresztül, hetente négy alkalommal kapták a sportolók. A síugrók gyakorlati feladata az volt, hogy a magasból ugorjanak egy instabil felületre.
A valódi kezelést kapott sportolók ugróereje 70 százalékkal, mozgáskoordinációja pedig 80 százalékkal nőtt a placebót kapott társaikhoz képest.
Ezzel párhuzamosan az angliai University of Kent egyetemi tanárai igazolták, hogy az agy stimulálásával elérhető, hogy csökkenjen a sportolók fáradtságérzete. Az agy úgy működik, hogy a maximálishoz közeli terhelés esetén visszafogja az izoműködést, és fáradtságérzetet kelt az emberben, hogy az visszafogja magát, és maradjanak tartalékai.
"Amikor úgy gondoljuk, hogy most aztán tiszta erőből csinálunk valamit, mindent beleadunk, akkor is vannak tartalékaink, csak ezeket az agyunk blokkolja" - állítja Dylan Edwards neurofiziológus.
A kutatók véleménye megegyezik abban, hogy áttörésről beszélni egyelőre felesleges, hiszen nagyon kevés vizsgálati anyag áll a rendelkezésükre,
ráadásul az is nagy kérdést, hosszú távon milyen hatása van az agy stimulálásának.
Erre jelenleg senki sem tud biztos választ adni. A cikk jelzi: egyelőre nem lehet tudni, hogy kell-e félni az agyi doppingolástól, de amennyiben igazolást nyer a módszer használata, bizonyosan el fog terjedni a sportolók körében, hiszen az ilyen típusú teljesítményfokozást semmilyen módon nem lehet kimutatni.
Troy Taylor, az USSA egyik igazgatója azonban semmi különlegeset nem lát ebben.
"Az agyi stimuláció csak olyan, mint amikor a sportolók szénhidrátot esznek a verseny előtt. A tDCS segíti a versenyzők gyosabb tanulását, az új kászségek elsajátítását, de a folyamat során semmilyen mesterséges anyag nem kerül a szervezetbe, ami igencsak nagy különbség a doppinghoz képest" - állítja.
Az AIPS arra is utal, hogy az elmúlt hetekben ismét a dopping a fő téma a sportban. Most a meldonium a főszereplő, és a gyógyszergyártóknak egy-egy sztár – például Marija Sarapova orosz teniszező – lebukása a legjobb reklám. Ezt támasztja alá Ben Johnson kanadai sprinter 1988-as szöuli sztanozolol-ügye, aminek hatására az amatőrök körében is ugrásszerűen megnőtt az anabolikus szteroidok használata.
