"Minden olimpia kicsit más volt, és mindegyik elevenen él az emlékezetemben. Az elsőn, a monumentális atlantai olimpián még nagyon fiatal, húszéves voltam. Bár csapatban és egyéniben is jól szerepeltünk, hiszen a negyedik hely, illetve az én nyolcas döntőbe kerülésem is jónak mondható, mégis csak utólag látom így, ott kudarcnak éltem meg, hogy érem nélkül jöttem haza" - mondta pálíafutásáról az UTE 40 esztendős vívója.
Nem tagadja, már az ötkarikás premieren is hiányérzete volt, hogy nem jött össze az érem, ami a következő játékokon is elmaradt.
"Sokszor csak hajszálon, egy tuson múlott a jó eredmény, és nekem hónapok kellettek ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket. Ám mindig új erőre kaptam, és lelkesen vágtam neki az újabb négyéves ciklusnak" - tette hozzá.
Az eddigi ötből a 2000-es sydneyi játékokat nevezi kedvencének, több ok miatt is.
"Ausztráliában volt a legjobb a vendéglátás, otthonos a hangulat, segítőkészek voltak az önkéntesek. A magánéletem szempontjából is a sydneyi olimpia a meghatározó, ugyanis előtte ismerkedtünk meg a férjemmel (Laurie Shong, korábbi kanadai párbajtőrözővel), és itthon együtt készültünk az olimpiára. Egyéniben ismét bejutottam a nyolcas döntőbe, csapatban viszont nagy lehetőséget szalasztottunk el."
Négy év múlva, Athénban a negyedik hellyel a legjobb eredményét érte el. Úgy érezte, addigi pályafutása során akkor volt csúcsformában, ezért különösen szomorú volt, hogy ismét érem nélkül maradt. Pekingben társaival együtt lett negyedik, pedig - mint emlékezett - a legfényesebb érem sem tűnt elérhetetlennek.
"Nagyon sajnáltam a csapatot, de újból erőt adott a folytatáshoz a hiányérzet." - mondta.
Londonba már egy kislány anyukájaként utazott, és talán ez volt az egyetlen pozitívum, ami a legutóbbi olimpiájával összefüggésben elmondható:
"Londonban nagyon magányos voltam, egyedül képviseltem a magyar női tőrvívást, mivel a csapatunk nem szerzett kvótát. A csapat kijutása ugyanúgy egy találaton múlt, mint az én továbbjutásom a 16 közül".
A riói olimpiát, amelyre már kétgyermekes anyukaként utazik, újult erővel várja, és nagyon örül annak, hogy ezúttal nem lesz egyedül a női tőrözők mezőnyében, hiszen a válogatott másik kismamájával, Knapek Edinával együtt képviselheti a magyar színeket.
"Ez volt az egyik legnehezebb kvalifikáció, kemény év van mögöttünk, nagyon megdolgoztunk az olimpiai kvótáért. Én a tavalyi Eb-bronzérmemnek, Edina pedig a vb-döntős helyezésének köszönheti, hogy kedvező pozícióban voltunk a világranglistán. Nagy kihívás, izgalmas időszak volt, jó eredményekkel és hullámvölgyekkel" - fogalmazott.
Az olimpiáig még két világkupa-verseny, az Európa-bajnokság, valamint a riói csapat-világbajnokság vár Mohamed Aidára.
"Az Eb és a vb is egy erőpróba az olimpia előtt. Mivel nem lehet minden versenyen magas szinten teljesíteni, inkább arra figyelek, hogy levonjam a tanulságokat, és a hibákat a következő versenyig kiküszöböljem. A riói csapat-világbajnokság azért is fontos, hogy lássam, mi vár majd ránk az olimpián, mert bevallom, egyelőre nem nagyon bízom a körülményekben" - mondta Mohamed Aida.