Az alább látható labdabirtoklás, megnyert párharcok, megnyert fejpárbajok (!) aránya és a labdaszerzések száma mellett a passzolás fülre kattintva az is látszik, hogy Izland ellen a több mint kétszer annyi átadásunk 85 százaléka pontos volt, ami nemzetközi szinten is teljesen elfogadható mutató – ezzel szemben az izladiak csak 61 százalékot produkáltak. Még meglepőbb, hogy a nagy termetű izlandiak egyetlen beadása sem volt sikeres, míg a mieink közül minden ötödik.
Korábban is előfordult, hogy masszív ellenfelekkel szemben szép eredményt értünk el, akár hátrányból felállva, de ennyire egyértelműen jobb teljesítményre nem nagyon emlékezhetünk, legfeljebb hatékony kontrajátékra. Nyomás alatt ilyen bátran focizni óriási dolog egy tapasztalatlan csapattól.
Ezt a fegyvertényt az sem igen kisebbíti, hogy az izlandiak szinte csak védekeztek, hiszen a meccs utáni nyilatkozataikból kiderül, hogy nem szándékosan nem tartották meg a labdát, hanem mert
egyszerűen nem tudták.
Látszik, hogy míg az izlandiak labdaszerzéseinek többsége a saját védekezőharmadukban történt, a magyar válogatott sokkal följebb próbálta megállítani az akciókat, háromszor az ellenfél térfelén sikerült labdát szerezni.
A szerelési kísérletek összehasonlítása is hasonló képet mutat:
